Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

5. szám - Scheuer Gyula: Eger, a Bárány uszodai hévforrások vízföldtani vizsgálata

SCHEUEI^G^^^sge^níárán^i^ 41 szik ez a túlnyomás a talajvízszint felé, mert csak ez tartja vissza a talajvíznek beáramlását a forrástérbe. A medence leeresztése során fellépő depresszió miatt az oldalirányba eláramló hévíz egy része is a medencébe áramlik vissza növelve a fenék leürítőn eláramló hévíz mennyiségét, míg a másik része amelynek nyomásviszonyaira a depresszió már nem hat, továbbáramlik oldalirányba csökkent nyomással. A fent leírtakat a 8. ábrán szemléltetem. Ebből adódik az a következtetés, hogy a jelenlegi medence fenékszintjét meghaladó mélyebb depresszió olyan nyomás csökkenést okoz a hévíz rendszernél, amely már esetleg talajvíz beáramlást okozhat a forrástérben. Ez főleg keleti irányból várható (8. ábra).. 8. ábra. A Bárány uszodainál fellépő vízáramlási adottságok feltöltött (A) és leeresztett (B) medencénél keresztszelvényben ábrázolva. Az előzőkben tárgyaltak alapján a jelenlegi kialakított üzemeltetési körülmények a talajvíz és a hévíz között bizonyíthatóan olyan kölcsönhatást eredményezett, hogy a források környezetében történő vízszint-süllyesztési munkálatok, és az ezzel járó depresszió akár a talajviz oldalon akár a forrástérben történnek kölcsönösen hatnak egymásra. Ezért a két rendszer között kialakult labilis egyensúlyi helyzet miatt esetleges víztelenítési munkálatok a forrástéren belül a források szennyeződését okozhatják, mert a hévízrendszer természetes nyomása egyedül az a tényező, amely hévforrások védelmét biztosítja a szennyezett talajvízzel szemben. 3.5. A Bárány uszodai források működési sajátosságainak további vizsgálata A Bárány uszodai forrásoknál kialakított jelenlegi adottságok és üzemeltetési körülmények már mesterségesek, mert részben az 1926, évi medencés forrásfoglalás és környezetben végrehajtott feltöltés, továbbá az Eger patak keleti ágának megszüntetése,és az ezzel járó mederrendezés miatt jelentősen módosultak a forrásnál és a környezetében az eredeti természetes adottságok. A Bárány uszodai forrásoknak az eredeti természetes adottságainak módosulása az emberi beavatkozások ütemében és mértékétől függően történtek, amelyeket részben közvetlenül a forrásoknál hajtottak végre, részben pedig a forrás környezetében mesterségesen új hévíz megcsapolási helyeket létesítettek (kutak). A Bárány uszodai források kiinduló eredeti természetes adottságait figyelembe véve a beavatkozások időbeli ütemében bekövetkezett változások pontokba foglalva az alábbiakban írhatók le: a.) Fenék források táplálta hévforrás-tó állapot A tó vízszintje és a kifolyási magassága a feltöltés vastagságát figyelembe véve kb, 2,0 m-rel volt alacsonyabb a feltöltéssel kialakított mai felszínnél. így a tó vízszintje megközelítően egyezett a mai medencénél kialakított fenékleürítő szintjével. A tóból kifolyó víz befogadója a források nyugati oldalán kb. 10-15 m-re húzódó Eger patak keleti ága volt. A források vízhozama jelentősen meghaladta a ma mérhető értékeket, mert a termálrendszer dinamikai adottságaiból eredő relatív nyomás lényegesen meghaladta a napjainkban mért értékeket, kb. 5-6 m-rel. Továbbá ennél a tó állapotnál is érvényesült az, hogy a felszín alatt a mészkőből feláramló víz egy része oldalirányba eláramlott és ezzel a hévíz mennyiségének csak egy része tört fel közvetlenül a tófenéken. Az Eger patak szemcsés hordalék anyagában oldal irányú eláramlás a nagyobb nyomásból eredendően jelentősen több volt, mint napjainkban. A hévforrás tó területileg valószínűleg nagyobb volt, mint a mai medence mérete (17x15 m) északi és déli irányban. Ebből eredően a tó körüli vízszint, kb. 2 m-rel alacsonyabb volt mint ma a feltöltött medencénél és áramlási képe jelentősen eltért a maitól. így például az Eger patak közelségéből (1015 m) eredően közvetlenül érvényesült a vízfolyás felszín alatti megcsapoló szerepe, és tó nyugati oldalán a vizfolyás irányába a kavicsba eláramló hévíz rövid felszín alatti áramlási út után fenékforrásokként a patakba kiáramlott. A többi égtájak felé a tó körüli hévízszint kezdetben félkörívesen alakult, amelyen belül az áramlási kép megváltozva a vízfolyás felé fokozatosan módosult, mert erőteljesen érvényesült a patak leszívó hatása. Ezért a helyi oldalirányú áramlást meghatározó és szabályozó nyomás az egyes égtájak irányába erőteljesen csökkent. A tó nagyságából adódóan a talajvíz és a hévízrendszer közötti érintkezési zóna határa meghaladta a mait. A források körüli talajvíz a maival megegyező irányba volt mozgásban ( északkelet-délnyugat ) de miután a patak keleti ága közel volt a talajvíz megcsapolása is jobban érvényesült akkoriban. Ezért a talajvíz is rövidebb áramlási utat tett meg a patakig mint napjainkban. Továbbá a talajvíz természetes adottságaira a nem szabályozott Eger patak helyileg és általánosságban sokkal erőteljesebb hatást gyakorolt, mert az árvíz nagy területeket öntött el (9. ábra). A fent leírtakat összefoglalva megállapítható, hogy a hévforrásoknál figyelembe véve az 1790 körüli állapotokat lényegi eltérések mutathatók ki a mai helyzethez viszonyítva. b) Hévforrások első medencés forrásfoglalása és hatása a környezetre Sugár I. (1983) részletes leírást ad a források első, 185556-ban történt medencés foglalásáról. Közli, hogy a forrásfeltörések köré medencét építették és ennek vízfelülete 525 m

2 volt. Megjegyzi még, hogy az eddig kihasználatlan melegvizű forrástó helyén a kor színvonalán megépült létesítmény tovább gazdagította az egri fürdőkultúrát. Hi-