Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

1. szám - Hajdú Dezső: A „Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése” az Alsó-Tisza vidékén

27 A "Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése" az Alsó-Tisza vidékén Hajdú Dezső 6640. Csongrád, Kerek árok 6. Kivonat: A tanulmány tulajdonképpen hozzászólás dr. Nagy Istvánnak a Tisza középső szakasza árvízi biztonságára vonatkozó kutatások eredményeiről 2007. szeptemberében Csongrádon megtartott előadásához. A hozzászólás szerint az előadás néhány megállapítása "Alsó-Tisza-i szemüvegen" keresztül nézve másként látszik. A hozzászóló ugyanis nem tartja egyedüli üdvözítő megoldásnak a (vész- vagy szükség-) tározórendszer üzemeltetését. Az Alsó-Tiszán nem az árvíz magasságával volt a fő gond, hanem az időtartamával, a tartósságával, a tartós víz miatti töltésjelenségek kezelésével. A tározó nem jelent megoldást az Alsó-Tisza árvízi biztonságának növelésében. Van két jelentős folyónk is, a Körös és Maros, melyek árvízi szereplőként elhanyagolhatatlanok, működésűkkel az eddigi formulákat teljes egészében képesek felborítani. Ide számít a Duna gyakori visszaduzzasztásának jelentős hatása, mint 2006-ban is. Jelen hozzászólás szerzője reméli, készül majd olyan átfogó tanulmány is, mely kellő alapossággal taglalja az Alsó-Tisza árvízi biztonsága növelésének megoldását, s annak megállapításai szerepelni fognak a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése megvalósításában is. Kulcsszavak: árvízmentesítés, árvízvédelem, Tisza, „Vásár helyi-terv továbbfejlesztése". 2007. szeptember végén a csongrádi szakaszmérnökségen szakmai megemlékezés keretében kaptuk meg a 2006. évi országos árvizek és belvizekről összeállított krónikát. A csongrádi védelmi munkák irányításában és szervezésében résztvevő vízügyiek és KNP dolgozói voltak jelen. A könyv átadása talán egy kissé megkésett, de kárpótlást jelentett, hogy két előadást is meghallgathattunk előtte. Az egyik a Vásárhelyi tervhez kapcsolódóan a Tisza középső szakaszán végzett tudományos kutatás segítségével mutatta be az árvízi biztonság fokozása érdekében végzendő munkákat a téma igazi ismerője: dr. Nagy István előadásában. Majd ezt követően a Kiskunsági Nemzeti Park részéről a természetvédelmi szempontból elvadult bokrosi hullámtér, s a mártélyi holtág és környezete rehabilitációjával kapcsolatban eddig elvégzett és tervezett beavatkozásokat ismertette Különösen az árvizek elleni védekezéssel kapcsolatos elképzelések érdekeltek. Magam 1964 és 2003 között a csongrádi szakaszmérnökség aktív dolgozójaként részt vettem valamennyi ár, és belvíz-védekezési munka szervezésében és irányításában. Ez időszak alatt négyszer keletkezett új vízállás-rekord a csongrádi vízmércén. A 2006. évi árvizet nyugdíjasként védekeztem végig. 36 év alatt 98 cm-rel lett magasabb a tetőző vízállás a Tiszán Csongrádnál. Az előadás bemutatta azt az alapos elemzést, melyet a Közép-Tiszára, konkrétan a szolnoki vízmérce adatainak felhasználásával készített a kutató csoport. A kutatók megállapításainak nagy részével egyetértek, nevezetesen: az övzátonyok helyenkénti káros felmagasodása, a hullámtér felgyorsuló feliszapolódása, a mederrézsűk tönkremenetele, a hullámtér rohamosan rosszabbodó vízvezető képessége, az árvédelmi erdők elvadult növényzete mind tényezői az egyre magasodó árvizeknek. Néhány megállapítás azonban "Alsó-Tisza-i szemüvegen" keresztül nézve másként látszik. Véleményem szerint túlzott az árvízi tározórendszer üzemeltetéséhez fűzött várakozás, amely szerint a kb. 150 m'/s vízhozam számottevően csökkenti a levonulási vízszintet, jelentősen elősegítve a védekezés eredményességét. Csongrádon van tapasztalati adat az árvízi tározás vizszint-csökkentő hatására. A Csongrád feletti nyári gátak (ezekből a legnagyobb a bokrosi, 4300 ha védett területtel) általában a Tisza 760-800 cm-es csongrádi vízállásánál szakadtak el. A csongrádi mércén a legnagyobb apadás ekkor 30 cm körüli volt. Az ismételt áradás három nap múlva bekövetkezett. A bokrosi tározó feltöltődésének árvíz-csökkentő hatását mintegy nagyminta kísérlettel lehetne pontosabban elemezni. Az előadás szerint 1895 és 2006 között a Tisza árvízi vízszállító képessége jelentősen megváltozott. 1895-ben a szolnoki vízmércén mért 827 cm-es vízszállításnál 3200 mVs volt a vízszállítás, míg 2006-ban a hurokgörbe szerint 1000 cm körül 2400 rn'/s. A számadatok mögött lévő tényezők nyílván részletes elemző feltárást igényelnek. Az árvízi tározók működtetésének árvízszint csökkentésre vonatkozó időtálló megoldását kétségbe vonja a tanulmánynak az a megállapítása, mely szerint a hullámtér vízszállító képességének romlása a múlt adataiból következtetve évenként 2-3 cm-re tehető. Mennyi idő alatt fogy el a 150 m

