Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
1. szám - Szigyártó Zoltán: Tennivalók a Váráshelyi-terv továbbfejlesztése során előirányzott árvízi tározók hidraulikai méretezésével kapcsolatban
SZIGYÁRTÓ Z.: A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése során előirányzott árvízi tározók hidrológiai méretezés e 9 igénybevételére egyszer-egyszer mégis (de akkor nagyon) szükség lenne, a hiányosságok lehetetlenné teszik annak a rendeltetésszerű használatát. Ahhoz pedig — az eddigi kedvezőtlen tapasztalatok birtokában — nem kell szakembernek lenni, hogy belássuk, milyen végzetes következményei lehetnek annak, ha egy-egy ilyen (egyébként rendkívül költséges) tározót a kritikus időszakban a személyzet gyakorlatlansága miatt nem megfelelően üzemeltetik, vagy üzembeállítására a karbantartás hiányosságai miatt nem kerül sor. Lényeges az is, hogy a tározók igen ritka igénybevétele következtében arra nincs esély, hogy a tározók üzemének irányítására és annak üzemeltetésére hivatott személyzet tagjai — a hagyományos üzemeltetésnél minden kétséget kizárólag sokkal egyszerűbben megvalósítható — vízszinttartásos üzemet a tározók egymást követő igénybevétele során begyakorolják. Ezért elengedhetetlen, hogy a személyzetnek a tározó üzemeltetése során szükséges teendőit számítógépes szimuláció felhasználásával tanítsák be, s ugyanígy gondoskodjanak a megszerzett gyakorlat ébrentartásáról is. Végül az előzményekre [6] tekintettel elengedhetetlen szólni arról is, hogy az általunk elvégzett vizsgálatok is alátámasztják annak esélyét, hogy a tározó területén esetleg lehetőség van olyan (időszakonkénti vízpótlást igénylő) „vizes élőhelyek" kialakítására, amelyeket a természetes árhullámok tartanak fenn oly módon, hogy a zok vizeit a tározó területére rendszeresen kiengedik. Ugyanis, szinte bizonyosan lehet számítani arra, hogy a tározó területére a 95,00 mB.f. küszöbmagasságú, nyitva tartott, zárt szelvényű zsilipeken keresztül minden évben legalább egy árhullám levonulásakor vizet lehet juttatni. Ahhoz azonban, hogy a tározó területének ilyen jellegű felhasználásáról dönteni lehessen, még természetesen szükség van bizonyos további, kiegészítő vizsgálatokra is. Ezekkel kapcsolatban viszont rá kell mutatni arra, hogy abból még, hogy a folyóban elég magas a vízállás, még egyáltalán nem következik az, hogy a folyóból kellő vízmennyiséget a tározó területére is lehet vezetni. Ez ugyanis nemcsak a folyó vízszínének magasságától, az ottani, kellően magas vizek tartósságától, hanem a vizet bevezető műtárgy kialakításától is jelentős mértékben függ. Emellett pedig hatással lehet rá a tározóban éppen bent levő vizek szintjének a magassága is. A tározó területének az ilyen hasznosításával kapcsolatos kockázat-elemzések alátámasztására szolgáló hidrológiai és hidraulikai vizsgálatok végcélja tehát — nem csak az előforduló vízszintekre, hanem ezek mellett a bevezető műtárgy kialakítására is támaszkodva — a különböző körülmények között a tározóba juttatható vízmennyiségek, és vízhozamok, mint valószínűségi változók, eloszlásának a meghatározása kell legyen. Ugyanakkor éppen ez az, amellyel az e célból elvégzett vizsgálatok [6] adósak maradtak. Javaslatok Az árvízi tározók hidrológiai méretezésével kapcsolatos tennivalókkal foglalkozó fejtegetéseink végére érve, s az elmondottakra támaszkodva, az ide vágó legsürgősebb tennivalók a következőkben foglalhatók össze: 1. Annak érdekében, hogy a továbbfejlesztett Vásárhelyi-terv egyes tározói a lehető legjobb hatásfokkal működhessenek; a tervezés alatt álló, illetve később megtervezendő árvízi tározók kiépítendő térfogatát és töltő-ürítő műtárgyának a szükséges vízszállító-képességét a vízszinttartásos üzemmód figyelembe vételével, a bemutatott alapelvek szerint méretezzék. 2. Annak érdekében, hogy a Cigándi-Tiszakarádi árvízi tározónál, a megnövekedett árvízi kockázat csökkentésére a kiépített teljes tározótérfogatot ki lehessen használni; a jelenlegi töltő-ürítő útvonal mellé építsenek ki egy másik, hasonlóan kiképzett útvonalat is, s ezt a már megtervezetthez elvileg hasonló kialakítású, töltő-ürítő műtárggyal lássák el úgy, hogy a már megtervezett és az új műtárgy együttes vízszállítóképessége elérje a 630 m 3/sot; a jelen tanulmányban is részletezett mértékadó köriilm ények között [13, 16]. 3. Annak érdekében, hogy az árvízi kockázatot a Szamosközi árvízi tározó feletti, hazai Tisza szakaszon is le lehessen csökkenteni a továbbfejlesztett Vásárhelyi-terv által előirányzott 1 %-os szintre; vagy megfelelő mederrendezési és medertisztítási munkákkal vagy egy új, jelenleg még elő nem irányzott árvízi tározó üzembeállításával, esetleg mindkét beavatkozás egyidejű elvégzésével biztosítsák a veszélyesen nagy árhullámok tetőző szintjének a szükséges leszállítását. 4. Annak érdekében, hogy a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése során előirányzott árvízi tározókat mindenkor, hozzáértő módon, szükséges gyakorlattal rendelkező személyzet üzemeltethesse; a személyzetnek a tározó üzemeltetése során szükséges teendőit egy erre a célra kidolgozott számítógépes program felhasználásával, számítógépes szimuláció segítségével tanítsák be, s ugyanígy gondoskodjanak a megszerzett gyakorlat ébrentartásáról is. Továbbá gondoskodjanak arról, hogy e program futtatásához szükséges összes adat, mindég és megbízható módon rendelkezésre álljon. Utószó A tározórendszer hidrológiai méretezése Az eddigiekben a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése során előirányzott egyes tározók hidrológiai méretezésével, vagyis a tározó céljára kijelölt helyen kiépítendő tározótérfogatnak és a tározóba beépítendő töltő-ürítő műtárgy szükséges vízszállító-képességének a meghatározásával foglalkoztunk. Az elvégzett fejlesztő munka [10] eredményeire támaszkodva azonban ennél sokkal átfogóbb feladat is megoldható: Lehetőség nyílik a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése során a Tisza mentén előirányzott tározórendszer (mint szerves egész) hidrológiai méretezésére is. Vagyis annak meghatározására, hogy az előirányzott tározók közül melyekre van valóban szükség, s ezek közül hányat és milyen térfogattal kell kiépítem ahhoz, hogy segítségükkel (és a két töltés közötti árvízi meder vízszállító-képességének a szükség szerinti növelésével) az 1 %-os árvízszíneket a folyó teljes hossza mentén ismét a mértékadó árvízszínre lehessen leszállítani. Pontosabban fogalmazva —jobb későbben, mint soha alapon — mód nyílik az új árvízi tározók és az árvízi meder vízszállító-képességének a javítását célzó beavatkozások egységes rendszerének a legmegfelelőbb kiépítésére is. Más szóval annak a változatnak a kidolgozására,
