Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

5. szám - Scheuer Gyula: Eger, a Bárány uszodai hévforrások vízföldtani vizsgálata

SCHEUER GY.: Eger, a B

árány uszodai hévforrások vízföldtani vizsgálata 37 formációkat szolgáltattak. Az újabb fúrásokkal feltárt vízzáró agyagos fedő képződmények Szegő Éva vizsgálatai szerint felső-oligocén Egri Formációba sorolhatók, bizonyítva azt, hogy a források közvetlen környezetében ilyen korú agyagos képződmények települnek a kavicsos rétegek alatt (/. táblázat). A kis kiterjedésű forrásterületen belüli igen változatos földtani felépítés véleményem szerint azzal függ össze, hogy a források alatt feltárt környezetéhez képest kiemelt helyzetű karsztos kőzetek a Bükk-hegységi Vár-hegy (669 m) Nagv-Tiba (507 m) Nagy-Eged (536 m) északkeletdélnyugat irányú vonulatának felszín alatti folytatása ezért szerkezetileg is szerves tartozék, amelyek már olyan kiemelkedési fázisba kerültek, hogy a forrásterületen már megközelítik a felszínt az Eger patak völgyében. Ez a szerkezeti kép a szakaszos kiemelkedési fázisoknak köszönhető, amelyek a negyedidőszakban zajlottak le és szervesen összefüggnek az Eger patak szakaszos bevágódásával - völgymélyítő tevékenységével. Az emelkedések során fellépő és azzal lépést tartó Eger pataki szakaszos eróziós tevékenysége eredményezte azt, hogy a Petőfi tér alatti kiemelt helyzetű mészkő testek felett települő vízzáró képződmények annyira lepusztultak, hogy megindulhatott a rendszerből a vízkiáramlás. így a forrásterület napjainkban bükkaljai termálkarszt fejlődésének egy adott szakaszát rögzíti, amely a negyedidőszak folyamán lezajlott földtörténeti eseménysorokon keresztül a felső-pleisztocén végén a holocén elején került olyan fejlődési fázisba, hogy a termálkarszt rendszer természetes megcsapolójává vált. De a források még a holocénen belül is meghatározó jelentőségű esemény sorokon keresztül fejlődtek tovább, míg kialakult a mai állapot (5-6. ábra). BARANY USZODA BÁRÁNY USZODA mm wf^Ä Wlü •©• 5. ábra. Vízföldtani hossz-szelvény a vizsgált forrásoknál történt feltáró fúrások adatainak felhasználásával 1. Feltöltés, 2. Tavi mocsári üledékek, 3. Kavics szórás a forrásfeltöltések felett, 4. Medence fala agyagolással, 5.Eger patak holocén kavicsos rétegei és forrástölcsér, 6. Felső-oligocén vízzáró agyagostufás képződmények, 7. Triász vízadó mészkő, 8. Hévíz feláramlás, 9. Hévíz eláramlás az úszómedencéből. 3.3. A Bárány uszodai források holocén fejlődésének főbb eseményei A vizsgált hévforrások a régi térképek szerint (1790. évi térkép) forrástóban törtek fel. Ennek a forrástónak üledékeit tárták fel azok a talajmechanikai fúrások amelyek ebben a tóban halmozódtak fel tavi mocsári-tőzeges kifejlődésben, bizonyítva, hogy a tónak partjai mentén dús vegetáció élt. Tehát a régi térképek és a feltárt rétegsorok azt bizonyítják, hogy a hévforrások foglalásuk előtt ennek a tónak fenekén törtek fel, vagyis sublakusztris fejlődési szakaszban voltak. 6. ábra. Vízföldtani keresztszelvény a vizsgált forrásokon keresztül. (Megjegyzés: A számozás megegyezik az 5. ábrán közöltekkel) Természetesen a foglalás előtti adottságokat megelőzően a források keletkezésüktől kezdve a holocénben kb. 10000 év alatt is különböző fejlődési fázisokon mentek keresztül, míg eljutottak a mai fejlődési állapotba. Ebből a szempontból alapvető és meghatározó volt már kezdetektől az Eger patak, amely kezdeti eróziójával, majd üledékfelhalmozó tevékenységével és mint helyi erózióbázis folyamatosan az elmúlt évezredekben főszereplője volt a források fejlődésének. A mai hévforrásokat megelőzően, a kiemelt helyzetű termálkarszt a vízzáró fedő üledékek miatt a rendszeren belül még a fedett leszorított vízszintű részéhez tartozott. A termál rendszer megcsapolását ekkor még a városon belüli, a Vári-tetemvári mészképző paleo-hévforrások biztosították, amelyeknek nyomása a környezetükben felhalmozódott forrásmészkövek magassági helyzetét figyelembe véve kb. 30-40 m-rel magasabbra becsülhető (kb. 200-210 mBf), mint a jelenlegi (kb. 170 mBf). Ezért a Bárány uszoda alatt feltárt mészkőtest , figyelembe véve a mai mélységi helyzetet, -25-27 m-t azaz kb. 130,00 mBf szintű felszínét az akkori állapothoz képest kb. 70-80 m-es nyomást fejtett ki a felette települő vízzáró üledékeknek a mészkővel érintkező alsó felületére. A feltáró fúrások a források alatt kavicsos üledékekkel feltöltött forrástölcsért mutattak ki. ahol a mészkő felett teljesen hiányoznak a vízzáró képződmények (5-6. ábra). Ennek keletkezését korábban (Liptai E.-Scheuer Gy. 1975) a források anyag kihordásával magyaráztuk. Ma már a külföldi tapasztalatok alapján a forrástölcsérnek keletkezését egyszeri heves anyag kidobásként értelmezem, és ez akkor következett be, amikor az Eger patak bevágódása már annyira elvékonyította a mészkőtest feletti vízzáró harmadidőszaki képződményeket, hogy a termálrendszer nyomása meghaladta a fedő üledékek ellenállását. Ezzel az egyszeri anyag kilökődéssel megindult a hévíz kiáramlás a rendszerből, vagyis új hévforrások keletkeztek. A külföldi iro-