Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

4. szám - Rónaki László: A Tettye-forrás vízgyűjtő területe, barlangjai és szökevényvizei

RÓNAKI L .:A Tettye-forrás vízgyűjtő területe, barlangjai és szökevényvize

i 21 A 4. ábrán vázlatosan feltüntetett földtani képződményeknél rá kell mutatni, hogy a Mecsekoldal nagy számú forrás fakadása Deindolok környékén a kampili lemezes mészkő feküjét alkotó 8. számmal jelzett alsó triász gipszes képződményekből ered. A D-i határ a Tettye-forrás közelében már bonyolultabb, mert számos tektonikával szabdaltan helyezkedik el a forrásvizet felduzzasztó alsó jura márga (ami a széntelepes csoport alsó része), a forrástól K-re a Havi-hegyként megjelenő szarmata édesvízi mészkő és D-re a hegylábi pleisztocén kőzettörmelékes agyag mellett a pleisztocén-holocén forrásmészkő (mésztufa tetaráta), illetve még ÉK-re a pliocén (pannóniai) homok. Ez a képződmény sor egyrészt a forrás megjelenését előidézve a vízgyűjtő határt kijelöli, másrészt a bonyolult tektonikai viszonyok a szökevény víznek is utat nyithatnak. Ennek részletes vizsgálatára alább még kitérünk. Visszatérve a vízgyűjtő terület lehatárolására, a 4. ábrán két olyan víznyomjelzési pontot láthatunk, melyek egyike (XII. átírva 12.) a területet a forrástól légvonalban 5,28 kmre kitolta a felső triász vízzáró homokkő pikkelyig. (A korábban római számmal jelölt nyomjelzési sorszámokat célszerűségből római számokra váltottuk. RÓNAKI 2006.) Ez a nem karsztosodó képződmény ismét egy biztos határként jöhetett számításba. Ennek vízföldtani szerepét és földtani érdekességét a MÁFI térképének egy szelvény részletével mutatjuk be az 5. ábrán. Itt az ábrázolt vízzáró pikkely felső és alsó része „T

3" jellel a felső triász karni-nóri-raeti emelet szürke homokkő, aleurolit és palás agyag kőzet összletet mutatja. A tektonikus vonalak között a pikkely középső részén „T

21" jel a középső triász ladini vízzáró fekete, agyagos mészkő, palás agyag, agyagos homokkő képződményeket ábrázolja. E becsípett pikkelytől jobbra (K-re) a Tettye-forrás vízgyűjtőjéhez tartozó középső triász felső anizuszi cukorszövetü, másodlagos dolomit és szürke pados mészkő, majd középső-anizuszi coenothyris-es, jól rétegzett gumós mészkő látható, mígnem az alsó anizuszi dolomitos mészkő, mint határdolomit fekü zárja a karsztos zónát. Ez alatt az alsó triász felsőés alsó kampili, majd a szeizi rétegek láthatók a szelvény részleten. A bal oldalon (Ny-ra) ugyanezen rétegek sorakoznak, de már a Vízfő-forrás vízgyűjtő területének részeként. (A kurziváltan kiemelt kor feltüntetése a szelvényen utólag jelen szerzőtől van.) A párhuzamos szerkezeti vonalak kiterjedése az északi neogén üledékes területtől a Jakabhegyen át Bodáig követhető, melyek 20 km EK-DNy-i irányú egyenes vonalat alkotnak. A miocénnel fedett üledékes terület alatti tektonikus zóna ÉK-i eredetének kezdete még megkutatatlan. Mint látható, a nagy mélységig kiteijedő vízzáró pikkely áthatolhatatlan gátat szab a karsztvíznek.

7 Most már csak ettől a XII. sz. (12.) nyomjelzés helyétől DNy-ra a Vízfővel határos, majd ÉK-re a mélyvölgyi Kánya-forrás vízgyűjtőjével határos rész bizonytalan. Utóbbi határvonal a Stiglicfogdosó-időszakos víznyelő és a Szabó Pál Zoltán-zsomboly pontokat összekötő vonal, ami még későbbi esetleges nyomjelzésekkel tisztázható. A fent kö7 Az ÉÉNy-DDK-i irányú földtani szelvény Büdöskúttól ÉK-re 12201350 m-re a felszínen felső triász homokkő képződményként - a szelvényben 320 m hosszan ábrázolt vízzárónak minősíthető - becsípődést 800 m mélységig teijedően ábrázolja a közelben mélyített MEV szerkezetkutató fúrás adatainak ismeretében. zölt vízgyűjtő terület a korábban is publikált véleményünk szerint elfogadható nagysága (7,88) kerekítve 8 km' lehet. A vízgyűjtő területen dokumentált felszíni karsztformák (dolinák, lyukak, barlangok) elterjedéséről és a karsztvíz szennyeződésre összesen 3.8 km

