Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

1. szám - Bezdán Mária: A folyó-vízszin természetes duzzasztásának és süllyesztésének hatásai a Tisza középső és alsó szakaszán

22 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 1. SZ. debb folyású Körösök a Tiszába öntik már a vízgyűjtőjükről a Tiszáéval csaknem egy időben elindult árhullámuk vizét, amikor a Tisza árhulláma még messze a két torkolat fölött jár. Azt azonban nem lehetett megakadályozni, hogy e két folyó meg ne töltse gyorsabban lefutó árvizével az Alsó-Tisza medrét, és ez által le ne rontsa a Tisza vízszínének esését felfelé, és azt sem, hogy a mellékfolyók későbbi árhullámai ne találkozhassanak a Tisza korábbi árhullámával. ... Ezt a körülményt nem lehetett az esés megnövelésével jobban ellensúlyozni, mint ahogy történt, mert már nem maradt jelentékenyebb átvágható kanyarulat sem magán ezen a szakaszon, sem alatta. Minden megtörtént, ami lehetséges volt, de a Tisza árvíz-levezető képességét nem lehetett a meder fejlesztésével sem tovább fokozni." Lászlóffy Woldemár (1982) könyve hasonlóan foglalt állást (247. oldal): "A vízszín-esés növekedése a Szolnok alatti szakaszon, de különösen Szeged alatt, az Alsó-Tiszán a legkisebb. ... A Közép-Tisza helyzetét súlyosbítja a mellékfolyókon végrehajtott nagyszámú átvágás, amelyek miatt ezeknek árhulláma esetenként a korábbinál kedvezőtlenebbül találkozik össze a befogadón levonuló árhullámmal. A vizek megnövekedett levonulási sebessége következtében az árhullámok nemcsak magasabbra hágnak, de gyakrabban is lépnek ki a mederből, mint azelőtt, viszont gyorsabban is húzódnak vissza." Vágás István és Simády Béla (1983) szegedi árvízi tapasztalatokat összegező tanulmánya szerint: "A Tisza árhullám-levonulásának száz éves történetében az esetek mintegy kétharmadában fordult elő, hogy egyes alsó vízmércéken (pl. Szegeden) hamarább tetőzött a vízállás, mint sok felső vízmércén (pl. Szolnokon). ... A Tiszának, vagy a hozzá hasonló kis esésű és sok mellékfolyós vízfolyásoknak a vize még akkor is duzzasztott, vagy sülylyesztett állapotban van, ha a vízmozgás - ami meglehetősen ritka - történetesen permanens. ... Az árvízi hurokgörbe Tiszán és mellékfolyóin ismert jelentős hatásai is a duzzasztásokra és süllyesztésekre, ezeknek természetes alakulására vezethetők vissza. ... A vízszín-duzzasztás és süllyesztés: a vízfolyás mentén alulról-felfelé terjedő hatás. A magányos árhullám tetőzésének levonulási sebessége átlagos tiszai körülmények között 1,5 km/h (= 35 km/d = 0,4 m/s) körül ingadozik. A duzzasztási, vagy süllyesztési hatások alulról-felfelé terjedésének sebessége a Tiszán nagyjából 30-50 km/h. ... Teljesen mindegy, hogy a fent leírt hatásokat mesterséges duzzasztómüvei idézzük elő, vagy, hogy ezt a természeti körülmények a befogadó, vagy a mellékfolyók vízszállításának megfelelően maguktól hozzák létre. ... A Maros árhulláma végén azonnal tetőzik Szeged, véget ér a duzzasztás, felfelé hatol a süllyesztés, míg csak találkozni nem tud a felülről érkező árhullám tetőzésével. Ha a Duna vízállása áradéban van, a Tisza gyors letetőzését akkor a Duna áradásának befejeződése hozza létre. Amint a Maros, illetőleg a Duna árhulláma befejeződik, mintha eltávolítanák a dugót a teknő aljából, azonnal véget ér az áradás a Tiszán, s a felülről lefelé haladó