Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

1. szám - Szigyártó Zoltán: Tennivalók a Váráshelyi-terv továbbfejlesztése során előirányzott árvízi tározók hidraulikai méretezésével kapcsolatban

6 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 1. SZ. értékére szorítsa. Később pedig, amikor majd e tározó felett az előirányzott másik két tározó, a Szamosközi és a Szamos-Kraszna-közi tározó is megépítésre kerül, a feladata ezek kisegítésére korlátozódik. Tehát (különleges helyzetektől eltekintve) majd csak akkor kell üzembe lépjen, ha az utóbb említett tározók teljes nyitással üzemeltetve sem lesznek képesek arra, hogy a Szamos torkolata alatti Tisza szakaszon a kialakuló tetőző szinteket a mértékadó árvízszín magasságára leszorítsák. Más oldalról az előzőek szerint nyilvánvaló, hogy még a Szamosközi és a Szamos-Kraszna-közi tározó együttes működtetése sem lesz alkalmas arra, hogy a Szamos torkolata feletti, hosszú, hazai Tisza szakaszon az 1. táblázat szerint helyenként veszélyesen megemelkedett 1 %-os árvízszinteket a mértékadó árvízszint magasságára mindenhol leszállítsa. Ezért a Szamosközi árvízi tározó feletti, hazai Tisza szakaszokon az árvízi kockázat csökkentése érdekében még feltétlenül szükség van további beavatkozásokra is. Ez lehet az, hogy az árvízi meder vízszállító-képességét — megfelelő beavatkozásokkal — visszaállítják legalább az 1970-es évekre jellemző szintre. Lehetséges az is, hogy a hazai felső Tisza szakasz árvízi biztonságának növelésére, a magyar-ukrán határhoz minél közelebb, egy újabb, a jelenlegi tervek között még nem szereplő [17] árvízi tározót létesítenek. Végül lehetséges e két beavatkozás együttes megvalósítása is. A tervezett tározó kihasználhatósága Ezen általános megállapításokat követően — alapként a vízszinttartásos üzemet tekintve, tartott vízszintként az ottani mértékadó árvízszint alatt 10 cm-rel elhelyezkedő szintet elfogadva,[10, 13, 16], s az általunk elvégzett vizsgálatok eredményeire támaszkodva — lássuk azt, hogy a jelenlegi adottságok között ez az árvízi tározó miképpen tudja (illetve tudná) ellátni a fentiekben rögzített feladatát. Mindenek előtt igen fontos körülménynek kell tekintenünk azt, hogy — mint már arról szó volt — a tározó teljes 94 millió m

3-es tározótérfogatából vízhasznosítás céljára lekötött 9 millió m

3 miatt az árvízi kockázat csökkentésére csak 85 millió m

3 tározótérfogat használható fel. Ez pedig 1,1 %-os kockázattal alkalmas arra, hogy a tározót kellő nagyságú töltő-ürítő műtárggyal ellátva és célszerűen üzemeltetve [8], az alatta levő folyószakaszon a veszélyes árhullámok tetőző szintjét a mértékadó árvízszín értékére leszállítsa.

1

3 Ehhez kapcsolódva kell továbbá megemlíteni azt is, hogy az 1 %-os kockázatnak megfelelő 88 millió m'-es tározótérfogat a 85 millió nr-es térfogattól csak kereken 3 %-al tér el. Ez az árvízi biztonságot csökkentő kis különbség pedig igazán nem indokolhatja azt, hogy miatta a már amúgy is épülő tározó tervein változtassanak. így tehát mindenképpen indokolt az, hogy a kiépítendő tározótérfogatot a tervezett 85 + 9 = 94 millió m

3-es térfogattal azonosítsuk. Már távolról sem ilyen kedvező a tározó töltő-ürítő műtárgyának az előirányzott vízszállító-képessége. A rendelkezésre álló adatok [17] alapján ugyanis arra a köl

