Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

1. szám - Bezdán Mária: A folyó-vízszin természetes duzzasztásának és süllyesztésének hatásai a Tisza középső és alsó szakaszán

JSEZDÁ^^l^^ol^ó^ízszíi^természe^ 21 1895-ben "a Közép- és Alsó-Tiszán az árhullám ismét megszorult, amennyiben Szolnoktól Csongrádig ugyanazon napon, továbbá Szegedtől Törökbecséig is ugyanazon napon teljében állott." 1913-ban "az első árhullám teljes kifejlődése Vásárosnaménytól Törökbecséig hét nap alatt ment végbe, vagyis ugyanakkora idő alatt, mint 1895-ben. Ámde a tető magasság Tiszaugtól Törökbecséig egy és ugyanazon a napon állott be. Kétségtelen ebből, hogy a kedvező körülmények ellenére a Közép- és Alsó-Tiszán az árhullám összeszorult, s hogy az árvíz lezajlásának akadályai Szolnok és Törökbecse közt vannak." 1919-ben "az árhullám kifejlődése a Szolnok-törökbecsei szakaszon igen kedvezőtlen volt, mert az árvíz május 12-én e szakasz egész hosszában egyszerre teljében állott, s domborúsága nagyobb, mint az 1895. évi árvízé. Ismételt bizonysága ez annak, hogy az árvíz főbb akadályai Szolnok és Törökbecse között ma is változatlanul fennállnak." Erdős Ferenc véleménye egyértelmű abban, hogy a Felső-Tiszáról elinduló, a Közép- és az Alsó-Tiszán új feltételek közé került árhullámokat a ki nem elégítő mederviszonyok hozták a megtorlódás jeleire következtetni engedő helyzetbe. Erdős tanulmánya ezért nagyarányú mederbővítést javasolt, amelyet folyószabályozással: az árvizeket összeszorító, a vízfolyással párhuzamos vezérgátakkal, a vízfolyás erejével vélt a leggazdaságosabban megoldhatónak. Ennek az egyébként meg nem valósult javaslatának részleteit nem érintve megemlítjük, hogy a későbbi elemzések a ki nem elégítő mederviszonyok feltevésével szemben azt hozták fel, hogy a mellékfolyók, vagy a Duna apadása a rossz lefolyásúnak vélt Tisza-szakasz vízszállítását a vízszín-esés növelésével mindig azonnal megjavította (Vágás-Simády, 1983). A "megtorlódás" oka így hidrológiai, és nem folyami volt. Az árhullámok "megtorlódás"-át az 1919-i árvizet leíró és értékelő tanulmányában Tellyesniczky János (1923) is az Alsó-Tisza hátrányos mederviszonyaival magyarázta. Korbély József (1937) könyvében megállapította (90. oldal): "A borsodi nyílt ártér mentén a nagyvíz hosszszelvényében egy mélyedést látunk, amely megközelíti az 1 métert. Csongrád és Szegednél a nagyvíz hossz-szelvényében egy púp van, amely arra mutat, hogy a folyó medre és szük hullámtere a Körösök és különösen a Maros nagy vízhozományával gyarapodott víztömegeket nem bírja duzzasztás nélkül levezetni, hanem a vízszínt emeli." Korbély a folyószabályozási és hidrológiai okokat egyaránt érzékelte. Az utóbbiak jelentőségét emelte ki (94. oldal): "Meglepő azonban, hogy ugyanazon kategóriába tartozó nagy és legnagyobb árvizek szintje mennyire megegyezik egymással." Árvíztörténeti értékelésében sem volt Erdős Ferenccel azonos állásponton (131. oldal): "Az 1895. évi árvíz a legszembetűnőbben feltárta, hogy mennyire siettette a Körös és Maros árhulláma a csongrádi és szegedi tetőzés bekövetkezését és mennyire emelte ezeken a helyeken a vízszínt." Hasonlóan (139. oldal): "Igen feltűnő, hogy 1932-ben