Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.
177 mélyebb vízben az elszaporodott, nagy biomasszájú lebegő algák intenzív fotoszintésük során a C0 2-t a meszes vízben található oldott Ca(HC0 3) 2-ból vonták el, aminek eredményeként biogén mész vált ki. Emiatt megnövekedett az üledék Ca tartalma. Utóbbi jelenség másik oka lehet az, hogy a csapadékosabb klíma (azaz magasabb vízállás) esetén a tó vízgyűjtő területéről nagyobb mennyiségű, Ca-tartalmú üledék mosódott be a tóba. Alacsonyabb vízállásokkor a fitobentosz fotoszintézise nem olyan intenzitású, hogy annak hatása észrevehető mértékben megjelenjen az üledék Ca/Mg értékében. Ca/Mg 0 1 2 3 4 5 6 Plankton (%) -O- Ca/Mg • plankton 3. ábra. A planktonikus kovamoszatok részesedésének és a Ca/Mg arány (TULLNER, 2002) változása a mélységgel a TÓ-28 jelű fúrásban. A medence életében bekövetkezett időszakosan jelentős planktonalga dominancia a tó régmúltjában nem lehetett a trofitás nagyfokú megemelkedésének következménye. A Balaton eutrofizálódása a múlt század hetvenes éveiben kezdődött a tó nyugati területein, elsősorban a Zala folyó megnövekedettt tápanyagterhelése következtében. Ezt alapvetően Zalaegerszeg városának nem kellően tisztított szennyvizei okozták. Hasonló mértékű foszforterhelés növekedés évezredekkel ezelőtt nem képzelhető el, ezért a plankton összetétel változás minden bizonnyal vízállásváltozást jelez. A Siófoki-medencében még a tó extrém eutróf állapotában, az 1980-as években sem nőtt meg számottevően a planktonikus algák tömege, ezért a mederfelszíni üledékben sem nőtt meg a részarányuk. A kovamoszatok és a Siófoki-medence vizének kémhatása A kovamoszatoknak az állóvizek pH-értékétől függő megoszlását még nem ismeijük eléggé. A lúgosabb vizeket kedvelők a Rhopalodia gibba, Epithemia és Anomoeoneis nemzetség fajai, a semleges vizeket, pedig pl. a Neidum dubium, Navicula radiosa, N. pupula, N. protracta. Egy-egy faj megjelenéséből és eltűnéséből azonban nem lehet egyértelműen a víz pH változására következtetni. Ma a Balaton kémhatása enyhén lúgos, pH 8,4-8,6. Története során ez nem változhatott meg jelentősen, ami a kovamoszatok fajösszetételéből és az egyes fajok előfordulási gyakoriságából is kitűnik. A mederfúrásban előforduló fajok többsége ( Fragilaria spp., Aulacoseira spp., Amphora spp. stb.) az alkalofil környezetet vagyis pH 7-nél nagyobb kémhatású vizet részesíti előnyben. Vagyis a tó vize végig a maihoz hasonló kémhatású, enyhén lúgos lehetett. A kovamoszatok és a Siófoki-medence vizének sótartalma A Balaton összsótartalma jelenleg 500 mg/l (0,5 %o) körüli, az édes-brakk és brakk-édes víz között van ( V AN D AM ETAL. 1994). A Siófoki-medencében 1,10-1,15 m-nél a víz sótartalma kis mértékben megnőhetett, erre a Mastogloia elliptica, Cymbella helvetica és Fragilaria heidenii elszaporodása útal. Az Anomoeoneis sphaerophora f. costata gyakorisága 0,90 m-nél nőtt meg, ami ugyancsak enyhén sósabb környezetre utal. A fúrás üledékmintáinak kovamoszat-flórájában azonban fentebb említett fajok csak kis relatív gyakorisággal fordulnak elő. A leggyakoribb és legtömegesebb fajok (Fragilaria spp., Amphora spp.) az édes-brakk vizeket (< 900 mg/l össz-sótartalom) részesítik előnyben, ez pedig azt igazolja, hogy a Balaton összes sótartalma az utóbbi tízezer évben nem változott számottevően. Összességében a kovamoszat flóra összetétele alapján valószínűsíthető, hogy a Balaton eddigi története során abban a víz össz-sótartalma 900 mg/l (0,9 %o) értéknél kisebb volt. Köszönetnyilvánítás A rendelkezésünkre bocsátott mederfurás földtani eredményeiért és a rétegekből nyert preparátumok elkészítéséért köszönetünket fejezzük ki a Magyar Állami Földtani Intézetnek. A mikroszkópos vizsgálatok elvégzésének lehetőségéért az MTA Balatoni Limnológiai Kutató Intézetet illeti köszönet. Hálásak vagyunk a téma felvetéséért és az értékelést segítő hasznos szakmai konzultációkért Cserny Tibor kutatásvezetőnek. Irodalom Buczkó, K. - Vörös, L. - Cserny, T. 2005: The diatom flora and vegetation of Lake Balaton from sediment cores according to Márta Hajós's legacy. - Acta Botanica Hungarica 47 (1-2): pp. 75-115. Cserny, T. 1993: Lake Balaton, Hungary. In Gierlowski-Kordesch and Kelts (eds): A Global Geological Record of Lake Basins, Cambridge University Press. - pp. 397-401. Cserny, T.- Fölvári M. - Herényi K.- Nagyné Bodor E. - Hajós M. - Szurominé Korecz A. - Wojnárovits L.-né. 1991: A Balaton aljzatára mélyített Tó 24. sz. fürás földtani vizsgálatának eredményei. - AM. Áll. Földtani Intézet évi jelentése az 1989. évről: 177-239. Cserny, T. - Nagy-Bodor, E. 2000: Limnogeology of Lake Balaton (Hung.), E. H. Gierlowski-Kordesch, K.R. Kelts-Lake basins through space and time: AAPG Studies in Geology 46: pp. 605-618. Cserny, T. 2002: A balatoni negyedidőszaki üledékek kutatási eredményei, Földtani Közlöny 132/különszám, Budapest, pp. 193-213. Krammer, K. - Lange-Bertalot, H. (1986-1991): Bacillariophyceae 1-4. Teil. In: Süsswasserflora von Mitteleuropea (Ed. Ettl, H., Gerloff.J., Heynig,H., Mollenhauer.D.), G. Fischer, Stuttgart-New York Lund, J. W. G. - Kipling, C. - Le Cren, E. D. 1958: The inverted microscope method of estimating algal numbers and the statistical basis of estimations by counting. - Hidrobiologia 11: pp. 143-170.
