Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

65 L.) és az ezüstkárász (Carassius gibelio Bloch) részaránya a biomasszában szintén magas (átl. 590 g/ó/st.háló, átl. 500 g/ ó/st.háló) volt és 2007-re a dévér közel 30 %-kal, a kárász átlagosan több mint 45 %-kal nőtt. A durbincs biomasszája 2006-ra megháromszorozódott, 2007-re pedig az eredeti felére csökkent (átl. 100 g/ó/st.háló). A ragadozók részaránya, elsősorban a süllőé (Stizostedion lucioperca L.) 2007-re ugyan emelkedett, de összességében továbbra is alacsony maradt (átl. 140 g/ó/st.háló). A durbincs biomasszájának csökkenését magyarázhatja a süllők által okozott, megnőtt predációs nyomás. Összefoglalás A Kis-Balaton tározó I. ütemén végzett kopoltyúhálós halállomány felmérés során mértük a halközösségek faji összetételét valamint a standardizált CPUE-egyedszámot és biomasszát 2005-2007. évek folyamán. 2005-ben és 2006ban a parti és a nyíltvízi élőhelyek faji összetétele eltért egymástól. A halállomány szerkezetében bekövetkezett változások, a növekvő fajgazdagság a vízminőségjavulására utal. A sügér jelenléte a tóban az ökoszisztéma kezdeti, pozitív irányú változását (a makrovegetáció terjedését) jelezheti, mivel a vízminőségre érzékeny faj. Azonban a tó továbbra is hallal túlnépesített, dominálnak a mindenevő pontyfélék. A kopoltyúhálós fogások domináns halfaja a bodorka volt. A ragadozó halak, elsősorban a süllő, részaránya mind az egyedszámban, mind a biomasszában még mindig túl alacsony, annak ellenére, hogy a prédahalállomány igen nagy a tóban. A vízminőség további javítása és fenntartása érdekében a ragadozó halak arányának növelése, a pontyfélék állományának és a prédahalak egyedszámának csökkentése indokolt. Köszönetnyilvánítás Ez a munka a T048758 sz. OTKA téma anyagi támogatásával készült az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetben. Köszönjük dr. Tátrai István, P. Klein Tünde, Poór Gábor, v. Pintér Zoltán Sz. nélkülözhetetlen segítségét a laboratóriumi és terepi munkában. Irodalom Hansson, S. & Rudstam, L.G., 1994. Gillnet catches as an estimate of fish abundance: a comparison between vertical gillnet catches and hydroacoustic abundances of Baltic Sea herring (Clupea sprattus). Canadian Journal of Fisheries and Aquatic Sciences 52, 75-83. Kolding, J., 1997. PASGEAR - A Database Package for Environmental Fishery Data from Passive gears. University of Bergen, Bergen, 52. Tátrai, I., Mátyás, K„ Korponai, J., Szabó, G., Pomogyi, P. and Héri, J. (2005). Response of nutrients, plankton communities and macrophytes to fish manipulation in a small eutrophic wetland lake. Int. Rev. Hydrobiol. Van de Bund, W. J. and E. Van Donk (2002). Short-term and longterm effects of zooplanktivorous fish removal in a shallow lake: a synthesis of 15 years of data from Lake Zwemlust. Freshwater Biol. 47: 2380-2387 Changes of the CPUE values during 2005-2007 in Lake Major at the Kis-Balaton Water Protection Reservoir György Á. I - Havasi, M. - Boros, G. Abstract: Our surveys were made during 2005-2007 in a shallow (average depth: 1.5 m), eutrophic experimental lake, the Lake Major (-10 ha) as a part of the Kis-Balaton Water Protection Reservoir I. The fish stock assessment, the species composition were examined by multi-mesh gillnet fishery. The CPUE (Catch per Unit Effort) values were estimated and the annual, seasonal quantitative variations and the separation of the habitats (open water, littoral) were determined. The CPUE values were corrected for the net set's surface and given as standardized CPUE-abundance (NPUE) and CPUE-biomass (BPUE; for 220 m

