Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

185 /. táblázat. Mintavételi helyek és koordinátáik Víztér (Közig. Hovatartozás) Észak Kelet 1. Bükk-aljai-patak (Söjtör) 46°40'20" 16°50'28" 2. Denke-patak (Pankasz) 46°50'12" 16"29'56" 3. Esztergályi-patak (Esztergályhorváti) 46'42'03" 17"06'33" 4. Felsőszeri-patak (Szalafo) 46°51'56" 16°20'43" 5. Felső-Válicka (Söjtör) 46°40'20" 16°50'10" 6. Felső-Válicka (Bak) 46°43'49" 16°51'09" 7. Felső-Válicka (Zalaegerszeg) 46"50'36" 16°52'12" 8. Foglár (Nagykapornak) 46°48'59" 16"59'16" 9. Foglár (Bezeréd) 46"51'54" 16"59'09" 10. Foglár (Gyűrűs) 46°53'05" 16°59'08" 11. Hagyárosi-patak (Bagód) 46°52'37" 16°43'31" 12. Nagyrákosi-patak (Nagyrákos) 46°49'49" 16°27'28" 13. Sárvíz (Győrvár) 46°58'43" 16°50'31" 14. Sárvíz (Zalaszentlőrinc) 46'54'48" 16°52'31" 15. Szajki-patak (Batyk) 46"58'54" 17°02'01" 16. Szélvíz (Ozmánbük) 46'55'19" 16'39'57" 17. Szélvíz (Zalaszentgyörgy) 46'51'57" 16°41'42" 18. Szentjakabi-patak (Szaknyér) 46°51'35" 16°31'12" 19. Szentjakabi-patak (Felsőjánosfa) 46°50'32" 16°32'51" 20. Szentmihályfai-patak (Teskánd) 46"51'20" 16"46'55" 21. Széplaki-patak (Mikosszéplak) 47°01'50" 16'58'30" 22. Széplaki-patak (Batyk) 46"58'49" 17*01'44" 23. Szévíz (Kisbucsa) 46'49'33" 16"56'33" 24. Szévíz (Pölöske) 46•44'25" 16°55'48" 25. Szévíz (Hahót) 46°38'59" 16°56'20" 26. Szőcei-patak (Zalalövő) 46°50'32" 16'33'49" 27. Zala (Őriszentpéter) 46'50'22" 16°25'19" 28. Zala (Csöde) 46°50'21" 16"32'30" 29. Zala (Nagyrákos) 46"49'44" 16"27'29" 30. Zala (Zalaszentgyörgy) 46"52'10" 16°42'43" 31. Zala (Zalaszentiván) 46°53'07" 16°54'01" 32. Zala (Pókaszepetk) 46°55'21" 16'58'15" 33. Zala (Zalabér) 46°58'41" 17"01'34" 34. Zala (Zalaszentgrót) 46"56'33" 17'04'16" 35. Zala (Szentgyörgyvár) 46'45'14" 17°07'20" 36. Zala, Budafa (Zalalövő) 46°50'57" 16°37'36" 37. Zala, Felsőszer (Szalafö) 46°52'01" 16°21'05" 38. Zala, Kaszaháza (Zalaegerszeg) 46"51'02" 16°50'44" 39. Zala, Zalakoppány 46°53'15" 17°05'14" 40. Zalaapáti-patak (Zalaapáti) 46°43'34" 17'06'24" 41. Zalacsányi-patak (Zalacsány) 46°48'16" 17'05'47" 42. Zalapatakai-patak (Zalalövő) 46'50'49" 16°36'07" Eredmények és értékelésük 42 mintavételi helyen összesen 1564 vízibogár egyedet gyűjtöttünk be, melyek azonosítása során 88 vízi- és vízhez kötődő bogártaxon jelenlétét bizonyítottuk (Haliplidae 8, Dytiscidae 31, Noteridae 2, Gyrinidae 5, Hydrochidae 1, Helophoridae 7, Hydrophilidae 23, Elmidae 10, Dryopidae 1). A leggyakoribb fajok közül az Anacaena limbata 35, Platambus maculatus 27, Orectochilus villosus és az Elmis maugetii 17-17, míg a Laccobius bipunctatus 16 helyről került elő. A Szentjakabi-patakban Felsőjánosfánál a Deronectes platynotus 3 egyedét gyűjtöttük, mely faj hazánk faunájára újnak bizonyult. A védett fajok közül a Potamophilus acuminatus-1 mindössze 2 helyen találtuk meg, míg a Macronychus quadrituberculatus a Zala alsóbb szakaszain (7 helyen) igen nagy egyedszámban fordult elő. Utóbbi fajnak a Széplaki-patakból és a Zalaapáti-patakból is előkerült l-l példánya. Hazánkban korábban csak a Felső-Tisza tiszabecsi és a Zala zalalövői szakaszáról ismert Brychius elevatus víztaposó bogár egy példányát sikerült megfognunk a Zalában, Zalaszentgyörgynél. A nagytestű karmosbogár fajok mellett a Zalában és néhány kisebb befolyójában a kistestü karmosbogár fajok is nagy egyed- és fajszámmal képviseltetik magukat. Közülük kiemelendő a hazánkban ritkának tartott Oulimnius tuberculatus és az Esolus angustatus. A csíkbogár fajok közül értékes faunisztikai adatnak számít az Agabus affinis és az Agabus melanarius előfordulása. Az irodalmi adatok alapján az eddig ismert fajok közül mindössze az Agabus paludosus nem került elő a vizsgálataink során. 8 16 15 10 13 20 5 14 18 12 42 26 40 11 7 6 23 3 41 9 29 25 17 21 19 28 36 31 38 39 35 22 33 34 30 32 4 37 2 27 24 T 1. ábra. A vízterek relatív hasonlósága a fajok jelenléte/hiánya alapján (Rogers-Tanimoto index, teljes lánc módszer; a számok a mintavételi helyeket jelölik az 1. táblázat alapján) Az 1. mintavételi helyen nem kerültek elő vízibogarak, így ez az eredményeket összegző 2. táblázatban nem szerepel. A legfajgazdagabb mintavételi helyek: Szévíz [Pölöske (35 taxon), Hahót (20)], Zala [Csöde (23)]. A klaszteranalízis (/. ábra) alapján a mintavételi helyek 3 csoportba sorolhatók. A 24-es mintavételi hely (a Szévíz pölöskei szakasza) éles elválása szinte állóvíz jellegének tulajdonítható, faj-együttesében nagyon sok, elsősorban állóvizekre jellemző taxon volt fellelhető. A következő csoportot a Zala egyes szakaszai, és az ezekhez (főleg karmosbogár faunájukban) hasonló kisvízfolyások alkotják. A harmadik csoportot a fajokban sokkal szegényebb kisvízfolyások adják, amelyek egy része nyárra kiszáradt.