Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

5. szám - Scheuer Gyula: Eger, a Bárány uszodai hévforrások vízföldtani vizsgálata

42 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 5. SZ. vatkozva idéz az akkori leírásokból: Az uszoda vize roppant mennyiségben buzog fel, és a nagy vízhozamra jellemző, hogy az 1863 évi óriási szárazság sem éreztette állapot mellett a közeli szabályozatlan Eger patak hatásának figyelembevételével 1. Eger patak vízvezető holocén üledékei, 2. Felső-oligocén vízzáró képződmények, 3. Forrástölcsér feláramló hévízzel, 4. Fenékforrások, 5. Oldalirányú hévízáramlás, 5/a. Hévíz kiáramlás a tóból, 6. Hévíz kiáramlás az Eger patakba a fenékforrásokkal, 7. Hévízszint, 8. Talajvíz, 9. Hévforrástó vízszintje. Ez az első foglalása a Bárány uszodai forrásoknak alapvetően megváltoztatta a korábbi hévforrástónál és körülötte helyileg kialakult vízföldtani adottságokat, mert a hévforrástó állapotot feltöltéssel megszüntették, továbbá a korábbi kb. 2500m

2-nél nagyobb vízfelületet 525 m

2-re, azaz kb. az eredetinek egy ötödére csökkentették. Ebből eredően lényegesen leszűkült az a hatásterület, amely a tóállapot mellett kialakult, és a forrásoktól távol tartotta a talajvizet. Valószínűsíthető továbbá még, hogy akkor alakították ki a mai medencénél is alkalmazott üzemelési módot, a medence természetes feltöltődését és leürítését, túlfolyók és fenékleürítő beépítésével. A forrás feltörési terület körüli kb. 2 m-es feltöltéssel a terepet megemelték és a forrásoknál a medence üzemeltetése érdekében a tó egykori vizszintjéhez viszonyítva mesterségesen kb. 2 m-el magasabb vízszintet, és nyomást hoztak létre, kihasználva a hévízrendszer nyomásviszonyaiból adódó lehetőségeket fokozva ezzel az oldalirányú eláramlást, részben közvetlenül a medence körüli feltöltésbe. így forrástér körül kialakult a maihoz hasonló kb. 2 m-rel magasabb vízdóm amikor a medence feltöltődött állapotban volt, vagyis mesterségesen megemelték ezzel az értékkel a talajvíz és a forrástér közötti korábbi nyomáskülönbséget. Az Eger patak keleti ágának közelségéből adódóan továbbra is erőteljesen érvényesült a vízfolyásnak a megcsapoló szerepe. Az új vízdómra legerőteljesebben a nyugati oldalon hatott, és az oldalirányban az eláramló hévízre megcsapolóként, ill. befogadóként fokozottan érvényesült a befolyásoló szerepe is. De növekedett az oldalirányú eláramlás menynyisége is a feltöltött medencénél a megemelt vízszinttel és nyomással arányosan. Vagyis a közeli patakban fenékforrásokként csapolódott meg a hévíz-rendszerből kiáramló víz mennyiségnek azon része, amely a megemelt nyomásszint mellett a felszín alatt oldalirányban eláramlott. így a foglalással a feltöltött medencénél kialakult vízdómnál, olyan áramlási viszonyok alakultak ki, amelyek az akkori Eger patak medre felé irányultak égtájtól függően hosszabb-rövidebb utat megtéve a felszín alatt kiáramolva a kavicsos rétegből jelentősen növelve a vízfolyás vízhozamát. Továbbá megállapítható még, hogy a feltöltött medencénél kialakuló vízdóm az északkeletről áramló talajvíz között a két rendszer érintkezési zónájában visszaduzzasztás lépett fel, megemelve a talajvíz szintjét, oly mértékig, hogy kialakuljon egy olyan nagyságú hidraulikai esés, hogy a vízdómot képes legyen megkerülni, amely északkeletről áramlott a vízdóm irányába a megcsapoló vízfolyás felé. Leeresztett medencénél pedig, amikor kb. 2,0 m-es nyomáscsökkenés lépett fel a hévíz oldalon, a két rendszer keveredési zónája eltolódott a hévforrások irányába kb. 15-20 m-rel. Ebből megállapítható, hogy a két rendszernél kialakult egyensúlyi viszonyokban hévforrások szempontjából a leglabilisabb adottságok az északkeleti oldalon alakultak ki. c) Az Eger patak keleti ágának megszüntetése és szabályozási munkálatok hatása a forrásokra Az előzőkben leírtak szerint az Eger patak vízföldtani szempontból alapvető és meghatározó, megcsapoló szerepet játszik, mind a talajvíz rendszernél, mind pedig a hévíz rendszernél egyaránt. Ebből eredően az Eger pataknál történő bármilyen beavatkozás, pl. medermélyítés, vagy a patak kivezetése a forrásterületekről viszszahat nemcsak a talajvíz adottságokra, hanem a Petőfi téri hévforrások működési sajátosságaira is. Ha a mai szabályozott meder lefutását vizsgáljuk, akkor az tapasztalható, hogy forrásterülettől északra hirtelen irányváltás történt délnyugati irányba. Ezt mesterségesen, patakszabályozással hozták létre, vagyis azt a korábbi természetes adottságot szüntették meg, hogy a patak keleti ága a forrásterületen folyt keresztül. Sugár I. (1983)-nak a források környékéről közölt térképek szerint az Eger patak (1790. és 1794. évi) a forrásterülettől északra két ágra bomlott. Az ún. keleti ág átfolyt a forrásterületen, míg a nyugati ág a mai szabályozott meder volt. Ebből következtetni lehet arra, hogy a patak természetes, még szabályozatlan adottságok mellett vízszint változásaival közvetlenül és közvetve hatást gyakorolt a hévforrásokra. így valószínű, hogy az árvizek idején vize elöntötte a hévforrás tavakat is. Ezért átmenetileg a patak szenynyezte azokat. Továbbá a források túlfolyó vizének befogadója, és a források körüli felszín alatti hévízre és talajvízre mind mennyiségileg, mind pedig áramlási irányukra, továbbá vízkészletük megcsapolásában alapvető szerepet játszott. így pl. árhullámok levonulása esetén a fenékforrások hozama időszakosan, jelentősen csökkent. Ebből megállapítható, hogy az Eger patak vízszint változásaival hatást gyakorolt a Bárány uszodai forrráscsoportnál feláramló hévíz mennyiségi eloszlására is. Sugár I. (1983) leírása szerint 1871-ben az akkori városvezetés hozott egy határozatot, hogy az Eger pataknak azt az ágát, amely a mai Fürdő utca vonalában, azaz a források között húzódott, megszünteti. Ezt több lépcsőben azután végre is hajtották. Ez vízföldtanilag azt jelentette, hogy az Eger patak kivezetése a forrásterületről és áthelyezése a forrásoktól nyugatra 100-130 m-re, azt eredményezte, hogy a forrásokra gyakorolt eredeti felszíni és felszín alatti, ill. közvetlen és közvetett