Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

3. szám - Csapák Alex–Fehér Katalin: A vízminőségi mutatók változása a tárolt csapadékvízben

57 A vízminőségi mutatók változása a tárolt csapadékvízben Csapák Alex 1 és Fehér Katalin 2 'ELTE-TTK Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszék, 1117. Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c. 2ELTE-TTK Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék, 1117. Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c. Kivonat: A lakossági csapadékvíz-gyűjtés és -felhasználás egyik feltétele az igényeknek megfelelő vízminőség. A Szerzők a Bu­dapesttel határos Nagykovácsiban - zöldövezeti, szuburbán környezetben - végzett, esettanulmány jellegű méréssoroza­ta igazolta, hogy a tetőről gyűjtött és ciszternában tárolt esővíz, több hónapos tárolás után sem szenved el olyan mértékű vízminőség-romlást, mely alkalmatlanná tenné a - nem fogyasztási célú - háztartási hasznosításra. Kulcsszavak: csapadékvíz-gazdálkodás, vízminőség, ciszterna, Nagykovácsi. Bevezetés A települési esővíz-hasznosításról számos cikk olvasható a hazai szakirodalomban, (pl.: Pálfi 1996, Dulovicsné 2003, Hor\'áthné-Wisnovszky 2003, Germ 2004) A lakosság által gyűjtött és tárolt esővíz - mintavételeken alapuló - vízminő­ségi vizsgálatával azonban adósak a hazai kutatók. Ezt a hi­ányt kívántuk pótolni. Az Eötvös Loránd Tudományegye­tem Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék Vízföldrajzi labora­tóriumának lehetőségeire építve, a hasznosításra kerülő csa­padékvíz jellemzőit feltáró, minőségváltozását nyomon kö­vető méréssorozattal igyekeztünk feltárni a kérdéskör vízké­miai oldalát. Az általunk vett vízmintákon elvégeztük a klasszikus vízkémiai vizsgálatok legtöbbjét, sajnos lehető­ségeink nem terjedtek ki a nehézfém- és mikrobiológiai vizsgálatokra. A cikkünkben ismertetett két méréssorozat e­redménye érdekes lehet a témakör hazai kutatói számára. A csapadékvíz gyűjtése és felhasználása A települési csapadékvíz-gazdálkodás szempontjából két részre osztható a települések területére hulló csapadék: a burkolt és burkolatlan felületekről (úttest, park, kertek) lefo­lyó vízre és a háztetőkre hulló csapadékra (tetővíz). A két vízkészlet között nincs éles határ, hiszen az össze nem gyűj­tött tetővíz gyakorta a lefolyó vizeket szaporítja. A belterü­letről lefolyó vizek elhelyezése, elvezetése hagyományos feladata a települési vízrendezésnek, a település-üzemelte­tésnek. A tetővíz-felhasználás pedig napjainkban éli rene­szánszát a fejlett és a fejlődő világ országaiban egyaránt. Számos tényező indokolja a csapadékvizek belterületi visszatartását, hasznosítását, pl.: ivóvíz-megtakarítás, terhe­lés-csökkentés az elvezető rendszerekben, környezetvédel­mi szempontok. A belterületi úttestekről lefolyó vizek szen­nyezettsége évtizedek óta ismert, e vizek igen gyakran tisz­títást igényelnének a befogadóba vezetés előtt. A tetőkről származó esővíz azonban az esetek zömében — ezt külföldi vizsgálatok is bizonyították - alig tekinthető szennyezett­nek. (/. táblázat) A tetővizek - sőt egyes esetekben a zöldö­vezeti lakóterületekről lefolyó vizek - vegyítése a szenny­vízzel, illetve a szennyezett úttestekről származó vízzel, környezetvédelmileg nehezen indokolható. 