Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

184 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 6. SZ. Legendre, L. & Le Fevre, J. (1991): From individual plankton cells to pelagic ecosystems and to global biogeochemical cycles. - Demers, S. (Ed.) Particle Analysis in Oceanography. SpringerVerlag, Berlin p.

261-300. Malone, T. C. (1980): Algal size. - Morris, I. (Ed.) The Physiological Ecology of Phytoplankton. University of California Press, Berkeley and Los Angeles pp. 625. Müller, U. & Sengbusch, P.(1983): Visualization of aquatic fungi (Chytridiales) parasitizing on algae by means of induced fluorescence. - Arch Hydrobiol. 97(4):471-485. Powell, M. J. (1993): Looking at mycology with a janus face: a glimpse at chytridiomycetes active in the environment. Mycologia 85(1): 1-20. Reynolds, C. S. (1973): The seasonal periodicity of planktonic diatoms in a shallow eutrophic lake. - Freshwater Biol. 3:89-110. Scherffel, A. (1930 a): Über einige Phycomyceten. - Archiv fiir Protiftenkunde LXXIII.:137-146. Scherffel, A. (1930 b): Néhány érdekesebb alsórendű szervezet a Balatonból és annak környékéről. — A Magyar Biológiai Kutató Intézet munkái 3(1): 254-265. Scherffel, A. (1931): Über einige Phycomyceten. - Arch. f. Protistenk. 73 (1): 137-146. Sommer, U. (1987): Factors controlling the seasonal variation in phytoplankton species composition - a case study for a deep, nutrient rich lake. Progr.Phycol. Res. 5:124-178. Van Donk, E. & Ringelberg, J. (1983): The effect of fungal parasitism on the succession of diatoms in Lake Maarsseveen I. (The Netherlands). Freshwater Biology 13:241 -251. Parasitic fungi on planktonic algae in Lake Balaton Somogyi, B. - Vörös, L. Balaton Limnological Research Institute of the HAS, Tihany Abstract: Sen. Géza Entz studied the parasitic fungi of phytoplankton - which mainly belong to the Chytridales - first in Hungary. Aladár Scherffel, who described several parasitic fungi species on diatoms from Lake Balaton in the thirties, made a great contribution to the knowledge of chytridiaceous fungi. Phytoplankton parasitic fungi are often host specific, highly infective and extremely virulent. Over 90% of all host cells in a population may be infested, and every infection commonly leads to the death of the host cell. Limnologists have given little attention to these microorganisms, however according to the latest results, the fungal parasitism not only play an important role controlling phytoplankton seasonal succession, but by means of their zoospores chytrids are also links in freshwater food-webs. The occurrence of phytoplankton parasitic fungi was studied with differential interference contrast microscope and cell wall-specific fluorochrome technique in Lake Balaton. Significant infection was detected on cyanobacteria, diatoms and green algae in spring and autumn. The common nitrogen-fixing cyanobacteria of Lake Balaton were infected only on their akinetes, which shows that these fungi not only control the size of the algal population but can play an important role controlling the following populations. Keywords: parasitic fungi, phytoplankton, Chytridiales, akinetes. Vízibogár faunisztikai vizsgálatok a Zala vízrendszerén - előzetes eredmények Soós Nándor

1 - Kálmán Zoltán

1 - Kovács Tamás Zoltán - Csabai Zoltán' - Móra Arnold

2 1PTH TTK Általános és Alkalmazott Ökológiai Tanszék, 7624. Pécs, Ifjúság útja 6. "MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237. Tihany, Klebelsberg Kunó út 3. Kivonat: 2007-ben két alkalommal gyűjtöttünk vízibogarakat a Zalán és befolyóin, mintegy 42 mintavételi helyen. Leggyakoribb fajok a Platambus maculatus csíkbogár, az Anacaena limbata csibor, és a hazánkban sokáig ritkának tartott Orectochilus villosus keringőbogár voltak. Kiemelendően értékes a Zala vízibogár-együttese: a számos karmosbogár-faj között megtalálható a hazánkban védett Potamophilus acuminatus és Macronychus quadrituberculatus; utóbbi nemcsak gyakori a folyóban, hanem - a legfelső szakaszt kivéve - a Zala teljes hosszában a domináns fajok közé tartozik. Faunisztikai szempontból jelentős még a Brychius elevatus víztaposó-bogár, az Oulimnius tuberculatus és Esolus angustatus karmosbogarak, illetve az Agabus affinis, Agabus melanarius és a Deronectes platynotus csíkbogárfajok előkerülése, utóbbinak ez az első hazai előfordulása, védett karmosbogarak, új és ritka fajok, kisvízfolyások. Kulcsszavak: Bevezetés A Balaton befolyóinak vízi makroszkopikus gerinctelen együtteseire irányuló faunisztikai vizsgálatok részeként 2007-ben a Zalán és vízgyűjtőjén végeztünk felméréseket. Dolgozatunkban a vízi- és a vízhez kötődő bogarakra vonatkozó előzetes eredményeket mutatjuk be, a tavaszi és nyári mintavételek alapján. A terület vízibogár-faunájáról eddig csak szórványos ismereteink voltak (Csabai et al. 2001; Kovács et al. 1999, 2000; Kovács és Merkl 2005, Kovács és Ködöböcz 2006; Kiss et al. 2006; Ködöböcz et al. 2006). Ezekben a munkákban szórványgyűjtések adatai mellett elsősorban Magyarországon ritkának tartott bogárfajok (pl. Macronychus quadrituberculatus, Orectochilus villosus) új hazai előfordulásairól számolnak be. Ezek alapján a Zala és vízgyűjtőjének általunk is vizsgált szakaszáról eddig mindössze 11 faj előfordulásáról voltak adataink. Anyag és módszer A mintavételeket a Zala folyón (az eredésétől Szentgyörgyvárig tartó szakaszon, 13 hely), valamint a Zalába befolyó kisvízfolyásokon (29 hely), összesen 42 mintavételi helyen végeztük (1. táblázat). A mintavétel vízihálózással, nagyrészt „kick and sweep" módszerrel történt, melyhez 0,5 mm lyukbőségű szitaszövetből készített, 1,5 méter hosszú nyéllel ellátott kézihálókat használtunk. Emellett a vízbe lógó fadarabok, vízben lévő kövek, tereptárgyak felszínéről kézi egyeléssel is gyűjtöttünk. A begyűjtött egyedeket 70%-os etanolban tartósítottuk, emellett a nagy testű, terepen is azonosítható fajok esetében megfigyelési adatokat is figyelembe vettünk. A mintavételek 2007. május 06-09. és július 23-27. között történtek. A vízibogarak azonosítását Csabai (2000), Csabai és munkatársai (2002), Jäch (1992) és Olmi (1976) munkái alapján Csabai Zoltán végezte. A nevezéktan Csabai (2003), ill. Kovács és Merkl (2005) munkáját követi. A vízterek összehasonlítása a fajok jelenléte-hiánya alapján Rogers-Tanimoto index alkalmazásával, teljes lánc módszerrel végzett klaszteranalízissel történt SPSS for Windows 15.0 programcsomag alkalmazásával.