Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

3. szám - Vadadi-Fülöp Csaba: Planktonikus rák vizsgálatok a Ráckevei (Soroksári)-Duna felső szakaszán

49 Planktonikus rák vizsgálatok a Ráckevei (Soroksári)-Duna felső szakaszán Vadadi-Fülöp Csaba Eötvös Loránd Tudományegyetem, TTK, 1117. Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C. Kivonat: A Ráckevei (Soroksári)-Duna planktonikus rák közösségének minőségi és mennyiségi viszonyait vizsgálta a Szerző a főágban egy keresztszelvény mentén Dunaharasztinál, továbbá egy eupotamon és egy parapotamon típusú élőhelyen. Két, a Ráckevei (Soroksári)-Duna faunájára nézve új faj került elő. A mennyiségi viszonyokat illetően a parapotamon típusú mellékág jóval magasabb abundancia értékekkel bír, összehasonlítva a többi mintavételi hellyel. A főágban a sodorvonalban figyelhető meg a legkisebb egyedszám és fajszám, a jobb és bal oldal között is megfigyelhető azonban egyedszámbeli különbség. Az eupotamon típusú élőhely mennyiségi viszonyaiban a főághoz hasonló, dominancia tekintetében azonban némileg eltérő. Az eredmények összhangban állnak az eddig végzett kvantitatív vizsgálatok adataival. A Copepoda és Cladocera dominancia a vizsgált élőhelyeken nem egységes. Kulcsszavak: Zooplankton, Copepoda, Cladocera, keresztszelvény. Bevezetés A Ráckevei (Soroksári)-Duna (továbbiakban RSD) a magyar Duna-szakasz második legnagyobb mellékága, megközelítőleg 58 km hosszú. Felső és alsó végén a Kvassay- illetve a Tassi zsilip biztosítja a megfelelő vízszintet A vízszint ingadozás mértéke csupán 20-60 cm. Ez elsősorban az öntözési idényen belüli és az öntözési idényen kívüli üzemvízszintek különbségéből adódik. A vízminőséget elsősorban a Dunából beérkező tápvíz, különböző szennyvíz-terhelések, feliszapolódás, öntisztulási folyamatok, algavirágzások határozzák meg. A Délpesti Szennyvíztisztító Telep a legjelentősebb szennyező, ami a tápanyagterhelés 30 %-át adja. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Dunából beérkező tápanyag mennyisége már önmagában elegendő eutróf állapot létrehozására (Clement, 1994). A szaprobiológiai értékelések alapján a RSD általában alfa-béta mezoszaprób állapotot mutat. A RSD három szakaszra tagolódik, melyekre érdemes tekintettel lenni a vizsgálatok során. A felső szakasz, mely nagyrészt a főváros területére esik (38-58 fkm), keskeny és sekély mederrel, a többi szakaszhoz képest nagyobb áramlási sebességgel jellemezhető. A középső szakasz (22-38 fkm) átmenetet jelent az alsó szakasz felé, mélyebb és szélesebb meder, kiterjedt nádasok és úszólápok tarkítják. Az alsó szakasz (0-22 fkm) rendelkezik a legnagyobb vízkészlettel, mély és széles meder jellemzi. Zooplankton vizsgálatok az 50-es években kezdődtek a RSD-ban (Berinkey és Farkas, 1956). Bothár (1973) valamint Gulyás és Tyahun (1974) munkái meghatározóak voltak. Előbbi 38 ágascsápú- és 14 evezőlábú rákot, utóbbiak 28 Cladocera és 12 Copepoda fajt mutattak ki. Ezt követően Tyahun (1977), Bothár és Kiss (1984) végzett planktonikus rákokat is érintő kutatásokat. A 90-es évekre vonatkozóan Gulyás (1997, 2002) illetve Just et al. (1998) szolgáltat hasznos információkat. Mindezen kutatások részletesebb ismertetésére nem térnék ki, mivel ezek