1. táblázat: Néhány, a szakirodalomban fellelhető németországi mérés eredménye A környezetvédelmi szempontok érvényesülése mellett azonban az ivóvízbeszerzés növekvő költségei és a települé­si vízelvezetés szaporodó nehézségei is közrejátszanak ab­ban, hogy egyre inkább a figyelem fókuszába kerül a tele­pülési csapadékvíz-gyűjtés és -felhasználás. Nyugat-Európa számos országában (pl. Németország, Belgium) mozgalom­szerű méreteket öltött - elsősorban a zöldövezetekben - a modern szemléletű lakossági csapadékvíz-gazdálkodás. A szegényebb országokban pedig nagyszabású állami progra­mok népszerűsítik a csapadékvíz-gyűjtést és -felhasználást (pl. Brazília, Mexikó, Thaiföld). A modern esővíz-gazdál­kodás első lépései már Magyarországon is megtörténtek, ez­ért nem lényegtelen kérdés, hogy a hazai viszonyok között milyen vízminőséggel, vízminőség-változással számolha­tunk a lakossági esővíz-hasznosítás során. Kutatásunkban erre kerestük a választ a Pest megyei Nagykovácsi északi településrészén - a falu e területe ugyanis jól reprezentálta a fejlett országok esővízgyüjtésben talán leginkább érintett kertvárosait (zöldövezeti szuburbán zónáit). A mintavétel és az alkalmazott mérési módszerek A mintavételekre két csapadékesemény alkalmával ke­rült sor, 2007. június 14-én délután, illetve 2007. augusztus 30-án délelőtt. Az első mérés alkalmával egy zápor „first flush" periódusát (első szennyezés-hullám) sikerült meg­mintázni, a második mintavétel során már egy 4-5 órája in­tenzíven zajló esőzés „közepét" mértük meg. Mintát vettünk a lehulló csapadékból, egy családi ház tetővizéből, a házhoz tartozó szigetelt betonciszternából, egy földútról, egy földút és egy aszfaltozott út találkozásánál lévő csapadékvíz elve­zető árokból, és a hegyoldal egyik aszfaltozott (fő)útjáról. A háztetőről lefolyó víz képezte a további méréseink alapját, a tetővíz egy részét szabadfelszínü, az időjárás viszontagsága­inak kitett műanyaghordóba, a másik felét pedig a ciszterna zárt, egyenletes hőmérsékletű, magas páratartalmú terében lévő műanyag edényben helyeztük el. A tetővíz minőség­változását 66 napon keresztül igyekeztünk nyomon követni. A méréssorozatok eredményeire befolyást gyakorolt a két i­dőszak eltérő időjárása, az első ciklus során a havi középhő­mérséklet 21-23 °C körül alakult, a második mérési perió­dus során viszont ugyanezen értékek csupán 10-14 °C körül mozogtak. (Internet) Az általunk vett 25 vízminta elemzését a Magyar Ivóvíz Szabvány előírásai szerint végeztük. A pH-t és a vezetőképességet Mettler Tole­do MX300-as műszerrel elektrokémiai módszerrel mértük. A hidrogén­karbonát-tartalmat, a iúgosságot acidimetriás, a kalcium- és magnézi­um-tartalmat komplexometriás, a klorid-tartalmat argentometriás titrá­lással, az ammónium-, nitrát-, foszfát- és szulfát-tartalmat kolorimetri­ás módszerrel Secomam SF típusú spektrofotométeren, a szervesanyag­tartalmat kálium-permanganátos kémiai oxigénigény mérésével hatá­roztuk meg. A különböző felületekről lefolyó csapadékvizek össze­hasonlítása A két - általunk megmintázott - csapadékesemény alkal­mával lehullott csapadék kémiai jellemzői között nagy elté­réseket, kiugró értékeket nem tapasztaltunk. A szakiroda­Németországi ciszternák Németországi utakról lefolyó vizek Német­országi tetővizek PH 6,2-10,5 6,4-7,6 5,9-6,3 Vezetőképesség nS/cm 39-239 69,2-342,5 66,0-129,0 Klorid (Cl) mg/l ­­­Nitrát (NO,) mg/l 0,3-0,8 0,4-1,5 0,2-0,2 Nitrit (N0 2) mg/l 0-0,99 ­­Ammónium (NH 4) mg/l 0,01-2,6 0,2-2,4 4,0-4,0 Foszfát (P0 4) mg/l 0-0,23 0-0,2 0 Szulfát (SO4) mg/l ­­­KOIp mg/l 2,2-25 13,2-260 22,0-37,0 Összes lebegő a. mg/l ­37,5-980,0 43,2-60,0 Forrás: Pálfi 1996 és Sommer, Nikisch. Sieker 2007.

Next

/
Thumbnails
Contents