Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
4. szám - Rónaki László: A Tettye-forrás vízgyűjtő területe, barlangjai és szökevényvizei
18 A Tettye-forrás vízgyűjtő területe, barlangjai és szökevényvizei Rónaki László 7633. Pécs, Hajnóczy J. u. 5/a, e-mail: rolao@freemail.hu) Kivonat: A szerző régi kézirataira is támaszodva nagyrészt még nyomtatva nem publikált anyagokat közöl új megállapításokkal bővítve. Így a Tettye-forrás barlangjának feltárt szifon járatát és a Tettye akna rekonstrukciós vágatát is elsőként mutatja be a vízgyűjtő terület lehatárolásával, jellemzőivel és annak már korábban közölt anyagaival. Az utóbbi években történt fúrásos karsztvíz feltárások eredményeinek ismeretében a szökevény karsztvíz lehetséges útjainak feltételezett és tényszerű ismeretanyagát is közli. Rámutat neves szakemberek téves megállapításaira, melyek még napjainkban is helytelen kutatások és beruházások alapjául szolgáltak. Egyedülálló a dolgozatban közölt adat gyűjtemény, ami számos kérdés további vizsgálatához nyújthat segítséget. szökevény karsztvíz, réteges repedésvíz, vízgyűjtő terület, rekonstrukció, szifonjárat. Kulcsszavak: Előzmények A Karsztfejlődés VIII. Konferencián (2005.) tényszerűen a „Tettye forrás szökevényvizei"-nek egy újabb vizsgálatáról hallhattunk előadást (Szőke, 2005.) anélkül, hogy az anyagban, vagy a kérdés felvetés után az ún. szökevény karsztforrásokat a szerző nevesíteni tudta volna. Ebből egyenesen következik, hogy még mindig (Szabó P. Zoltán óta - tőle eredően) a vízföldtani tények mellőzésével valamilyen hidrogeológiailag megalapozatlan földrajzos ábránd kergetése folyik. Az előadás anyaga ugyanis gyakorlatilag a pécsi Mecsek-oldal vizsgálatával foglalkozott, mégpedig egyrészt a Petőfi- (régi nevén Ignác-) forrástól a Kancsal-forrásig, mely terület tehát a Tettye-forrástól Ny-i irányba terjed 4,5 km-t meghaladóan, másrészt a Tettyétől keletre a Szamárkút és a Szent János-kút kilépéséig közel 1,5 km-re terjedően. Vagyis a dolgozatban e terület forrásai voltak - egyetlen kivételtől eltekintve - tévesen megjelölve mint a szökevény karsztvíz megjelenései 1. Erre reagálva készült egy kézirat (Rónaki 2005), majd abból némi kiegészítéssel nyomdai publikáció (Rónaki 2008) olvasható. Valójában a még ma is téves felfogás helyreigazításának célját szolgálja a korábbiak beillesztésével tartalmában jelentősen kibővített alábbi dolgozat. A tettyei szökevényvizekről és a vízgyűjtőről általában A tettyei szökevény karsztvizek problémája tehát nem új keletű, ugyanis néhai Szabó Pál Zoltán dolgozataiban a Mecsek É-i és D-i lejtőjén - a karszt feküjét képező egyrészt a kantavári fekete mészkő (korábban Wengeninek nevezett) másrészt D-en a felső kampili lemezes mészkő-márga összlet alján, majd annak feküjét alkotó gipszes rétegekből - fakadó számos forrás eredetét és utánpótlását szökevény karsztvízként magyarázta. Számos példa van egy-egy téves nézet hibás túlélésére, miután annak cáfolata időben nem kerül nyilvánosságra. Mindezek fényében indokolt a régi kéziratos dolgozatot és szakvéleményt felidézni (Rónaki 1966, 1973), melyekben e téves nézetek megkérdőjelezése első esetben történt meg anélkül, hogy ezek nyomdai úton nyilvánosságra kerültek volna. így