Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
1. szám - Putarich Ivánszky Veronika: Magyar mérnökök a vajdasági belvizek rendezésében
63 vágást, majd Bácsfüldvártól keletre az átvágást, 1901ben fejezték be Ez ma halastó. Az utolsó mederátvágást Szanádnál, 1990-ben fejezték be. Az átvágások ma kitűnő, főleg burgonyatermő mezőgazdasági területek.) 1718. július 21.-én (a Pozsárevác-i békével) az egész Vajdaság felszabadul a török megszállás alól. Ekkor Bácska területének 32 %-a, azaz 2670 km" volt víz alatt. Dél-Bácska területe összesen 2160 km 2, ebből 54 % volt elöntve: Siga-Kazuk és Karapangya területe, az Apatini rétekkel. Ilyen körülmények között természetes volt, hogy 1 kirf-re csak 2,3 lakos jutott. Ausztria, főleg katonai okokból (a határ védelme, esetleges török támadás ellen), és gazdasági okokból (e területet meg kellett művelni), németeket telepített ide. Az ausztriai hatóságok 1763-ban meghatározzák azokat a területeket, ahol a törzslakosság lakhat, és melyek azok a területek, ahol a betelepített németek (kolonizáltak) lakhatnak. Ennek ellenére, a betelepített németek zúgolódtak, azt mondták: „e szúnyog-erdőben nem lehet élni". Bácska volt az a jellegzetes terület, ahonnan a belvíz miatt az emberek elmenekültek, de a lecsapoláshoz először a befogadókat kellett rendezni. Kiss József (1748-1813) Az elsők, akik a Dunát és a Tiszát, a két nagy folyót, csatornával akarták összekötni, akik a „Bácskai Nagycsatorna" (Ferenc-csatorna) gondolatát felvetették, Kiss József és Kiss Gábor volt. Kiss József Budán született, a Szavojai Eugén hadiakadémia elvégzése után, tanulmányútra indult öccsével, Gáborral (1751-1800) Hollandiába, Nagy-Británniába, és Európa-szerte hidrotechnikai beavatkozásokat (csatornaépítést, vízelvezetést, hidakat, hajó és víz-átemelők építését) tanulmányoztak. Hazaérkezve a bécsi kormány a Bácskai Részvénytársaság elnökének nevezte ki Kiss Gábort. Először a bácskai német telepeseknek területet parcelláztak, majd geodéziai felméréseket végeztek, a Duna és a Tisza között. A két folyó között 7.27m szintkülönbséget mértek, ez adta az gondolatot a két folyó össze-kötésére, a gravitációs vízelvezetésre. 1788-ban kitűzték a tervezett csatorna nyomvonalát. 1791-ben II. Lipót császárnak, Kiss József a dunai vízkivételt Monostorszegnél (Backi Monostor) javasolta, a Tiszán a befogadót Bácsföldvárra (Backo GradiSte) tervezte. A Bécsi Királyi Kamara 1792-ben elfogadta a tervet. A csatorna első része, a Kulától Verbászig terjedő szakaszon, a Fekete mocsár lecsapolására 1 m szélességben már 1786-ban elkészült. Utána a Kiss testvérek megépítették a Szivác-Verbász csatornát, és ezzel a Szivác-i mocsár vizét, a Fekete-mocsárba vezették. Ekkor a Magyar Kamara Kiss Józsefei hidrotechnikai főmérnökének nevezte ki egész Bácska területére. 1791-ig, a francia-török háborúig, testvérével a csatornán dolgoztak. 1796ban, a Magyar Kamarához feljelentés érkezett, hogy nem a tervek szerint halad az építkezés, hanem a Hajózási RT érdekeit tartják szem előtt. Annak ellenére, hogy a Kiss testvérek egy korszerűbb és olcsóbb megoldást alkalmaztak az építkezésnél, a pénzt elköltötték, és a munka nem volt befejezve. Eltávolították őket a munkától, és a kárt nyugdíjukból vontak le. Zomborban laktak, nagy nyomorban. A Kiss testvérek közül a fiatalabb, Gábor korán (1800) meghalt, József mindenkitől elhagyatva Zomborban halt meg, és Verbászon a saját földjén, a csatorna mellett, van eltemetve. A Ferenc- (Nagy-) csatorna terve a 258 km-es hajóutat, 100,5 km-re rövidítette (1873-1882-ig épült), ezzel a hajóút 20 nappal kevesebb lett. A Mária-Terézia által betelepített németek zúgolódtak. A „bácskai zúgolódás" kivizsgálását Mária-Terézia Zichy grófra bízta. Zichy a terület bejáráshoz, a lehetőségek felméréséhez, Türr Istvánt hívta meg, aki akkor már Európaszerte híres építésszervező (mai szóval élve menedzser) volt. Az 18701871 évi belvíz után (amikor is 100-120 000 hold volt elöntve, és a kár felmérhetetlen volt), új erővel megindul a lecsapoló rendszerek építése. Türr István (1825-1908) Türr István Baján született, s mint forradalmárt, a bécsi kormány kétszer halálra ítélte. Olaszországba emigrált és itt Garibaldi oldalán tábornok lett. Nevéhez fűződik a Korinthoszi-csatorna, és a Panama-csatorna építése (inkább beruházása), rendkívül jó szervező volt. Alma volt, hogy a bácskai területekből vízrendezéssel (a Pó-folyó völgyének a mintájára), a lombardiai területhez hasonló, virágzó, gazdag, mezőgazdasági területet varázsoljon. Kiépítette a Pusztapéki-lecsapoló rendszert, itt kísérleti gazdaságot létesített búzatermelésre, a mai Koszancsics területén, és rizs termelésével kísérletezett. Bácska 37 % megművelhető területét, a század végére majdnem duplájára, 71 %-ra emelte, megindította a mezőgazdasági termelést.
