Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

88 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 6. SZ. A fajokat a táplálékszerzés módja és a felülethez való tapadás alapján csoportosítani. Ezen stratégiák anyagforgalomban betöltött jelentőségének feltárásához egy korábbi egyéves, kéthetenkénti mennyiségi adatsort felhasználva (Kiss, 2007), a stratégiákat a fajok biomasszáival is súlyoztam. Niche szegregáció vizsgálatához a forrásváltozók megállapításakor a következő szempontokat vettem figyelembe. Legyen táplálkozásökológiával kapcsolatos és a morfológiai megfigyelések és a kevés rendelkező irodalom segítségével parametrizálható. A parametrizálásnál becsléseket is alkalmaztam, mert a készlethasznosítási függvény alakja igen kevés fajra ismert. Mivel a megfigyelt hasznosítási minimum és maximum értékeket vettük figyelembe a szegregáció megállapításakor, ez az eredményekre nincs befolyással. Niche átfedés becslése nem történt. A minőségi táplálékszelekciót elhanyagolva feltételeztem, hogy az ostorosok csak méret alapján szelektálnak. A következő forrásváltozókat állapítottam meg: 1. energia tágan értelmezett forrása (fény/oldott szerves anyag/partikulált anyag), 2. fagotrófoknál táplálékszemcse mérete, 3. felülethez kötött vagy szuszpendált táplálékszemcsék fogyasztása. Mindhárom változó az energia /táplálék forrására vonatkozik egyre finomodó felbontásban. A táplálékhasznosítás módja alapján két további változót állapítottam meg: 4. az ostoros és a táplálékszemcse relatív és környezethez mért abszolút sebessége (szuszpenzió evő - ragadozó kontinuum), 5. átvizsgált felület/térfogat mérete sejthosszhoz viszonyított relatív egységben (szuszpenzió evőknél a szűrés), ami az ostoros keltette áramlási mező sebességének és a kontakt felület méretének szorzata. A nichek és guildek határainak megállapítása a forráshasznosítás változók függvényében ábrázolt grafikonjairól történt. A változók mentén guildekbe soroltam a hasonló értékekhez tartozó fajokat, a táplálékhasznosítás módjának figyelembevétele (4. és 5. változó) után. Megvizsgáltam a guildek ökoszisztémában betöltött szerepét és elemeztem a táplálkozásökológiával kapcsolatos funkcionális diverzitást. Eredmények és értékelésük A gyűjtési időszakban 83 heterotróf ostoros fajt vizsgáltam meg a Dunából. Több fajnál újonnan kellett megfigyelni a táplálékfelvétel módját, mert az irodalomban nincs rá utalás. Figyelemre méltó, hogy négy faj esetén (Collodictyon triciliatum, Diphylleia rotans, Paramastix conifera, Protaspis gemmiferá) zöld színtesteket találtunk a citoplazmában. Ezek feltehetően kleptoplasztiszok, amelyeket valószínűleg Stephanodiscus kovaalga sejtekből szereztek. Ezen fajok a heterotróf szénforrás hasznosítás mellett autotrófiára is képesek, így mixotrófnak tekintendők. Táplálékszerzés módja és felülethez tapadás. A fajok a következő módon oszlanak meg a kategóriák közt: diffúzió evő erősen rögzült 2 %. Ozmotróf összesen 10 % (szabadon úszó ozmotróf 9 %, gyengén rögzült ozmotróf 1 %). Ragadozó összesen 47 % (szabadon úszó ragadozó 15 %, gyengén rögzült ragadozó 32 %). Szuszpenzió evő összesen 41 % (szabadon úszó szuszpenzió evő 6 %, szabadon úszó kolóniaformáló 6 %, szabadon úszó lorikás 15 %, gyengén rögzült szuszpenzió evő 2 %, erősen rögzült szuszpenzió evő 12%). A korábbi egyéves mennyiségi idősor alapján, a különböző stratégiájú fajok mennyiségi eloszlását biomassza alapon, éves átlagban a következő táplálkozási stratégia szerinti eloszlást kapjuk. Diffúzió evő 0,01 %, ozmotróf 0,07 %, szabadon úszó ragadozó 33 %, gyengén rögzült ragadozó 3 %, szuszpenzió evő 64 %. A stratégiák talált fajok közti eloszlása és biomassza alapon súlyozott eloszlása (anyagforgalomban betöltött jelentőség) meglehetősen eltérő. A faj számok eloszlását tekintve a ragadozók a leggyakoribbak, a fajok harmada alzathoz kötött ragadozó. A szuszpenzió evők is közel hasonlóan jelentősek, a fajok többsége szabadon úszó. A szuszpenzió evő fajoknak csak egyhetede szabadon úszó, a többi faj vagy kolóniához, vagy lorikához, vagy alzathoz kötött. Ez egybevág azzal a ténnyel, hogy a táplálékot sodró vízáram által forgatott vízmennyiség nő, ha az ostoros alzathoz rögzül (Higdon, 1979). Az ozmotrófok is említésre méltó fajszámmal szerepelnek. Ezzel szemben az anyagforgalomban a szuszpenzió evők képviselik a biomassza kétharmadát, a szabadon úszó ragadozók az egyharmadát, a felülethez kötött ragadozók alig 3 %-ot, az ozmotrófok pedig elhanyagolhatóak. A népesebb ozmotrófok jelentéktelen anyagforgalmi szerepe magyarázható a természetes vizek kis könnyen bontható szerves anyag tartalmával (Arndt és mtsai, 2000). A szabadon úszó ragadozóknak kisebb fajszámuk ellenére is jelentős az anyagforgalmi szerepük, elsősorban fitoplankton legelésük miatt. A legérdekesebb ellentmondás az anyagforgalmilag csekély szerepű, de a legnagyobb faj számot képviselő felülethez kötött ragadozóknál látható. Egyes húsevő ragadozók esetén az új trofikus szintbe lépés (húsevés, „carnivory": protozoonok legelése), új, kiaknázatlan források hasznosítását jelenti. Külön említendő, hogy az összes ostoros faj 48%-a szubsztrátumhoz kötött, elsősorban a folyóvízi aggregátumokhoz. A nagy, aggregátumhoz kötött ostoros diverzitást a következő elméletek magyarázhatják. I. Aggregátumok kolonizációja. Foltos, kompartmentalizált élettér, melyet diszperzió útján kolonizálnak az ostorosok. Alkalmazható rá a forrás-nyelő (Pulliam féle) metapopulációs dinamika, és a szárazfold-sziget metapopulációs modell is. Utóbbi esetben a bentosz jelenti a diszperzió és a diverzitás tartós forrását. A fajok kolonizációja véletlenszerű, egy aggregátumon nincs jelen a teljes fajkészlet, a kompetíció és a szukcesszió kimenetele így más és más minden aggregátumon. II. Aggregátum diverzitás. Az aggregátumok nagy mikrohabitat diverzitást képviselnek, ami nagy aggregátumhoz asszociált fajdiverzitásban realizálódik. Jelenthet aggregátum szerkezeti, felépítésbeli diverzitást, ahol például a különböző helyek és táplálékforrások hozzáférhetősége más az aggregátumon a fajok számára. Jelenthet eltérő letapadt táplálékszervezeteket (pl. baktériumok). Jelenthet biokémiai felépítésbeli sokféleséget is, ami más tapadási és kúszási lehetőségekben és más lokális abiotikus környezetben valósul meg.