Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

1. szám - Bezdán Mária: A folyó-vízszin természetes duzzasztásának és süllyesztésének hatásai a Tisza középső és alsó szakaszán

J^EZDÁN^^^^b^ó-vizszin^cm^ 19 Zenla (Senta)• / 7. ábra: A figyelembe vett vízmércék helye 2. táblázat: A visszaható árhullámok száma Körös Maros Duna Összes Halmoz. Vízmérce fkm árhullámának visszaviss/.avisszahatása alapján hatásos hatásos Tiszafüred 2 2 1 5 5 Szolnok 333,4 159 26 15 200 205 Tiszaug 266,9 273 66 7 346 551 Csongrád 245,6 124 19 143 694 Mindszent 217,4 237 125 362 1056 Szeged 173,5 141 141 1197 A 2. táblázat adatait a 15-16. ábra is szemlélteti. A 4. tétel indokolása és megállapításainak értékelése: A "fordított" módon tetőző árhullámok száma az okozó folyótól mért távolságuk függvényében csökken. Ez további, hidrológiai statisztikai bizonyítéka a 2. tételnek is, és a legtisztábban a Maros által okozott visszahatások csökkenő számán tanulmányozható. A Mindszent szelvényében regisztrált "fordított" irányú tetőzések száma az innen 28 kmre lévő Csongrádon csaknem a felére (pontosan 52 %-ára) csökken. További 20 km után Tiszaugon közelítőleg ismét feleződés (53 %) következik be, 65 km után, Szolnokon már ennek csak 40 %-a marad. Az ezt követő 97 km-en, Tiszafüredig a Maros visszahatása elenyészik. Közelítőleg exponenciális jellegű a "fordított" irányban bekövetkezett árhullám-tetőzések számának csökkenése a folyókilométer távolság növekedtével. A Körös esetében sem mondanak ennek ellent a táblázatban szereplő adatok, bár itt kicsiny az értékelhető vízmércék száma. A Duna visszahatásának tulajdonítható tetőzések száma hasonlóan csökken a Tisza torkolatától való távolság növekedtével, de a Duna hatásoktól tisztán el nem választható Maros és Körös szuperpozíciók miatt a kapcsolat az egyszerű exponenciális összefüggésnél összetettebb. Ugyanígy, a "fordított" árhullámok összes előfordulási számának kiegyenlítetlen megoszlását a különböző vízmércék között hasonló szuperpozíciók lehetősége befolyásolhatja. A 4. tétel a tanulmány lényeges része. Hasonló összeállítást a szakirodalom eddig nem tartalmazott. 5. A Tisza árhullámainak befejeződése titeli torkolata felett 5. tétel: Statisztikai vizsgálat alapján meghatároztam, hogy a Tisza melyik szelvényben milyen számban fordult elő a vízállásoknak az árhullámot befejező, az időben legkésőbb bekövetkező tetőzése. Az 5. tétel bizonyítása A 2. és 3. tétel bemutatta, hogy az árvízi hurokgörbe, illetve bármely két szomszédos vízmérce közt meghatározható mércekapcsolat-történeti vonal "fordított" iránya (inkongruens alakulása) mindenkor a vízállások árhullámban haladó tetőzésének vízfolyással ellentétes irányú haladásával együttesen fordul elő, okozati összefüggésben a mellékfolyók és/vagy a Duna duzzasztási-sülylyesztési hatásával. Amennyiben azonban egy árhullámban a vízállások tetőzése felfelé is haladhat, s főként, ha ezt a Duna vízállásainak duzzasztó-süllyesztő hatása idézi elő, a legkésőbbi tetőzésnek nem a Tisza torkolatában, hanem ennél feljebb, a folyó meghatározható szelvényében kell bekövetkeznie. E szelvénynek a helye az éppen kialakult hidrológiai feltételektől függhet, tehát a különböző árhullámok alkalmával eltérő. A tényadatok statisztikai elemzésével kellett és lehetett megállapítani, hogy az 1901-2000 évek között a torkolaton kívüli mely szelvényekben hány alkalommal fejeződött be a Tiszán vonuló árhullám. (Az ilyen fajta szelvényt Vágás I. a 2006. évi árvíz után semleges szelvénynek nevezte). Vízmérce —> Tiszafüred Szolnok Tiszaug Csongrád Mindszent Szeged I Titel Összes 0-900 cm 5 122 80 48 51 107 413 1014 1427 < 600 cm 1 31 35 16 22 4 109 65 174 A kétsoros 3. táblázat első sora alapján megállapítható, hogy az 1427 összesen előfordult árhullám közül 413 (28,9 %) ért véget a Tisza torkolata fölötti folyószakaszok valamelyikén, és 1427 (71,1 %) jutott el annak torkolatáig. A torkolat fölött befejeződő árhullámok legtöbbje Szolnoknál és Szegednél végződött, de ha az egymáshoz közeli Tiszaug és Csongrád szelvényét egybe számítjuk, Szolnok, az egybe számított két szelvény és Szeged adatai között nincs túlságosan sok különbség. Célszerű volt viszont a 3. táblázat utolsó sorában külön szerepeltetni azokat az árhullámokat, amelyek Szegeden 600 cm-nél magasabb vízállást értek el, vagyis amelyek elhagyták a Tisza anyamedrét. Ezek viselkedése és megoszlása lényegesen eltér az árhullámok tömegétől. A 174 összesen előfordult, anyamedret elhagyó árhullám közül 109 (62,8 %) ért véget a Tisza torkolata fölötti folyószakaszok valamelyikén, és csak 65 (37,2 %) jutott el annak torkolatáig. Ez utóbbi megállapításnak a fontosságát külön kiemeli, hogy ez vonatkozik az árvízvédelmi készültségi szintekre. Ezeknek többségében - közelítően a kétharmadában fordult elő az árhullám torkolattól erősen eltérő befejeződése. (Az egyik legérdekesebb példa: az 1970. évi árhullám június 3-án a hódmezővásárhelyi szivattyútelep szelvényében fejeződött be). A legnagyobb befejeződési gyakoriság Tiszaug és Szolnok szelvényét jellemezte. 3. táblázat. Az árhullámok befejeződésének száma az adott vízmércén (1901-2000)