Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.
91 A Velencei-tó hosszú távú algavizsgálata (1995-2004) Kiss Gábor Közép-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, 8000. Székesfehérvár, Hosszúsétatér 1. Kivonat: 1995-2004 között elvégeztük az algavizsgálati eredmények hagyományos kiértékelő és funkcionális fajcsoport analízisét, valamint többváltozós statisztikai elemzését. Célunk az volt, hogy választ kapjunk arra a kérdésre, lehet-e, ill. hogyan, milyen mértékben hasonlóságokat megállapítani a rendelkezésre álló velencei-tavi algaadatbázis alapján? Mindezek szerint pedig elvégezhető-e a Velencei-tó VKI szerinti víztest lehatárolása, esetlegesen módosítási javaslat kifejtése? A hagyományos kiértékelések során megbizonyosodhattunk afelől, hogy hasonlósági, különbözőségi megállapítások csak nagy megszorításokkal tehetők. Ugyanakkor ismét megerősödött az a régi tapasztalat, hogy az algabiomassza elfogadható viszonyítási paraméter a klorofill-a mellett. A funkcionális fajcsoportok elemzése révén kapott eredmények bizonyították, hogy ez az új, bevezetésre váró módszer alkalmas lehet az EU VKI szerinti elvárások teljesítésére - bizonyos eljárási finomítások megtételét követően. Nagy biztonsággal két eltérő vízminőségű terület (víztest) elkülönítése javasolható a jelenlegi egy helyett, klorofill-a, alga-biomassza, funkcionális fajcsoport-elemzés, víztest-lehatárolás. Kulcsszavak: Bevezetés A Velencei-tó - hazánk második legnagyobb természetes állóvize és egyik különleges és értékes víztere az elmúlt évtizedben kritikus időket élt át. Unikális élővilágát - a rekreációs célú beavatkozások után alig néhány évvel - a csapadékhiányos időszak tette újból próbára. A Velencei-tó vizének minősítése 1994 óta szabványban (MSZ 12749) rögzített módon történik. 2001-től átfogó összehasonlítást végeztünk a tavon térben és időben, az 1987-2000 közötti vizsgálati időszakra vonatkozóan (Kiss & Dévai 2003b, 2004). A vízkémiai jellemzők mellett az algakép változásait, és az algáknak a vízminőségi állapot alakításában betöltött szerepét kívántuk bemutatni. Vizsgálataink szerint - a vízpótlás révén - az aszályos időszakot nagyobb károsodás nélkül átvészelte (Kiss 2001, 2002; Reskóné Nagy et al. 2001). Míg az 1970-es években öt - mozaikosan elhelyezkedő - vízminőségi tájat lehetett megkülönböztetni, az 1990-es évek1. táblázat: A Magyar Szabvány, az OECD és az EU VKI által használt klorofill-a határértékek ben ez háromra csökkent (Reskóné Nagy 2001). Ennek a folyamatnak a megítéléséhez, ill. az egyes mintavételi helyek összehasonlításához nyújt segítséget a "Syn-Tax 2000" számítógépes értékelő programcsomag (Podani 2001). A többváltozós, tudományosan is alátámasztott elemző módszerek révén pontosabb képet kaphatunk a Velencei-tó biológiai-ökológiai vízminőségéről. Tapasztalatainkat felhasználhatjuk más vizeink minősítési gyakorlatában is. Az első lépéseket már a Balaton esetében is megtettük (Kiss & Dévai 2003a). Anyag és módszer: A klorofill-a vizsgálatát 1994-től szabványban rögzített módon végezzük (MSZ ISO 10260). Legalább táblázatosan rögzítjük a jelenleg még (MSZ), ill. már hatályos és figyelembe veendő útmutatóknak (OECD, EU VKI), szabványoknak a Velencei-tó típusra (3. típus) vonatkozó klorofill-a határértékeit, ajánlásait (7. táblázat): Sorszám MSZ 12749 OECD EU VKI (3. tótípus) Sorszám ng/i Kategória ng/i Kategória Mg/l Kategória 1. 10 kiváló <8 oligotróf < 10 kiváló 2. 25 jó 8-25 mezotróf 10-30 jó 3. 75 tűrhető 25-75 eutróf 30-60 közepes 4. 250 szennyezett >75 politróf 60-120 gyenge 5. >250 erősen szenny. > 120 rossz Az algamintákat Lugol-oldattal rögzítettük. Az algák mennyiségi vizsgálatát és azonosítását fordított mikroszkóppal (Utermöhl 1958), a statisztikai előírásoknak megfelelően (Lund et al. 1958) végeztük. Ezt követően minden esetben kiszámoltuk a biomassza-értékeket is (Németh 1998). A klorofill-a és az algabiomassza tíz éves áttekintő elemzése során valamennyi mintavételi helyet (8) sorra vettünk (1. ábra). PSkozd • M7-ÜS 1. ábra: Mintavételi helyek a Velencei-tavon A mintavételi helyeket a továbbiakban a következő rövidítésekkel jelöltük: Cs - Császár-öböl, N - Német tisztás, At - Alsóéri tisztás,L - Lángi tisztás, Am - Agárd móló, G - Gárdonyi nagy tisztás, K - Kajak-pálya, F - Fürdető. Egyes esetekben ezekhez két számjegy is társulhat: az adott év két utolsó számjegye. A részletes, kifejtő jellegű elemzéskor, kényszerűségből, már csak kiválasztott helyeket és éveket vehetünk figyelembe. Ugyanis a rendelkezésre álló, összesen 80 idősor analízise meghaladja mind a rendelkezésre álló helyet, mind az időt. Mindezen megfontolások után 3 jellegzetes évet és 4 mintavételi helyet választottunk ki. Szem előtt tartottuk, hogy kerüljön be az elemzési körbe mindenképpen a védett területből (N), az átmeneti víztájból (L), valamint az üdülőtáj nyugati (Am) és keleti végéből is (F). Az évek tekintetében kiválasztásra került a vízhiányos időszakot követő, de még annak hatásait élénken magán viselő esztendő (1995), az „algásabb" második ötéves periódus