2 net surface). Altogether 10 species were found in 2005, 12 in 2006 and 14 in 2007. In the course of our study the dominant species was roach (Rutilus rutilus L.; 140 ind/h/st.net) in the abundance. The proportion of perch (Perca fluviatilis L.) increased from 2005 to 2006, and didn't change significantly in 2007. However, the abundance of bleak (Alburnus alburnus L.) decreased. In 2005-2006 rudd (Scardinius erythrophthalmus L.) was found only in the littoral zone of the lake, but in 2007 some specimens were caught in the open water zone too (5 ind/h/st.net). This may indicate the homogenization of the habitats, which is induced by increasing macrophyte cover. During the survey period, roach dominated in biomass too, and it's ratio in the total biomass was the highest in 2007. The ratio of predators was low all over the study. There were no significant seasonal differences between the catches. Keywords: Fish stock assessment, gillnet, CPUE, abundance, biomass, species composition, Kis-Balaton. 100% 80% g E 60% 20% OX. TOO*. 80% se If 60% N 140% ui UJ 20% 0% a SÜIIŐ 100% • Sügér 0 Durbincs 80% • Bodorka g • Dévér 5 60% • Nförösszámyú • Karikakeszeg 1 o «% n KÜSZ in n KÜSZ 23% H Kárász a Ponty 0% Ap Mj XI CM Apr M3j PiS} SzEpt 2007 B SÜIIÓ • Sügér ODutincs • Bodorita DE Dévér 0 Vörosszámyu • Karikakeszeg OKüsz 1 Kárász • Sriv. ölde H Razbora E Harcsa • Süllő g. oT 60% B SÜIIÓ • Sügér gDutiincs • Bodorka H Dévér Ei VAjrösszárnyú • Karikakeszeg ü Küsz «Karasz OSov. ökle • Razbora O Harcsa 100% 2307 OSÜgér • Durbincs üftlphal • Bálin £ • Bodorka • Dévér X • \förösszám>ü E 40% • Küsz m 20% 80)6 "60% Alfl Szepl 2. ábra. A halállomány egyedszám (%) és biomassza (%) szerinti összetétele 2005. (a, b), 2006. (c, d) és 2007. (e, J) években Az egyedszámban (2. a, c, e ábra) mind három évben a bodorka (Rutilus rutilus, L.) dominált (átl. 140 db/ó/ st.háló), a sügér (Perca fluviatilis L.) részaránya 2005-ről 2006-ra 50 %-kal nőtt, 2007-ben jelentősen nem változott, míg a szélhajtó küsz (Alburnus alburnus L.) egyedszáma folyamatosan csökkent, az eredeti 6 %-ára. A durbincs (

Gymnocephalus cernuus L.) egyedszáma nem változott a három év során (átl. 14 db/ó/st.háló). 2005-2006 folyamán a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus L.) csak a tó partmenti részéről került elő, de 2007-ben már megtalálható volt a tó nyíltvízében is (átl. 5 db/ó/st.háló). A sügér egyedszámának emelkedése a fogásokban a vízminőség javulására (az ökoszisztéma kezdeti pozitív irányú változására) enged következtetni, amit az is alátámaszt, hogy a makrovegetáció val való borítottság is megnőtt a tóban (Pomogyi, 2006 és Vári, 2007 szóbeli közlése). A vörösszárnyú keszeg két élőhely közötti elkülönülésének megszűnése és a küsz viszszaszorulása valószínűleg szintén ez utóbbinak köszönhető. A biomasszában (3. d, e, f ábrák) mindhárom év során dominált a bodorka (átl. 1850 g/ó/st.háló), részaránya 2007re több mint 30 %-kal nőtt. A dévérkeszeg (Abramis brama