újra be kell mutatni az elfeledett - korábban spekulatív - hidrogeológiai feltevések megerősítését, és a teória korlátainak rögzítését, melyek azóta az újabb karsztvízszint adatok ismeretében már nem vitathatók. Legújabban e témakör szűkebb kifejtése nyomtatásban is megjelent (Rónaki 2007/b) Jelen dolgozat főleg e problémakör tisztázására készült jelentős kiegészítésekkel, és egyúttal közzétéve a vízgyűjtő terület hidrogeológiai és még részben publikálatlan barlangtani viszonyait is. A tettyei vízgyűjtő szomszédságában (a Mecsek D-i és az É-i oldalán) egyes források karsztvíz eredetét korábban egyrészt a nagy vízhozam ingadozással, vagy a vízkémiai vizsgálatok eredményeivel magyarázták, másrészt a vízhőmérsékletre utaltak. E vélemények tarthatatlanságát a következő indokok mutatják. - A vízhozam-ingadozás mértékét a nyitott vízvezető rések keresztmetszete és azokhoz tartozó vízgyűjtő (terület, vagy utánpótlási térség) nagysága határozza meg. Ez különösképpen a repedezett szerkezetű tározók esetében figyelhető meg. - Nem perdöntő a kémiai jelleg olyan esetben, amikor a karsztvíz - esetünkben - a feküt alkotó réteges mészkő repedésvizeivel keveredve jelenik meg. Ugyanis vitathatatlan, hogy mindkét karbonátos összlet közel azonos kémiai jelleggel bír. Ehhez járul még a vegyi összetétel azonos forrásban az idő függvényében (és hozamtól is függően) történő változása (Rónaki 2006.) - A hőmérséklet a karszt esetében csak a leszálló víztömeg, vagy a felszálló mélykarszt eredet elválasztására alkalmas. Egyébként az évi középhőmérséklettel csaknem azonos a leszálló övben észlelt karsztvíz, a felszín közeli repedésvíz és a sekély szintű talajvíz megjelenések hőfoka. így tehát sajnos nem vezetnek meghatározó eredményre az ilyen irányú vizsgálatok a Mecsek déli lejtőjén sem. A téves megállapítások és a Mecsek-oldal vizsgálata Szabó Pál Zoltán geográfus tudós érdemeiből semmit sem von le egy szakmai tévedése, mely a fúrásos felderítés hiányában spekulatív úton történt megállapításból fakadt. (Szabó 1953.) Mint írja: „ ...Jelentős mennyiségű karsztvíz „ áramlik be a campili lemezes mészkő rétegeibe és réseibe. " p.168. 2 Ennek nyomán a később nehezen korrigálható téves kép alakult ki a mecseki karszt szökevény vizeinek felszíni megjelenéseiről. A téves nézetet 1 A konferencia X. kötetében az elmarasztaló lektori vélemény miatt nem jelenhetett meg. 2Újabban a Magyar Rétegtani Bizottság által meghatározott, és időnként kiegészített, pontosított litosztratígráfiai elnevezések a MÁFI honlapján fellelhetők. Ott ugyanis a régi és a legújabb elnevezések olvashatók. Itt kell rámutatni, hogy a legújabb elnevezés szerint a korábban használt „Középső Triász Anizuszi és Ladini emeletek" mint a Ny-i Mecsek karsztos mészkövei, a Misinai Formációcsoport karbonátos képződményeiként szerepelnek, melyben területünkön a Lapisi és Zuhányai Mészkő Formációcsoport elnevezést használják. A „Kampili mészkő" új elnevezése Viganvári Mészkő Formáció. Ez az új meghatározásban a Hetvehelyi Formáció részét képezi. Dolgozatunkban a bonyolult elnevezések helyett maradunk a már megszokott korábbi nevek használata mellett, ugyanis a szerző 1973-ban készült - hivatkozott munkájában is ezek szerepelnek. ]