és a Duna-ág komplex ökológiai áttekintése rendelkezésre állnak (Vadadi és Mészáros, 2007; Vadadi et al., 2007), csakúgy, mint a Zooplankton tér-időbeli változásainak és hasonlósági mintázatainak elemzése (Mészáros et al., 2007; Vadadi et al., 2007a). Célul tűztem ki a RSD főágában Dunaharasztinál egy keresztszelvény, továbbá két mellékág planktonikus rák közösségének minőségi és mennyiségi vizsgálatát egy 2 éves kutatás részeként. Ebben a dolgozatban az első év eredményeiről számolok be. Fontosnak tartottam a téli mintavételeket is, mivel ez nagyon ritkán valósul meg a hidrobiológiái gyakorlatban, ugyancsak kiemelt szerepet kapott a keresztszelvény mentén végrehajtott mintavétel. Anyag és módszer A mintavételeket kétheti gyakorisággal végeztem 2006 októberétől 2007 októberéig Dunaharasztinál a főágban egy keresztszelvény mentén (jobb oldal, sodorvonal, bal oldal), továbbá a Molnár-szigeti mellékágban és a Sport-szigeti mellékágban, minden esetben felszíni mintákat véve. Télen csak havonként történtek a mintavételek. A Molnár-szigeti mellékágban - eupotamon típusú élőhely -, illetve a Sport-szigeti mellékágban - parapotamon típusú mellékág - még nem végeztek ilyen irányú vizsgálatokat. Ez utóbbi két helyen a mintavételezést csak 2006 novemberében kezdtem meg. A mintavételezéshez a főágban 100-100 liter vizet, míg a másik két élőhelyen 50-50 liter vizet szűrtem át 50 |am lyukbőségű planktonhálón, majd a mintákat a helyszínen formaiinnal tartósítottam. A főágban a mintavételek a 44,5 folyamkilométernél történtek, a sodorvonalbeli mintákat a dunaharaszti vasúti hídról vettem. A mellékágakban a nyílt vízből történt a mintavétel. A feldolgozás Alpha STO3M sztereo mikroszkóp és Alpha BIO-2 biológiai mikroszkóp segítségével történt. Az Ostracoda és Harpacticoida taxonok identifikálását nem végeztem el. A Copepoda és Cladocera fajok határozásában Gulyás és Forró (1999, 2001), Einsle (1993), Amoros (1984) és Dussart (1969) munkáira támaszkodtam. Eredmények és értékelésük Összesen 44 Copepoda és Cladocera fajt sikerült kimutatni, ami a RSD faunájának 64 %-a. Két a RSD faunájára nézve új faj került elő: Pleuroxus denticulatus és a Diaphanosoma mongolianum. Előbbi csak a főágban került elő két alkalommal, utóbbi mindhárom élőhelyen jelen volt. A Pleuroxus denticulatus ökológiája kevéssé ismert, igen ritka faj, Magyarországon ezidáig a Szigetközből közölték. A Diaphanosoma mongolianum nyári plankton tag, domináns Zooplankton elem lehet, tavakban, halastavakban, víztározókban, folyókban is előfordul (Korovchinsky, 1992). Néhány faunisztikai szempontból említésre méltó faj, mint a Pseudochydorus globosus, Eurycercus lamellatus, Alona intermedia, Simocephalus serrulatus, Eurytemora velox szintén előfordult. Gyakori fajok voltak az alábbiak: Alona rectangula, Alona quadrangularis, Alonella exigua, Bosmina longirostris, Moina micrura, Thermocyclops crassus, Acanthocyclops robustus, Eucyclops serrulatus. Jelen vizsgálatban előkerült taxonok az 1. táblázatban tekinthetők meg. A mennyiségi viszonyokat tekintve a legnagyobb egyedszámok a Sport-szigeti mellékágban voltak megfigyelhetők (maximum: 2246 ind/50 1; átlag: 653 ind/50 1). Soroksárnál egy kiugró értéket tapasztaltam, augusztus