Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

66 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 6. SZ. A vitatott taxonómiai helyzetű chalcolestes viridis (van der Linden, 1825) egyik magyarországi populációjának jellemzése Gyulavári Hajnalka Anna

1 - Nagy Henrietta Beáta

1 - Cserháti Csaba

2 - Grigorszky István

1 Miskolczi Margit

1 - Dévai György

1 'Debreceni Egyetem, TEK, TTK, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 2Debreceni Egyetem, TEK, TTK, Szilárdtest Fizika Tanszék, 4026. Debrecen, Bem tér 18/b Kivonat: Az ökológiai kutatások elengedhetetlen feltétele az élőlények faji szintű pontos taxonómiai azonosítása. A zöld rabló (Chalcolestes viridis) esetében azonban három probléma is eldöntésre vár: (1) a Zygopterákon belül a Chalcolestes génusz önálló rangú-e, illetve ehhez a génuszhoz tartozik-e a C. viridis; (2) a C. parvidens fajnak vagy alfajnak tekinthető-e; (3) a C. viridis és a C. pan'idens közül hazánkban melyik, vagy esetleg egy harmadik formakör található. A kérdéskörök tisztázásához populációs szintű összehasonlító bélyeganalízisek szükségesek, melyeket egy tipikus hazai populáció [Halápi-tározó (Debrecen)] imágóin végeztünk. A vizsgálati eredményeinkre alapozott véleményünk szerint a Chalcolestes génusz elkülönítése indokolt, a C. parvidens a C. viridis alfajának tekinthető, s az általunk kutatott populáció egyedei nagy valószínűséggel a C. viridis parvidens alfajhoz tartoznak. Kulcsszavak: Chalcolestes viridis és C. parvidens, bélyeganalízis, kelet-magyarországi (halápi) populáció. Bevezetés zötti távolságot (LKTOSZK) az előbbi vonal mentén, a A Pannon-régió, s benne hazánk is - földrajzi helyze- csáptőízek közötti távolságot (CSKT) és a felső ajak (latébői eredően - ütközőzónának tekinthető a fauna-áram- brum) legnagyobb szélességét (LSZ); a jobboldali harlás szempontjából. Így nem lehet meglepődni azon a bizonytalanságon, ami több itteni szitakötőfaj taxonómiai besorolása esetében fennáll, és néhány, korábban (BENEDEK 1965; VARGA 1968; KÁT AI 1973; DÉVAI 1978) már megoldottnak tekinthető eseten túl sürgős tisztázásra vár. Valamennyi ökológiai kutatásnak ugyanis elengedhetetlen feltétele az élőlények legalább faji szintű pontos taxonómiai azonosítása, sőt néhány élőlénycsoportnál, s köztük a szitakötőknél is, az alfaji besorolás eldöntése. Ilyen esettel találkozunk a hazai szitakötő-fauna egy különleges életmódú és ritka tagjánál, a zöld rablónál (Chalcolestes viridis), amellyel kapcsolatban három probléma is eldöntésre vár: (1) a Zygopterákon belül a Chalcolestes génusz önálló rangú-e, illetve ehhez a génuszhoz tartozik-e a C. viridis', (2) a C. parvidens fajnak vagy alfajnak tekinthető-e; (3) a C. viridis és a C. parvidens közül hazánkban melyik, vagy esetleg egy harmadik formakör található. Egyes külföldi vélemények szerint (JÖDICKE 1997) Magyarország területén a C. parvidens él, melyet ARTOBOLEVSZKIJ (1929) a C. viridis alfajaként írt le, de újabban fajként tartanak számon (DIJKSTRA 2006). Más források szerint hazánk beletartozik a két faj/alfaj elterjedésének átfedési zónájába (OLIAS 2005). Mindhárom kérdéskör megnyugtató tisztázása véleményünk szerint csak populációs szintű összehasonlító bélyeg-analízisekkel lehetséges. Anyag és módszer Kutatómunkánk során egy tipikus hazai, mégpedig kelet-magyarországi, OLIAS (2005) szerint egyértelműen a C parvidens formakörhöz tartozó populáció [Halápi -tározó (Debrecen)] imágóinak testméreteit felvételeztük. 70 egyedet gyűjtöttünk be 2006. szeptember 15-én és 25-én, amelyeket 70 %-os etil-alkoholban tartósítottunk és tárolunk. A testméretek felvételezésekor milliméterpapír segítségével állapítottuk meg a test teljes hosszát (TTH) és a potroh hosszát (PH). Az elülső (E) és a hátulsó (H) szárny hosszát mindkét szárnypár (jobb=J és bal=B) esetében digitális tolómérővel mértük (JESZ, JHSZ, BESZ, BHSZ). MbC-1 típusú sztereomikroszkóppal mértük a fejen (1. ábra: E) a fej szélességet (FSZ) a pontszemek között átfektetett vonal mentén, az összetett szemek kömadik lábon (7. ábra: G) a comb (femur) hosszát a hoszszabb (H) és a rövidebb (R) oldalon [JFH(H), JFH(R)]; a jobb oldali elülső (7. ábra: 1) és hátulsó szárnyon a szárnybütyök (nodus) és a szárnyjegy (pterostigma) külső (disztális) vége közötti távolságot (JESZNP, JHSZNP); a hímeknél a potrohfüggelékek (7. ábra: H) jellemző méreteit (PF1-PF8); a nőstényeknél a szubgenitális lebeny (lobus subgenitalis) külső (disztális) csúcsa és a tojócső (ovipositor) hegye (7. ábra: F) közötti távolságot (TCSH). Több egyednél a jellegzetes bélyegekről Olympus S2X-TR30-as típusú sztereomikroszkóppal és Olympus C-7070 típusú digitális fényképezőgéppel felvételeket is készítettünk. Az elektronmikroszkópos képek Hitachi S4300 CFE gyártmányú pásztázó elektronmikroszkóppal készültek. Mivel az elektronmikroszkópos felvételek készítésekor a minta nedvességtartalma gondot okoz a vákuumban, a mintákat egyre koncentráltabb etil-alkoholsorozatban víztelenítettük, melynek utolsó tagja abszolút alkohol volt. Ezt követően a mintákat 24 órára szárítószekrénybe tettük, és 80 °C-on szárítottuk. Az elektronnyaláb alatti feltöltődés elkerülése miatt a szabad felületeket aranyréteg felpárologtatásával tettük vezetővé. A fotódokumentáció elkészítése során a halápi egyedek mellett, mivel azok idős és erősen pigmentált állatok voltak, a Kis-mező-szegi-Holt-Tiszánál (Kisar), a Nagy-szegi-morotvánál (Gulács) és a Zelenák-tónál (Dámóc) gyűjtött egyedek közül is felhasználtunk néhányat. A mérési adatok és az elkészült felvételek biztosítják a külföldi eredményekkel történő összevetéshez a hazai referenciaalapot. Eredmények és értékelésük Kutatómunkánknak kettős célja volt. Egyrészt a további összehasonlító elemzésekhez kívántunk konkrét információkat szolgáltatni (1-3. táblázatok, 1. ábra), másrészt a bevezetésben felvetett három kérdésre igyekeztünk választ adni. E.G. SCHMIDT (2001) sok szempontot figyelembe véve elemezte a Chalcolestes génusz kérdéskörét, de minden kétséget kizáró bizonyítékok hiányában további vizsgálatokat javasolt. Véleményünk szerint azonban KENNEDY 1920ban publikált, főleg lárvális sajátosságokra vonatkozó génuszleírása, továbbá az E.SCHMIDT (1951), ill. BELISEV és HARITONOV (1977) által a konzervatív jellegű szárny-