Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

150 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 6. SZ. A Kis-Balaton - Kis-Balaton Védőrendszer kutatásának története Pomogyi Piroska NYUDUKÖVIZIG Szombathely pomogyi.piroska(á nvuduvizig.hu Kivonat Mivel a Kis-Balaton Védőrendszer (KBVR) célját, méreteit és történelmi múltját tekintve még napjainkban is egyedülálló létesítmény - s mint ilyen, egyben referencia-értékű is -, érthető, hogy területén már a kezdetektől fogva sok részletre kiteijedő kutatómunka folyt, folyik. A kis-balatoni kutatások kezdete azonban korábbra nyúlik vissza, jól ismertek a múlt századi madártani, botanikai kutatások eredményei, de épp a KBVR kialakításának megalapozását elősegítő térképészeti-, levéltári-, régészeti-, néprajzi és az alsó Zala-völgy tápanyagforgalmi sajátosságainak feltárására irányuló kutatások eredményei is. Jelen tanulmány ezekről ad vázlatos áttekintést. Kulcsszavak: Kis-Balaton, vízvédelmi rendszer, kutatás Bevezetés A Kis-Balaton rendszeres kutatása - a Balatonhoz hasonlóan - a XIX. szd. végén, a Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága felállása után és azzal együtt kezdődött meg. Ez nem is lehetett másként, hisz maga a Kis-Balaton elnevezés is csak 1833-ban, Beszédes József térképén jelent meg. A Kis-Balatont akkor még a Balaton szerves részének tartották. A Balaton Tudományos Tanulmányozása programban a kutatások mindig kiterjedtek a Kis-Balatonra, a Zalára is. Kéz Andor iíja először, 193l-es „Kis-Balaton siratójában", hogy a Kis-Balaton a Balatontól természetében már annyira elvált, hogy Cholnoky Hidrografiájában (1918) nem is számítja a Balaton medencéjéhez. Az önálló Kis-Balaton-i kutatások a XIX. szd. végén és a XX. szd. első felében nagyobbrészt a madárvilág megismerésére szorítkoztak. Majd, az 1970-es évek közepén, amikor a környezetvédelem, a vízminőség-védelem Magyarországon is felkeltette a tudomány és a szélesebb társadalom érdeklődését, felmerült az igény a Balaton vízminőség-romlásának megállítására. Ekkor — korabeli fogalommal -, a Kis-Balaton „rekonstrukció", a vízvédelmi rendszer koncepciójának felmerülésével váltak ismét intenzívebbé az itt folyó kutatások. A XX. szd. utolsó két évtizede, és az új évezredből eddig eltelt időszak KBVR tervezése, kialakítása, üzemeltetése, módosítása, a II. ütem befejezésének többszöri elhalasztása, majd újra napirendre tűzése nem nélkülözhette a szerteágazó kutatásokat. Ily módon elmondhatjuk, hogy a legutóbbi, immár közel három évtizedben a Kis-Balatonnal kapcsolatos kutatások, igazán az érdeklődés homlokterében álltak. A kezdetek... 1890. július 7-én Keszthelyen Deininger Imre főszereplésével „hínárügyi" értekezletet tartottak: tudósok, az akadémia professzorai, közéleti személyiségek, továbbá a keszthelyi halászok részvételével, aminek oka a Keszthely előtti nagymértékű hinárosodás volt. Erre Deininger Imre, keszthelyi tanintézeti igazgató, már korábban megpróbálta a figyelmet felhívni (Füzes, 1972), Borbás Vince (1900) szavaival: a vészharang megkongatásával. Az értekezleten hozott határozat alapján indult Lóczy Lajos vezetésével a Balaton tudományos tanulmányozásának programja. A Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága 1891. március 15-én alakult meg és (egyebek között az Akadémia támogatása mellett) Borbás Vincét bízta meg a Balaton