3/s-mal csökkentett vízhozam 15-20 cm körüli nyert magassága? Igazán hatékony árvízi tározást folyóink hegyvidékén kialakított tározók tudnának előidézni. Vannak ilyen tározók, de ezek kapacitása csekély. Egyébként nem hiszem el, hogy a külföldi érdekeltségű tározók saját területük végveszélytől való megmentése érdekében nemzeti érdeküket feláldoznák a magyar érdekek miatt. Az áldozatvállalás mellőzésére sok, elfogadására egy-két példa van. Hasonlóan vélekedem a szélsőséges aszálykár elhárítása érdekében történő esetleges együttműködésről is. A Tisza: gyűjtőnév. Magában foglal egy medret, hullámteret, vízteret, bioszférát, mely mindenütt más, lépésről-lépésre változik. Szoktam mondani, hogy a folyónak lelke van, melyet ismernünk kell, ha vele együtt akarunk élni, elképzeléseink elfogadására késztetni. Az Alsó-Tiszán az árvíz "megül". Itt ez ideig nem az árvíz magasságával volt a fő gondunk, hanem az időtartamával, a tartósságával. Azt a rengeteg munkát, amely a múlt statisztikájában munkaerő, anyag, gép, felhasználásában, fizikai- és idegi- megterhelés formájában jelentkezett, nem töltés magasításra fordítottuk, hanem a tartós víz miatti töltésjelenségek kezelésére. Számunkra a leghatékonyabb segítség az lenne, ha a Vásárhelyi-terv keretében elvégzendő munkák az árvízi levonulás felgyorsítását eredményeznék, és kezelni lehetne azokat a potenciálisan „árvízi" beavatkozásra esélyes területeket, amelyeket „béke-időben" egyszerűbb és olcsóbb végrehajtani. A mentett oldali töltéslábon sok km hosszúságban 1-1,5 m víz áll, melyben sem jelenséget észlelni, sem beavatkozni nem lehet. Nem ritka a 6-7 m magas töltés. Igen hosszú töltések készültek diszperz talajból. Fekete réti agyagra épült, és ebből készült töltésszakaszok vannak, melyekben szárazság esetén képződött repedések a leghosszabb meszelő-nyelet is befogadják, gyakran meszelőstől. Vízborítás esetén viszont a térfogatváltozás 30 cm-re is képes felgyűrni a talajfelszínt a szárazon elfoglalt síkja fölé. Csoda, hogy a Körös -torok és Felgyő gátszakaszai csak ilyen hosszban suvadtak le, mint 2006. tavaszán, hiszen kilométerek vannak ilyen anyagból. Egyetértek az előadóval: ez ideig szerencsénk volt. Mindent megtettünk azonban annak érdekében, hogy szerencsénk is legyen. Hiányosság, hogy árvédelmi előírásaink között a szerencse nem szerepel, de „beszerzési forrása" ismert: a kemény munka.