Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
3. szám - Radvánszky Bertalan–Jacob, Daniela: A Tisza vízgyűjtő területének várható klímaváltozása és ennek hatása a Tisza vízhozamára – regionális klímamodell (REMO) és a lefolyási modell (HD) alkalmazásával
40 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 3. SZ. a havi lefolyás klímaváltozásának szignálja, Zentánál (Senta) (22. és 24. ábra). A modell előrejelzése szerint a Tisza vízhozamában, februárban és márciusban átlagosan 12 %-os csökkenés várható. Ezt követően áprilisban és májusban növekedés figyelhető meg, a Tisza torkolata előtt. Nyáron és ősszel a lefolyás mennyisége a jövőben csökkenni fog. A legnagyobb csökkenést (-31 %), a modell szeptemberre jelzi (25. ábra). A kontrol és a szcenárió időszakban modellezett éves vízhozam mennyiség csökkenő tendenciát mutat (26. ábra) a 1500 1COO 3D -4—EBD -MD 23. ábra. Az átlagos havi lefolyásmennyiség az AlsóTiszán (a-1971-1980; b-1981-1990; BEO=mért adatok; MOD=REMO/HD érvényességi futatás adatai) / ^Jfy (LB ÜÜÄ ÄP« ÜS JLM JÖL MJC 55 30 üüvhónapok 24. ábra. A közepes havi tiszai lefolyás Zentánál (Senta) (m /s)(V- érvényességi futatás) ItB WAÍ 55? , / TV \ V 1 \ A i \ K K \ a k K ^ A A aA /A A \A A v vwVríV' "T 5 ' i ' 5 Í i ni T ~ "j ~ Ts ~ ií i» 17" «V«* "(37!-1880 " 2071 -?0»0 26. ábra A közepes éves lefolyásmennyiség a Tiszán Zentánál (Senta) (m 3/s) Összegzés A társadalom szempontjából a regionális éghajlatváltozás vizsgálata elengedhetetlen fontosságú. Az éghajlat változás hatására fellépő szélsőséges természeti csapások ellen a szakemberek megpróbálnak különböző megoldásokat találni. Az egyre gyakoribb, rekord vízmagasságokat megdöntő magas árhullámok ellen több megoldási javaslat is született. Geomorfológusok által javasolt megoldás szerint, ahol a felszín adottságai lehetővé teszik, ott a folyónak viszsza kell adni a szabad mozgásteret, és ezzel megteremteni a hagyományos vízgazdálkodás feltételeit. A másik javaslat, a vész-víztározók kiépítése a Tisza mentén. Magas vízálláskor e létesítmények megnyitásával csökkenthető a vízállás magassága és a töltésekre nehezedő nyomás. A másik, egyre gyakoribb természeti katasztrófa a nyaranként kialakuló aszály. Az aszály által eredményezett károk enyhítése nagy feladatot ró a vízügyi szakemberek számára. Az éves csapadékmennyiség a jövőben csökkeni fog, de ez nem jelenti azt, hogy magas vízállások nem alakulhatnak ki a Tiszán és annak mellékfolyóin. Télen és tavasz elején magas vízállás kialakulását eredményezheti a téli növekvő csapadékmennyiség a Felső-Tisza-, Szamos6, Körösök- és a Bodrog vízgyüjtő-területén 7, mely eső formájában fog lehullni a területre. A lehulló csapadék, ha fagyott talajra hull, akkor a talaj nem tudja késleltetni a lefolyás időtartamát, s így csökken a víz összegyülekezési ideje. A hőmennyiség csökkenésének következtében az éves vízhozam első maximuma a Tiszán, időben eltolódik. Tavasszal és nyáron domináló nyugati páradús légtömegek elérve az irányukra merőleges hegyvonulatokat, torlódásra kényszerülnek. Ennek a torlódásnak eredményeképpen a Nyírség felett relatív pozitív csapadék anomália alakul ki. Ősszel és télen pedig, a Kárpátokon átbukó kontinentális légtömegek leszállóága, egy relatív negatív csapadék anomáliát eredményez a Bodrogköz, Taktaköz és a Sajó vízgyűjtőterületén (9.-12. ábra). A helyi pusztító árvizek előfordulásának gyakoriságát növeli az extrém csapadékmennyiség gyakoriságának növekedése, főleg az őszi időszakban. Ehhez a növekedéshez az őszi szezonban a Körösök- és a Sajó vízgyüjtő-területén egy pozitív csapadékmennyiség változás társul (12. ábra). 25. ábra. Relatív havi lefolyásmennyiség változás a Tiszán Zentánál (Senta) 2071- 2090/1971-1990 (%) 'Nagy-Szamos (Soméiul Mare), Kis-Szamos (Soméiul Mic), Almás Alma$), Lápos (Lápu§), Egres (Agrijut) 7Tapoly (Topl'a), Ondava (Ondava), Labore (Laborec), Ung (Yac, Uh), Latorca (JlamopuifM, Latorica)