hínárjának helyszínen való tanulmányozásával. Borbás június 12-én megkezdte a munkát és még azon a nyáron bejárta a „sikér" vízü Kis-Balatont és a Zalát is. Eredményeiről már novemberben beszámolt az MFT ülésén (Borbás, 1891, 1900). Leírja, hogy a keszthelyiek szerint éppen a Kis-Balaton (és a Zala) lenne a hínár ősfészke. Borbás a hinárosodás okának egyértelműen a Zala szabályozását és a Balaton leeresztését tartotta (de már korábban Deininger is a Zala csatomázását kárhoztatta). Ezzel kezdetét vette a Kis-Balaton rendszeres kutatása is... Fentiekből is kitűnik, hogy a XIX-XX. szd. fordulóján a Kis-Balaton kutatása nagyon szorosan kapcsolódott a Balatonéhoz. Ez nem is lehetett másként, hisz maga a Kis-Balaton elnevezés is csak 1833-ban jelent meg először Beszédes József térképén (Pomogyi, 2006). A térség élővilágáról korábbról főként szórvány adatok, leírások vannak: útleírásokban (Bél Mátyás 1740 körül; Richard Bright 1815); az első florisztikai adatok Kitaibel Páltól származnak (1799), de a katonai felmérések során is készültek - főként a növényzetről - leírások (Pomogyi, 2006). A faunisztikai-, ill. a mikroszkopikus élővilág-kutatások kezdete is a XIX. szd. végére tehető, többnyire ugyancsak a Balaton Bizottság munkájához kapcsolódóan. Daday Jenő (1884), Francé Rezső (1897), Istvánffy Gyula (189f 1894) a Kis-Balatonról is közölnek zoo- és fitoplankton adatokat, ill. a bevonatlakó szervezetekről leírásokat. 1886-ban Szikla Gábor számol be a legnépesebb kócsagtanyáról, 100 pár fészkelő nagykócsagról. 1891-ben Herman Ottó és Lovassy Sándor a II. nemzetközi madártani kongresszus néhány résztvevőjét a Kis-Balaton berkeibe viszi kirándulni. A halfauna feltárása is ebben az időben kezdődött meg: Herman Ottó, Vutskits György írnak a Kis-Balaton és a Zala halairól, halászatáról (H.O. a bödönhajóról). Ezekről a kutatásokról számos publikációban lehet olvasni, fentieket Entz-Sebestyén (1942); Bíró (1981 és 1994); Jobbágy szerk. (1994), Bankovics (1994) és Sonnevend (1996) összefoglaló munkái alapján emeltem ki. Az 1970-es évek közepéig a kis-balatoni kutatások kisebb-nagyobb intenzitással folytak, de többnyire a Balatonkutatásokhoz kapcsolódtak. Kivéve talán a madarakat... 1906-tól kutat a területen Vönöczky Schenk Jakab, akinek kiemelkedő szerepe van a nagykócsag védelmében. 1922-től kócsagőrt alkalmaznak. Ezzel tulajdonképpen megkezdődik az aktív természetvédelem Magyarországon. 1951-től a többnyire nádasokkal borított mintegy 1400 ha-os magterületet természetvédelmi területté nyilvánították - éppen a madárvilág kutatásának eredményeként és védelmében. (Az elnádasodás másik oldalára - a Kis-Balaton haldoklására, a nyílt vízfelületek igen rövid idő alatt bekövetkezett összezsugorodására Kéz Andor 1931-ben hívta fel a figyelmet, „Kis-Balaton-siratójában"

(Id. Pomogyi, 2006). A természetvédelmi területen is sokáig elsősorban a madárvilág kutatására helyezték a hangsúlyt. Keve András több évtizeden kutatja a madárvilágot, máig is szinte folülmúlhatatlan eredményeit 1975-1976-ban foglalja össze (Bankovics, 1994, Sonnevend, 1996). A környezetvédelemhez kapcsolódó kutatások kezdete Az 1970-es évek elejétől - a környezetvédelem, vízminőség-védelem fontosságának felismerésével - de már az első nagy, az 1965-ös balatoni halpusztulást követően vált intenzívebbé ismét a Kis-Balaton kutatása is. Ebben az idő-