Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
4. szám - Rónaki László: A Tettye-forrás vízgyűjtő területe, barlangjai és szökevényvizei
20 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 4. SZ. kelhető, hogy nem a karsztból történik a víz-áramlás a Mecsek déli lejtőjén található kampili rétegekbe, hanem fordítva, mivel azokban magasabb szintet képez az ún. „réteges repedésvíz". Ennek megerősítéseként bizonyítása a 2001-ben történt újabb karsztvízszint észlelő fúrások adatait felsorakoztatva alábbiakkal lehet részletezni. A felső kampili lemezes mészkő összlet a karsztos mészkövet elválasztó ún. határdolomit réteg 5 alatt, mint fekü képződmény ismert. Ez a Szuadó-Körtvélyes völgyek környékén a karsztvíz szintjénél magasabb helyzetben tárolt vízként a két képződmény határán túlcsordulva (pl: Szuadó-f., Laci-f., Bagoly-f.) a felszínen rövid út mentén, víznyelőkön átjut a mélyebb karsztvízszintet alkotó tároló térbe. E vitathatatlan tényt már (Szabó 1941.) is rögzítette, de még akkor nem írt a Deindolok környéki víz viszonyokról és a későbbi téves megállapításokról. A Mecsekoldal (D-i lejtő) nagy számban dokumentált forrásai rendre a kampili rétegek feküjét alkotó gipszes formációból fakadnak. Ez jól látható a 4. sz. ábrán, ahol e területen térképre rögzített (RÓNAKI-MOLNÁR 1981.) 37 forrás közül csak 17 szerepel. Egyébként az 1. és 7. ábrán megfigyelhető, hogy milyen nagy számú megfigyelő pont (ásott kút és forrás fakadás) adatainak értékelése történt meg. Szőke Emília munkájában (2005.) szereplő Petőfi-forrás az egyetlen valószínűsíthető szökevény karsztvíz, mely egy a - földtani térképeken nem ábrázolt - feltehetően jelentős É-D-i tektonika révén a leszálló karszt öv alatti mélykarsztnak nyilvánított övből származó magasabb hőmérsékletű vizet ad. Későbbi szóbeli közlése szerint 2003 és 2006 között 18 esetben történt méréseinek szélső értékei: 11,3-17,2 °C. A területet jellemző eredeti (1973-ban készült) idealizált hidrogeológiai szelvényét (RÓNAKI 2007.) az olvashatóság miatt itt már átszerkesztve a 2. ábraként mutatjuk be. vízföldtani viszonyairól. A 2. ábrán számmal jelzett részletek magyarázata 1. Szabadszintű közép- és mélykarszt. 2. Leszálló vizű karszt övezet. 3. Határ dolomit. Általában vízzáró. 4. Vízzáró és vízvezető rétegek váltakozása. A mészkő repedései esetenként gyengén karsztosodottak. 5. A vízzáró márga rétegeket áttörő tektonika lokális kommunikációt biztosít az alacsonyabb nyomású rétegek (pl. a karszt) felé. 6. Általában vízzáró, de a lokális vízjáratok mentén a felszín közelében és a tektonikus övben a gipsz gyengén karsztosodott. A vízzáróként ismert összletben ezért ellentmondásként rendkívül sok forrásfakadás van, melyek közül néhánynak a vízhozama szélsőséges.(Megjegyzendő, hogy a nagymérvű vízhozam ingadozás a karsztforrások sajátossága., mely korábban téves megítélésre vezetett.) A kréta kori al5 Újabb neve Rókahegyi Dolomit káli diabáz (trachidolerit-bazalt) intrúziók repedéses zónákkal vízvezető csatornákat alkotnak. (Ilyen telérek előfordulnak az alsó és felső triász képződményekben. A karszt feküjében főleg a Ny-i területen -Abaliget környékén-gyakoriak. Utóbbi területen a vulkáni tufaszórás maradványai is fellelhetők.) 7. A repedések mentén - különösen felszín közelben - vízvezető, összefüggő szabadszintü víznívóval. 4/a A felső kampili lemezes mészkő agyagmárga, mészmárga rétegek váltakozásával és trachidolerit telérekkel alkot jellegzetes összletet. 6/a Alsó szeizi és alsó kampili gipszes, palás agyag-réteg összletben dolomit- és agyagmárga, valamint trachidolerit előfordulás figyelhető meg. 8/a Jakabhegyi homokkő és szeizi aleurolit. Helyenként konglomerátum és trachidolerit előfordulás van. A Tettye-forrás és vízgyűjtő területe, valamint annak felszín alatti üregei Mielőtt rátérnénk a szökevény vizek részletes vizsgálatára, lássuk a víz eredetét biztosító vízgyűjtőt és annak határait. A kezdeti elképzeléseket meghatározó földtani határok szinte három oldalról (Dél, DK és ÉK) biztosan kijelölték a forrás felé áramló víz földalatti helyzetét. Ehhez (RÓNAKI 1977.) munkájából közreadott terület lehatároló 3. ábrát és táblázatot mutatunk be. A NYUGAT-MECSEKI NAGY KARSZTFORRÁSOK VÍZGYŰJTŐ TERÜLETEINEK LEHATÁROLÁSA Ktfyukbg I 3. ábra A Nyugat-Mecseki nagy karsztforrások vízgyűjtő területeinek lehatárolása és a területek értékelése A Tettye-forrás vízgyűjtő területét részletesebben a 4. ábrán mutatjuk be. Ezen a szpeleomorfológiai felvétel objektumainak (barlang-zsomboly-karsztos lyuk) helyzetéből kitűnik a mérsékelt karsztosodottság lokális behatároltsága, melyhez kiegészítésként meg kell jegyezni, hogy dolinákat a területen úgyszólván csak a lyukak előfordulási helyein találunk. A vékony talaj takaró alól számtalanul kibukkanó mészkő sziklák felületén kevés helyen megfigyelhető a mérsékelt karrosodás is. A vízgyűjtő terület ábrázolásának kiemelhető eredménye a (ponttal és szaggatott vonallal mint „eredmény-vonallal") biztosan lehatárolható szakasz a földtani határ vonalával megegyező, ami a határ túlnyomó részét alkotja. A biztos lehatárolást jelentő földtani képződmények - a korabeli elnevezést használva - DNy-on a Deindolok 6 térségében az alsó triász kampili rétegek, míg ÉK-en ladini fekete mészkő és wengeni pala található. 6 A Deindolok valójában a Kismélyvölgytől K-re található D-i irányú párhuzamos völgyek a Bálicsi útig, mint a Nagy- Közép- és Kisdeindol elnevezésű völgyek.
