Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

119 Mivel a lárvák hosszát a 3. ábrán való testhelyzetben kellene mérni, a mérés pontatlan, hibával terhelt lehet. A lárvák nagy része ugyanis nem ezt a testhelyzetet veszi fel, miután elpusztul. A mérések során megpróbáltuk az állatokat erre a testhelyzetre leginkább hasonlító pozícióban helyezve mérni. Világosan látszik, hogy az így kapott mérési eredmény a vizsgáló által beállított helyzettől fiigg, tehát pontatlan. A fejkapszulák szélességét 2005-ben az alsó részen mértük ott, ahol a fej a torhoz kapcsolódik (4. ábra), 2006-ban azonban emellett mértük a fej legszélesebb pontján is és az így kapott adatokat összehasonlítottuk. A makrozoobentosz populáció-dinamikáját korábbi kutatások alapján összevetettük a nyári halállományokkal (György és mtsai, 2006). Az egyedszámot és a biomasszát a mintavevő segítségével kiemelt üledék felületének ismeretében becsültük. Az eredményeket statisztikai módszerekkel értékeltük (ANOVA, t-teszt, z-teszt). Eredmények 5. ábra: Az árvaszúnyog lárvák egyedszáma és biomasszája a Major-tó parti és nyíltvízi élőhelyein A Chironomidae lárvák egyedszáma és biomasszája szezonális változást mutatott. Az árvaszúnyog lárvák egyedszáma a nyílt vízben és a parti sávban is nyár végén ősz elején, a halak aktív táplálkozása idején, mutatott minimumot. Az egyedszám mind a nyíltvízi, mind a parti sávban 2006-ban az előző év többszörösére növekedett. A lárvák átlagos egyedszáma 2006-ban május-szeptember között (1175 ± 882 ind m"

2), szignifikánsan meghaladta a 2005-ben hasonló időszakban mért egyedszámot (t-teszt, df = 10, t = - 2,775, p < 0,01). Ugyanakkor a lárvák biomasszája szignifikánsan nem változott 2005. és 2006. években (t = -1,566, p > 0,05; 5. ábra). 2006-ban ugyanis a kisebb méretű lárvák domináltak a mintákban. Nem volt szignifikáns a különbség sem az egyedszámban, sem a biomasszában a vizsgált élőhelyek között (t-teszt, df = 14, p > 0,05). A biomassza minimuma 2005-ben a nyár végére-őszre, 2006-ban a nyári időszakra tehető. Az árvaszúnyog lárvák hossz- és tömeggyarapodása az eutróf vizekre jellemző mértékű volt mind a nyíltvízben, mind a parti sávban. A tömeggyarapodás és testhossz között szignifikáns (ANOVA, df = 150, F = 182,712, p < 0,05) regressziós kapcsolatot találtunk (6. ábra). 60 S 50 E. o> 10 • :0 30 C Part Nyíltvíz - Lineáris (Nyíltvíz) -Lineáris (Part) 0 5 10 15 20 25 30 testhosssz (mm) 6. ábra. A Chironomus sp. Lárvák testtömege és a testhoszza közötti lineáris regressziós kapcsolat as Majortóban 2006-ban a fejkapszula szélességét a fej két pontján mértük (alsó rész, legszélesebb rész), és megvizsgáltuk, hogy melyik áll szorosabb összefüggésben a testhosszal (4. és 7. ábrák). 25 30 E E -20 8 15 ° 10 » 5 s ** 0 nyaki részen - Lineáris (nyaki részen) • legszélesebb ponton - - Lineáris (legszélesebb ponton) y = 0,0141x +7,219 R

2 = 0,2578 y = 0,0151x +2,9781 R

2 = 0,3302 500 1000 fejkapszula szélessége (jjm) 7. ábra: A fejkapszula két ponton mért szélessége és a testhossz közötti regressziós kapcsolat A két lineáris regresszió koefficiensének összehasonlításából kitűnik, hogy azok szignifikánsan nem különböznek egymástól (n = 578, z = -1,609, P = 0,108). 6000 5000 m 4000 ui => 3000 CL O 2000 1000 0 y = -13,348x + 4028,1 R

2 = 0,0077 10,00 15,00 20.00 25,00 Chironomidae B Íing/m2) 8. ábra. ACPUE és a Chrimomidae lárvák biomasszája közötti regressziós kapcsolat Következésképpen mind a nyaki részen mért fejkapszula szélesség (R

2= 0,257, t= 14,125, p < 0,0001; ANOVA, F = 199,506, p < 0,0001), mind pedig a fej legszélesebb pontján mért (R

2 = 0,330, t = 16,834, p < 0,0001; ANOVA, F = 283,394, p < 0.0001) értékek, valamint a lárvák hossza közötti lineáris modell alkalmas a Chironomidae lárvák testhosszának meghatározására. Ennek gyakorlati jelentősége különösen a halak béltartalom vizsgálatoknál van, amikor a fejkapszula maradványok alapján a lárva hosszát, ezt követően, a testhossz tömeg regresszió alapján, a halak által elfogyasztott szúnyoglárvák tömegét kívánjuk meghatározni. A fejkapszula szélessége alapján négy stádiumba sorolhatjuk a Chironomidae lárvákat (Vos et al., 2002). E klaszszifikációnak megfelelően, az árvaszúnyog lárvák mind a négy generációját megtaláltuk a Major-tóban. A lárvák > 90 %-a az utolsó (IV.), bábozódás előtti fejlődési stádiumban volt. Az I. stádiumú lárvák sorsáról nincs ismeretünk. Elképzelhető, hogy a legfiatalabb korcsoport a víztestben él, de csak rövid ideig (Specziár, szóbeli közlés), vagy esetleg