2 igen veszélyes vízgyűjtő részterületeinek meghatározásáról készültek térképek. (RÓNAKI 1976.) Ezek a Misina - Tubes közötti kiemelkedő terephez simuló alacsonyabb térszínre korlátozódnak. A fokozottabb karsztosodásra utaló nyomok Tubestől É-ra helyezkednek el szigetszerű foltokban. A Mélyvölgy felé ítélt Stiglicfogdosó környéki vízgyűjtő K-felé jelentős karsztosodási nyomokkal dokumentált.(Később e terület közelében - attól ÉK-re - történt 42. sorszámú víznyomjelzés a térképünkön kívüli területen a Kánya-forrásban észlelhető volt.) Munkáiban Szabó Pál Zoltán helyesen állapította meg, hogy „.. .a Tettyétől a Lapisig terjedő anisusi mészkő területen felszíni lefolyás gyakorlatilag nincs." E felszíni karsztformák vízgyűjtőn induló, majd azon kívül történő folyamatos kiterjedésével magyarázható egy szakmailag sok szempontból elhibázott térkép szerkesztés, mely a Pécsi Vízműnél (és talán még a VIZIG-nél) van forgalomban. Ez a szerző feltüntetése nélkül a „Tettye-forrás és karsztakna vízgyűjtő terület térképe" címet viseli, továbbá a feliratban olvasható: M= 1:14.164 „Határozat száma 5983-1/1983 Víz, I. Pontosítva 1999 évben". A vízgyűjtő lehatárolás minden geológiai alapot nélkülözve a karszt-hidrológiai és a topográfiai viszonyok mellőzésével készült. A Büdösvíz forrástól Ny-ra a felső triász homokkőpikkelyen egy területrészt csatol a vízgyűjtőhöz, vagy Kantavár-Hidegkút között ugyancsak felső triász nem karsztosodó képződményt kapcsol a karszthoz, jóllehet ezek domborzata is ellenkező irányú lefolyást biztosítanak a csapadéknak. Ez hasonló közkézen forgó szarvas hiba a már fent tárgyaltak mellett. Amiért itt ezt bemutatjuk, annak oka, hogy a nagyrészt tévesen kijelölt határok mellett a Mecsek D-i lejtőjén vonalkázva Nagydeindoltól Szkókóig teijedően mint a „Tettye szökővizek védterülete 0.527 km* ", valamint a „Tettye forrás vízgyűjtő:8.809 km " szerepel. A „Jelmagyará-zat" tartalmazza a „Belső védterület határa", a „Külső védterület határa", az „A" és „B" hidrogeológiai védterület határa, a „Teljes védterület határ", és a „Festési pontok" helyeit. Utóbbi mindössze kettő van a térképen, (Stiglicfogdosó-nyelő és az Állatkert melletti-víznyelő Vass B. által történt nyomjelzések) de ezek - miután sikertelenek voltak nem adnak magyarázatot a térképen történő feltüntetésük jogosságára

8. A vízgyűjtő területen ismert -általunk kataszterezettbarlangokat a 4. ábrán mutatjuk be. Alább ezeket a barlangokat bemutatjuk a kataszteri számozásunk'' növekvő sorrendjében felsorolva: * Korábban a fenti hely közelében az Állatkerti-víznyelőben már volt egy, a XXX. (30.) sz. sikeres festés (RÓNAKI 2007.) 9 Ezek részletes leírása a szerző által készített és folyamatosan kiegészített kéziratos „Karszt- és Barlangkataszterében található, melyről „Dél-Dunántúl új barlangkatasztere" címmel a VHI. Karsztfejlődés Konferencián számolt be. A kiadványban ettől eltérő címmel szerepel RÓNAKI 2005/b. Ebben a polár koordináta rendszer szektoraiban rögzített objektumok sorszámozási módját ismerteti, miszerint a sorszámok előtti számcsoport utal a vízgyűjtő területre és annak forrásától észlelt irányra és távolságra.