Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

64 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 6. SZ. A halállomány összetételének változása 2005-2007 során a Kis-Balaton tározó Major-taván György Ágnes Irma

1"

2, Havasi Máté

1, Boros Gergely

2 'Pannon Egyetem, Limnológia Tanszék, 8200, Veszprém, Egyetem u. 10. 2MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237, Tihany, Klebeisberg K. u. 3. Kivonat: Méréseinket a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer I. ütemén található kísérleti célra használt, lefolyástalan, sekély (átl. 1,5 m), eutróf, 10 ha-os Major-tavon végeztük, 2005-2007 évek folyamán. Ennek során többpaneles kopoltyúhálókkal vizsgáltuk a halállományok faji összetételét, becsültük a CPUE (Catch per Unit Effort) hozamokat és ezek évenkénti, szezonális és területi (part, nyíltvíz) változását. A CPUE értékeket a háló felületének megfelelően korrigáltuk és azokat, mint korrigált CPUE-egyedszám (NPUE), illetve CPUE-biomassza (BPUE) értékeket adtuk meg 220 m

2 standard hálófelületre vetítve. 2005-ben 10, 2006-ban 12, majd 2007-ben 13 faj került elő a tóból. Az egyedszámban mind három évben a bodorka (Rutilus rutilus L.) dominált (átl. 140 db/ó/st.háló), a sügér (Perca fluviatilis L.) részaránya 2005-ről 2006-ra nőtt, 2007-ben jelentősen nem változott, míg a küsz (Alburnus alburnus L.) egyedszáma csökkent. 2005-2006 folyamán a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus L.) csak a tó partmenti részéről került elő, 2007-ben azonban már megtalálható volt a tó nyíltvízi területein is (átl. 5 db/ó/st.háló). Ez utóbbi megfigyelés a két élőhely funkcionális elkülönülésének megszűnésére enged következtetni, amit a tó makrovegetációval való borítottságának növekedése okoz. A biomasszában mindhárom év során dominált a bodorka, részaránya 2007-re nőtt. A ragadozók részaránya mindvégig igen alacsony volt. halállomány-mérés, kopoltyúháló, CPUE, egyedszám, biomassza, faji összetétel, Kis-Balaton. mért adatokat használtuk fel a CPUE-hozamok meghatározásához (Hannson és Rudstam, 1994). A hozamértékeket a háló felületének megfelelően korrigáltuk és azokat, mint korrigált CPUE-egyedszám (NPUE, db/óra/standard háló), illetve CPUE-biomassza (BPUE, g/ó/st.háló) értékeket adtuk meg 220 m

2 standard hálófelületre vetítve Kolding (1997) képlete szerint: Kulcsszavak: Bevezetés A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer (KBVR) működtetésének egyik alapvető feladata a vízminőségi szempontokat is figyelembevevő halgazdálkodás kialakítása, a halállományok szabályozásával a megfelelő vízminőség elérése és annak folyamatos fenntartása (Tátrai et al., 2005; Van de Bund és Van Donk, 2002). A halállományok faji összetételének és mennyiségi viszonyainak vízminőség javító szándékkal történő kialakítása céljából meg kell ismerjük azok legfontosabb populáció-dinamikai paramétereit és szezonális változásait. Vizsgálatainkat 2005 óta folytatjuk a KVBR I-ütemén található Major-tóban, ahol multipaneles kopoltyúháló alkalmazásával szezonálisan mértük a halközösségek méreteloszlását és mennyiségi viszonyait, valamint meghatároztuk a faji összetételt, és az egységnyi mintavételi ráfordításra eső egyedszám (NPUE) ill. biomassza (BPUE) értékeket. Anyag és módszerek Méréseinket KBVR I. ütemén (Hídvégi-tó) található izolált, oválist közelítő alakú, sekély (0,5-1,5 m), 11 hektáros, kizárólag horgászati célra használt Major-tó parti és ún. nyíltvízi élőhelyein végeztük (/. ábra), a 2005., 2006. és 2007. évek során, április-október hónapok közt. A halállományok faji összetételének meghatározásához, valamint a halászati hozamok (CPUE) becsléséhez multipaneles kopoltyúhálós halászatot végeztünk. A kopoltyúhálók 2 órán át voltak kitéve a délelőtti órákban (9-12 óra között). A háló szetteket a partvonallal párhuzamosan húztuk ki, minden alkalommal azonos helyen (a koordinátákat GPS segítségével mértük és faléccel megjelöltük), egyet a nyíltvízben és egyet a part menti nádas mellett. 2005. és 2006. évek során két, egyenként 35 m hosszú, 1 m mély, 7 panelből álló, 11-50 mm között (11 mm, 14 mm, 18 mm, 24 mm, 30 mm, 40 mm és 50 mm) változó lyukbőségü kopoltyúháló alkotott egy szettet. 2007-ben egy-egy, 56 m hosszú, 1,5 m mély, 8 véletlenszerűen elrendezett panelből álló, 6-70 mm között (50 mm, 24 mm, 14 mm, 6 mm, 40 mm, 11 mm, 70 mm és 18 mm) változó lyukbőségü hálót használtunk. A halakat minden esetben panelenként szedtük ki a hálóból, majd hűtőládában laborba szállítottuk, ahol a további feldolgozásig mélyhűtőben tároltuk. Laboratóriumban meghatároztuk a kifogott halak faji hovatartozását. Hosszukat elektromágneses halmérő táblával (FMB - Fish Measuring Board IV, Limnoterra Ltd., pontosság ±2 mm), tömegüket 0.01 g pontosságú elektronikus mérlegen mértük meg. A Vi Kányavári-tó \ /. ábra. A Major-tó helyzete a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszerben A. CPUE = AC N.B t ahol A

s - a standard háló felülete (A

s= 219.3 m

2); A

n - az alkalmazott háló felülete, C

N B - nominális fogások, egyed (darab) vagy kg/hálószett; t - halászati időráfordítás, óra. Eredmények A 3 év alatt összesen 16 faj került elő a halászatok során a tóból: 2005-ben 10 (2.a ábra), 2006-ban 12 (2.b ábra), 2007-ben 13 faj (2.c ábra).