Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
3. szám - Radvánszky Bertalan–Jacob, Daniela: A Tisza vízgyűjtő területének várható klímaváltozása és ennek hatása a Tisza vízhozamára – regionális klímamodell (REMO) és a lefolyási modell (HD) alkalmazásával
RADVÁNSZKY. B. - DANIELA JACOB: A Tiszas vízgyűjtőterületéinek várható klímaváltozása 41 A már említett aszályok is nagy kárt okoznak a Tisza vízgyüjtő-területén. A Felső-Tisza vidékét az adatok szerint 6400 km 2 területű erdő borítja (VÁGÁS I. 2001). A vegetáció a kisebb vízfolyásokat vissza tudja tartani. Az eredmények alapján, a nyári csapadékmennyiség csökkenni fog a Kárpátok nagy részén. A csökkenő lehulló csapadék egy részét a növényzet megköti, és ezzel csökkenti a sík területre lefolyó vizek mennyiségét. Ez a folyamat is hozzájárulhat a síksági területeken kialakuló jövőbeni vízhiányhoz. A Tisza vízgyüjtő-területének síksági részén az aszály gyakori jelenség, mert az ariditási index értéke meghaladja az 1 -et. A havi párolgás klímaváltozás szignálja a jövőben tavasszal, pozitív lesz. Júniustól októberig negatív értékkel bír. A nyári csökkenő csapadékmennyiség következtében a valós párolgás mennyisége is csökkeni fog, de a növekvő hőmérséklet-változás hatására (5. ábra) a potenciális párolgás értéke pedig növekszik. Az összefüggés következtében, a vízgyüjtő-területen lévő állóvizekből még több vízmennyiség fog elpárologni, mely alacsony vízállást eredményez a tavakban és a víztározókban. A felszíni lefolyás nagysága erősen függ a csapadéktól. A vizsgált területen, ahol a modell pozitív csapadékmennyiség változást prognosztizál, ott a lefolyás menynyiség növekedni fog. A lefolyási tényező klímaváltozás szignáljának térbeli eloszlása, hasonló a felszíni lefolyás klímaváltozás szignáljának térbeli eloszlásával. Pozitív változás az ÉK-i Kárpátokban, a Közép- és Alsó-Tisza vidékén figyelhető meg, melynek magyarázata, a területre jelzett pozitív évi csapadékmennyiség növekedés. A Tisza vízhozamát a torkolat előtt röviddel vizsgáltuk, Zentánál. A vízgyűjtő-terület éghajlati tényezőinek változása a Tisza vízhozamában is változást eredményez. Az eredmények alapján megállapítható, hogy az évi vízhozam mennyiség a múltban és a jövőben vizsgált időszakban állandó csökkenő tendenciát mutat. Megvizsgálva a folyó havi vízhozamait, januárra 9-%-os, áprilisban 6 %-os és májusra 29%-os növekedést prognosztizált a modell, a szcenárió időszakban a kontrol időszakhoz képest. Az áprilisi és a májusi vízhozam mennyiség növekedés, a március és április havi csapadékmennyiség jövőbeni növekedésének eredménye (26. ábra). A tavasz eleji csapadéknövekedés, magas vízállást eredményezhet a vízgyűjtőterület folyóin. Ha a Tisza mellékfolyóinak árhullámai egymásra tolódnak, és a Dunán is árhullám van levonulóban, akkor a Közép- és Alsó-Tiszán magas vízállás alakulhat ki, mint a 2006-os évben. Az átlagos havi vízhozam mennyiség változása májustól szeptemberig folyamatosan csökken, szeptemberben a csökkenés eléri a maximumát, a 32 %-ot. Októberben, novemberben és decemberben már növekedés figyelhető meg, de így is kevesebb vízhozammal kell számolni a Tiszán az éghajlati forgatókönyvben Zentánál. Az eredmények alapján jobban elképzelhető a Tisza vízgyűjtő-területének, éghajlati tényezőinek jövőbeni nagysági és térbeli változása. Ennek tudatában elgondolkodtató, hogy a klíma hatására kialakuló természeti katasztrófák által támasztott kihívásra milyen válaszokat és megoldásokat találnak a szakemberek. Remélem, e tanulmány eredményei hasznosak a további munkához. 27. ábra. Relatív átlagos március és április ha 061-2090/1961-1990 (%)(A kontúrvonalon Köszönetnyilvánítás Mindenek előtt köszönettel tartozom a Deutsche Bundesstiftung Umwelt-nek (DBU), hogy a Max Planck Meteorológiai Intézetében végzett munkámat támogatták ösztöndíjukkal. Németországban végzett kutatásom témavezetője DR. DANIELA JACOB volt, akinek nagyon hálás vagyok. Köszönetet szeretnék mondani az intézet Regionális Klímamodell csoportjának, az Irántam tanúsított önzetlen segítségükért. Köszönöm DR. SCHWEITZER FERENC és DR. TÓTH JÓZSEF professzor urak támogatását. Munkám eredményességéhez nagy mértékben a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézet tanárai is hozzájárultak, köszönet érte. Irodalom ALFÖLDI L.— SCHWEITZER F. (2003), A Tisza vízrendszerének földrajzi és hidrológiai jellemzése. In.: A Tisza vízrendszere (I. kötet), szerk.: Teplán I., MTA Társadalomkutató Központ, Bp., pp. 41-51 i csapadék változás a Tisza vízgyűjtőterületén 2 feltüntetett értékek a tszf- magasságot jelzik) DOMONKOS P. TAR K. (2003), Long-term changes in observed temperature and precipitation series 1901-1998 from Hungary and their relations to larger scale changes. Theor. Appl. Climatol. 75., pp. 131-147 GRASS, H. (2004), Mit tudunk és mit nem a klímaváltozásról? Természet Világa 3. sz., pp. 110-114 HAGEMANN , S. (1998), Entwicklung einer Parametrisierung des lateralan Abflusses für Landflächen auf der globalen Skala. Dissertation, pp. 22-43 HAGEMANN , S. - D ü MENIL, L. (1998), A parameterization of the lateral waterflow for the global scale. Clim. Dyn. 14 (1), pp. 17-31 HAJÓSY F. (1954), Adatok a Tisza vízgyűjtőjének csapadékviszonyaihoz. Akadémiai Kiadó, Budapest, 112 p. JACOB, D. (2001), A note to the simulation of the annual and inter-annual variability of the water budget over the Baltic Sea drainage basin. Meteorology and Atmospheric Physics 77., pp. 61-73 KONECSY K. (2004), Az árhullám hidrológiai sajátosságai. In.: A 2001 márciusi felső-tiszai árvíz, szerk.: Bodnár G.-Fazekas L.-Illés L.Kerti A - Pesel A., Nyíregyháza, pp. 15-51