3Ez kétség kívül a szerencsésen alakuló véletlenek összjátékának a következménye; hiszen akkor, amikor e tározó kialakításra került még semmilyen olyan eljárás sem állt a rendelkezésre, amely felhasználásával a tározó kihasználtságának a valószínűségét becsülni lehetett volna. vetkeztetésre kellett jussunk, hogy mértékadó esetben

1

4 a műtárgy összesen, mintegy 410 m '/s vízhozamot szállít, s ezzel 2,5 %-os kockázattal védi az alatta levő folyószakasz biztonságát. Ez pedig lényegesen kevesebb annál a 630 m

3/s-nál, amelyre számításaink szerint azért van szükség, hogy mind a tározó árvédelem céljára felhasználható 85 millió m '-es térfogata, mind pedig a beépített töltő-ürítő műtárgy vízszállító-képessége ugyanolyan 1,1 %-os kockázattal védje a mentett oldal árvízi biztonságát. Más oldalról nézve e kérdést: Ha a tározó töltő-ürítő műtárgyának a vízszállító-képessége a követelményeket csak 2,5 %-os kockázattal elégíti ki, akkor az összhang biztosítása érdekében, nyilván a tározót (annak az árvédekezés során hasznosítandó részét) is ugyanilyen kockázattal, csak 50 millió m

3-es térfogattal kellett volna kiépíteni. Ebből viszont az következik, hogy a tározó árvédekezés céljára rendelkezésre álló térfogata a töltő-ürítő műtárgyának a vízszállító-képességéhez képest 35 millió m

3-rel, vagyis 41 %-kal túl van méretezve. 1

5 A tervezett tározó igénybevételének gyakorisága E kérdéskörhöz kapcsolódva fel kell hívni a figyelmet továbbá még arra is, hogy akár jól, akár rosszul van méretezve a tározó térfogata és töltő-ürítő műtárgyának a vízszállító-képessége, a tározót árvédekezés céljából, a 2. táblázat szerint, csak meglehetősen ritkán fogják üzembe állítani. Hiszen például a megépítését követő 10 éven belül nagyobb esély van arra, hogy tározót az árvízi biztonság növelése céljából nem veszik igénybe, minthogy azt ilyen célból igénybe veszik. Ahhoz pedig 21 évnek is el kell telnie, hogy ennyi időn belül a tározóra legalább egyszer 75 %-os valószínűséggel szükség legyen. 2. táblázat. Annak a P valószínűsége, hogy a tározót árvédekezés céljából a megépítését követő n éven belül legalább egyszer üzembe állítják n (év) 1 2 3 4 5 P (%) 6,3 12,2 17,7 22,9 27,7 n (év) 6 7 8 9 10 P (%) 32,2 36,5 40,5 44,2 47,7 n (év) 11 12 13 14 15 P (%) 51,0 54,1 57,0 59,7 62,2 n (év) 16 17 18 19 20 P (%) 64,6 66,8 68,9 70,8 72,7 n (év) 21 22 23 24 25 P (%) 74,4 76,0 77,5 78,9 80,2 Mindez pedig igen nagy felelősséget hárít mind a vízügyi tárca vezetőire, mind a közvetlen üzemeltetőkre. A ritka igénybevétel ugyanis erősen ösztönöz a fenntartás és az üzemeltető személyzet célirányos, rendszeres képzésének az elhanyagolására. így pedig, ha nem figyelnek oda, könnyen előfordulhat, hogy akkor, amikor a tározó "Vagyis, ha a felvíz 0,1 m-el alacsonyabb a mértékadó árvízszintnél és a tározónak az árvédekezés céljára rendelkezésre álló térfogata éppen félig van megtelve [13, 16], "Más megfogalmazásban: Ha a töltő-ürítő műtárgy vízszállító-képessége csak 410 m

3/s, hiába áll rendelkezésre az egyébként megfelelő tározótérfogat, a tározó e műtárgyának a kis vízszállítóképessége miatt (nem az igényeknek megfelelően) átlagosan 100 évenként, hanem már sokkal gyakrabban, átlag 40 évenként sem lesz alkalmas arra, hogy az alatta levő folyószakasz vízszínét a mértékadó árvízszínre leszállítsa.