Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

118 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 6. SZ. Makrozoobentosz tér- és időbeli eloszlása, valamint mennyiségi viszonyai a Kis-Balaton Tározó Major-taván Kucserka Tamás

1, Tátrai István

2, György Ágnes Irma

1'

2 'Pannon Egyetem, Limnológia Intézeti Tanszék, 8200 Veszprém, Egyetem u. 10. 2MTA BLKI, 8237 Tihany, Klebelsberg K. út 3. Kivonat: A Kis-Balaton tározó l-es ütemén a sekély, eutróf, kizárólag horgászatra használt Major-tó (10 ha) hat pontján (három partközeli, három nyíltvízi) 2005. ill. 2006. során üledékmintákat vettünk, amelyeket a helyszínen 400 pm lyukbőségü rostán átrostáltunk. Meghatároztuk a makrozoobentosz csoport nemzetség szintű összetételét, a domináns csoport (Chironomus) méretstruktúráját, egyedszámát, fejkapszulájának szélességét, biomasszáját és szezonális eloszlását. A makrozoobentosz térbeli eloszlása 2005-2006 években szignifikánsan nem különbözött a vizsgált parti és nyíltvízi élőhelyek között. 2006-ban a makrozoobentosz egyedszáma és biomasszája szignifikánsan meghaladta a 2005-ben mért értékeket. Az árvaszúnyog lárvák hosszát a fejkapszulák mérete alapján pontosan becsülhetjük ugyanis a fejkapszulák szélessége közötti regressziós kapcsolat pozitív és szignifikáns volt. A testhossz klassziftkációnak megfelelően, az árvaszúnyog lárvák négy korosztályát találtuk meg a Major-tó üledékében. A lárvák jelentős része, szezonális hatástól függetlenül, az utolsó (IV.), bábozódás előtti fejlődési szakaszban volt. A Chironomida lárvák dinamikáját a halállományok lényegesen nem befolyásolták, amely elsősorban a makrofiton borítottság miatti hozzáférésnek tulajdonítható. Kulcsszavak: makrozoobentosz, Chironomus sp., fejkapszula szélesség, egyedszám, biomassza, testhossz, halállományok, Major-tó. Bevezetés Anyag és módszer Major-tó hídvégi-tó Fenéki-tó 1. ábra: A Major-tó pozíciója a Kis-Balaton tározón belül A tárolt víz felhasználásának egyik alapvető célja kell, hogy legyen a vízminőségi szempontokat figyelembe vevő halgazdálkodás kialakítása és fenntartása. Ezzel egyidejűleg elkerülhetetlennek tűnik az ökológiai szempontú hasznosítás jövőbeni formáinak (halász-horgász víz, horgászati kezelésű vízterület, extenzíven "üzemeltetett" élővíz stb.) meghatározása. Az ökológiai szempontú hasznosítás feltételezi az adott ökoszisztéma táplálékhálózata struktúrájának és működésének ismeretét. A fentiekből kiindulva kutatásaink során arra kerestük a választ, hogy a sekélyvízi ökoszisztémákban milyen az egyes, az ökoszisztéma állapotát meghatározó tápláléklánc komponensek (alga-zoobentosz-hal) szerkezete, mennyiségi viszonyai, valamint a trofitás (algásodás) közötti kapcsolat. A fentieknek megfelelően hosszú távon tervezzük vizsgálni a biomanipulált Major-tó (Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer, KBVR, 1. ábra) táplálékhálózatának domináns elemeit, struktúráját és az egyes láncok mennyiségi viszonyait. Jelen kutatásban vizsgáltuk a makrozoobentosz-hal táplálékláncban a makrozoobentoszban domináns Chironomidae lárvák tér- és időbeli változását figyelembe véve a halállományok hatását. 2. ábra: Az üledékből kiflotált élő 3, ábra: A lárvák Chironomus sp. lárvák a Major- testhosszának tóból mérése A vizsgálatokat a KVBR izolált, kísérleti célra használt, sekély (átlagos vízmélység —1,2 m), oválist közelítő alakú, 10 ha-os Major-taván végeztük 2005-2006-ban. A makrozoobentosz csoport nemzetség szintű összetételét, a domináns csoport (Chironomus) méretstruktúráját, egyedszámát, biomasszáját és szezonális eloszlását 2005. májusa és októbere, valamint 2006. márciusa és novembere között havonta vizsgáltuk. Az üledékmintát 10 cm átmérőjű plexi hengerrel illetve Hargrave-mintavevővel vettük a tó hat pontján (3 nyíltvízi, 3 partközeli ponton, összesen 18 mintát alkalmanként). Az üledéket a helyszínen 0,4 mm lyukbőségü rostán átrostáltunk. A szűrletből az állatokat laboratóriumban cukoroldatos flotálást követően válogattuk ki. Ezt követően meghatároztuk az egyes csoportok egyedszámát, egyedi tömegét, majd biomasszáját. A domináns csoporttal [Chironomus sp., (2. ábra)] további vizsgálatokat végeztünk: PChez kapcsolt mikroszkóppal, képelemző berendezés segítségével mértük az egyedek hosszát, tömegét, illetve fejkapszulájuk szélességét. 4. ábra: A fejkapszula szélességének mérése