tetőzés ott ér véget, ahol az alulról jövő süllyesztés éppen elérhette." (A Közép- vagy az Alsó-Tiszán, s nem a Tisza torkolatában.) Vágás I. és Simády B. (1983) közös cikke leszögezi: "Szakírók kifejezése szerint számos árhullám képes megszorulni a Tisza Csongrád-Szeged, vagy Szeged-Titel közti szakaszán. Holott, pontosabban azt célszerű mondanunk, hogy nem a mederszakasz tehet az árhullám megszorulásáról, hanem hogy az illető szakaszban a víz vissza volt duzzasztva, s nemcsak vissza volt duzzasztva, hanem a duzzasztottság állapota fokozódott, s ez megakasztotta az árhullám-levonulás eredeti sebességének további érvényesülését. A befogadó, vagy a mellékfolyók természetes vízszín-duzzasztásai, vagy süllyesztései, az ezek által okozott alulról felfelé haladó vízállás-változtató hatások, a vízhozamok és vízállások együtt járásának megszűnését jelentő inkongruenciák azok a tulajdonságok, amelyek a Tiszát Tiszává teszik, megkülönböztetve viselkedését minden más folyóétól." A történelmi áttekintés szerzőinek általános véleménye volt, hogy a Tiszán végigvonuló árhullámoknak nem mindegyike, hanem azoknak csak egy része tetőzött hamarább a felsőbb vízmércéken, mint az alsóbbakon, és ért véget "szabályosan", a folyó dunai torkolatában. A tiszai árhullámok jelentős része a Közép- vagy az Alsó-Tisza valamelyik - nem feltétlenül mindenkor ugyanazon szakaszán a Duna, illetőleg valamelyik tiszai mellékfolyó, főként a Maros, esetleg a Körösök áradásakor duzzasztó, majd apadásakor süllyesztő hatás alá kerül, és az alsóbb vízmércéin tetőzik hamarább, mint a felsőkön. A Tisza árhullámának befejeződési időpontja - időben a legkésőbb bekövetkező tetőzése - nincs helyhez kötve. Emiatt tűnik ugyanaz a folyószakasz az egyik alkalommal rossz, a másik alkalommal jó vízvezetésűnek. A Tisza árhullámainak látszólagos, és több szerző által leírt "rnegtorlódása" a vízgyűjtő esetről-esetre változóan alakuló hidrológiai feltételeivel függ össze, és nem a folyómeder fejlődési, vagy szabályozási vélt rendellenességeivel. 6. A Tisza árhullámainak hidrológiai függetlensége 6. tétel: Kimutatom, hogy az árvízi hurokgörbe és a mércekapcsolat-történeti vonal "fordított" alakjának kialakulása, a Tisza árhullámainak titeli torkolattól eltérő szelvényekben történő, ezzel együtt járó befejeződése a folyó hidrológiai függetlenségének megszűnésével, vagy korlátozódásával jár együtt. A 6. tétel bizonyítása Az árvízi előrejelzések pontossága annak ismeretétől függ, hogy az adott esetben a mellékfolyók a Tisza mely szelvényeire hatnak, és hol idézik elő a főfolyó árhullámát időben befejező tetőzést. Az elvégzett statisztikai vizsgálat a Tisza önálló vagy hidrológiai függetlenségét nélkülöző árhullámai előfordulási arányainak meghatározásával lehetővé teszi az előrejelzéseket illetően a mellékfolyók és a befogadó árhullámainak fokozottabb figyelembevételét. A 6. tételt részletesebben az alábbi két esettanulmány igazolja (Bezdán, M, 1999.): /. esettanulmány: A Maros folyón 1975. júliusában az 1970. évi addigi legnagyobb vízállásokat is meghaladó árhullám vonult le, amely csak Makó alatt csendesedett meg, hiszen a Tiszában kevés volt a víz: a folyó ki sem lépett még anyamedréből, s a feljebb lévő duzzasztómüvek is üzemben voltak. Ez igen alkalmas feltétel volt a Maros Tiszára gyakorolt hatásának tanulmányozására.