mennyire siettette a Maros árhulláma a szegedi tetőzést A tetőzés Szegeden április 15-én 923 cm vízállásnál következett be, ugyanakkor, midőn a Tisza árhulláma még csak Tiszafürednél érte el a legmagasabb pontot. Szolnokon április 17-én tetőzött a tiszai árhullám, tehát két nappal a szegedi tetőzés után." Korbély legfontosabb megállapításai (154. oldal): "A főfolyónak és igen gyakran a mellékfolyóknak duzzasztó hatása messze felhat és lefelé is érezhető. Ha egy mellékfolyó jelentékeny víztömeggel szaporítja a főfolyó vízhozományát, a legtöbb esetben nincs módunkban a folyó medrét megfelelően bővíteni. Ezt már a régiek is felismerték, és a torkolati szakaszon a töltéseket egymástól kijjebb helyezték. Meg kell itt jegyeznem, hogy még milliók árán sem lehetne megszüntetni azt a domborulatot, amely Szeged-Csongrád tájékán a nagyvíz színében mutatkozik, mert ezt az árhullámok összegeződése, egymásra torlódása, szóval: hidraulikus duzzasztás idézi elő." Részletesen szólt Korbély (1909) a főfolyó és a mellékfolyók áradásának kölcsönös hatásáról: "Amint azt Kvassay a műszaki nagytanács értekezletén, 1891. április 20.-án kifejtette, a csekély esésű folyóknál a mellékfolyók beömlésénél rendszerint egy púp van, és általában az e szakaszon előállott vízállások meghaladják a felettük és alattuk eső szakasz vízállásait. A vízszín-emelkedés a torkolatnál nem fog egy pontra szorítkozni, hanem mindkét folyón hosszabb szakaszon érezhető lesz, vagyis a két folyó kölcsönösen felduzzasztja egymás vizét. ... A Duna duzzasztó hatása, mint Bogdánjy is említi, 1890. szeptember havában egész Szolnokig érezhető volt, mert a Duna közepes áradása igen kicsiny és apadó tiszai vízzel találkozott. ... De nemcsak a Dunának, hanem a mellékfolyóknak is jelentékeny duzzasztó hatásuk van: a Maros rendkívüli nagy árhulláma nemcsak Szegednél és ez alatt, hanem Szeged felett is felemeli a Tisza vízszintjét. A Körös duzzasztó hatása kisebb, de még elég jelentékeny. ... A Tiszán a főfolyó és a mellékfolyó áradásai között szoros kapcsolat van, ugyanazért a Tiszát vízjárás tekintetében sokáig úgy tekintették, mint egységes folyót, és a felső szakaszon észlelt vízállásokból - tekintet nélkül a mellékfolyók áradására - következtettek az alsó szakasz vízállásaira. ... Igen sok esetben a szegedi kulmináció már nem a Tisza, hanem a Maros áradása után igazodik. Általában minden szegedi tetőzés egy-egy nagyobb marosi árhullám levonulásával esik össze. A nagy esésű Maroson az árhullám teljes erősségében rohan le Szegedre, míg a tiszai árhullám bizonyos mértékig kiegyenlítve jut le Szegedre. Igen sok esetben Szegeden az árvíz előbb kulminál, mint Csongrádon." Korbély az most hivatkozott tanulmányában statisztikai adatokból előrejelzési egyenletet készített a Csongrád vízmércéjén várható tetőző tiszai vízállásokra, amelynek változójaként figyelembe vette a Maros folyóról a perjámosi vízállásokat is, elismerve ezzel a Maros tiszai visszaduzzasztásénak hatásait. Iványi Bertalan (1948) a folyószabályozás gyakorló mérnökeként értékelte a Tisza történelmi szabályozásának, és a későbbi kisvízi szabályozásának eredményeit. A szabályozás elérte, hogy "a Maros, de még inkább a rövi-