Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

92 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 6. SZ. második éve (2001), valamint a vizsgált évtizedet záró utolsó esztendő (2004). A mintákat általában márciustól novemberig motorcsónakkal gyűjtöttük, a jeges periódus hosszától függően évi 14-18 alkalommal. A számítógéppel történő értékelést a Syn-Tax programcsomaggal végeztük (Podani 2001). Az adatelemzések során az itt kiválasztott három év adatsoraiból öszszesen 171 algataxon mintázatát vizsgáltuk. Az ordinációs alkalmazások közül a főkoordináta-elemzést (PCoA) alkalmaztuk. A fitoplankton-állomány minőségi jellemzése a planktonikus algaegyüttes faji összetétele alapján történik (Ecosurv 2005). Egy hazai szerző dolgozta ki (Padisák et al. 2006) tavi fitoplankton asszociációkra az általános érvényű fitoplankton funkcionális fajcsoportokat. A hazai VKI-monitoring módszertani ajánlása szerint a Velenceitónál is elvégeztük az algataxonok szerinti elemzést, melynek során nyert, ún. Q

k-index alkalmassá tehető az elvárt EQR-minősítési folyamatban. A minősítési munkát nagyban segítette elő több tanulmány (Simonffy & Szilágyi 2005, Szilágyi 2006) és saját kutatási vizsgálatok eredményeinek ezirányú felhasználása is (Kiss & Dévai 2003a, 2003b, 2004; Kiss 2006; Kiss et al. 2005, 2006). Eredmények és értékelésük: 1. A klorofill-a változások áttekintő jellemzése A tó két része alapvetően különbözik egymástól. A Madárrezervátum (Cs, N, At, L) egészen más vízminőségi állapottal jellemezhető - s ebből következően más minősítést is igényelne - mint az üdülőtáji térség (Am, G, K, F). A Madárrezervátumot reprezentáló négy mintavételi hely tíz éves adatsora (2. ábra) két ötéves periódusra osztható: az első időszakban (1995-1999) igen alacsony értékeket mérhettünk (10-30 pg/1). Ezzel szemben a második periódusban (2000-2004) kifejezetten magas mérési értékek is akadtak (150-200 (ig/1). Ezeknek lehetséges okairól majd később teszünk említést. Az algabiomassza adatsorok lefutása értelemszerűen pontosan illeszkedik a klorofill-a már fent említett trendjeihez. Ugyanakkor az üdülő táji területen a 10 év során végig 10-40 p.g/1 között mérhettük a klorofill-a koncentrációt. 2. Tíz éves idősor-elemzés négy mintavételi helyen, három évben Egy évvel a kisvizes időszakot követően a Madárrezervátumra egyfajta szegényes algakép jellemző (1995). Ugyanakkor az üdülőtájékon a nyári fonalas, de nem N

2-kötő cianobaktériumok jellemzőek - a kova-zöld dominanciát követően. A trofitási trend Ny-ról K felé emelkedik. Bár több mintavételi hely környékén is észlelhettünk egy tavaszi, kovamoszatok okozta algacsúcsot (elsősorban Am és F), de nem olyan kifejező erejűt, mint a Balaton esetében (mindhárom évben). Míg a F-n júniusban a kovaalgák (Chaetoceros muellerii) mellett zöld-, kék- és barázdás (kriptofiták) algák domináltak, addig a többi ponton (N-n is!) jószerével csak a kozmopolita apró zöldalgák (Chlorococcales) képviselői (2001). A N trofitása az előző évhez képest jelentős nagyságrendben növekedett (4-5-szőrös), a többi helyen „csak" 1,5-2-szeres mértékben. Dominánsan a fonalas cianobaktérium-népesség volt jellemző. A vizsgált tíz éves periódus végére ismét a F vált az üdülőtáji térség legeutrófabb területévé (2004). Jellemzően minden év nyarán s az egész tavon jelen volt a felszíni vízvirágzást okozó Botryococcus braunii zöldalga és a koloniaképző Microcystis aeruginosa cianobaktérium is. Utóbbi gázvakuolumai révén főként szélcsendes időben vált láthatóvá, egyébként pedig „eltűnt". 3. Az éves algabiomassza részesedések hosszú távú elemzése nyolc mintavételi helyen Evenként változott a legeutrófabb terület helye (2-4. ábra). Emellett egy éven belül folyamatos az alga-mintázatok változása, alakulása. Érdekes módon általában mindig az észlelt éves maximumok időpontjában tűnik a legeltérőbbnek az algák rendszertani csoportok szerinti mintázata (pl. F95, Cs01-L01, Cs04-N04). Ez a megállapítás valamennyi vizsgált évre érvényesnek bizonyult. 1998-tól egy új vizsgálati pontot jelöltünk ki a Madárrezervátumban, a Császár-öböl (Cs) nevü helyet. Ennek a pontnak a többitől jelentősen eltérő vizsgálati jellemzői (a víz kémizmusa, vízáramlás, sekélység, felkeveredés) miatt rendszerint kiugróan magas mérési értékekkel, ill. nem várt algamintázatokkal találkozhattunk. Jellemzően az utolsó 6 évből 4 alkalommal is a legmagasabb tavi alga-biomasszát itt mérhettük (3-4. ábra). 3.0 2.5 2.0 0.5 0.0 • Eugleno • Dino Q Cyan. Normo • Cyan. Chroo • Crypto • Conj • Chryso • Chloro • Bac. Penn • Bac. Cent mintavételi helyek 2. ábra: Az éves átlagos algabiomassza értékek megoszlásai hét mintavételi helyen, 1995-ben nintavétell helyek 3. ábra: Az éves átlagos algabiomassza értékek megoszlásai nyolc mintavételi helyen, 2001-ben mintavételi helyek 4. ábra: Az éves átlagos alga-biomassza értékek megoszlásai nyolc mintavételi helyen, 2004-ben 4. Funkcionális algafajcsoport-elemzés 1995. Az éves változást szemléltető „görbe" általában közepes szintről indulva, néha erős le-fel kilendüléseket