Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

3. szám - Anda Angéla–Varga Balázs: Párolgásmérő kádak összehasonlító vizsgálata Keszthelyen 1982–2000 között végzett megfigyelések alapján

24 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 3. SZ. 2. táblázat. A rendelkezésre álló ellenőrzött és vizsgálatba vont hónapok száma 1982-2000 között kádtípusonként 4. táblázat. Arányszámok alakulása 1977 és 1978 év adatai alapján Szarvason (Tóth, 1981) Hónap/Kád IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. A-kád 19 19 19 19 19 19 19 20m

2-es kád 18 18 18 18 18 17 16 U-kád 17 18 19 19 19 17 16 GGI-3000 18 19 19 19 19 17 16 INEP-kád 17 17 17 17 17 16 15 Hónap/Kádtípus IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. Evi átlag A-kád 1 1 1 1 1 1 1 1 20 m

2 -cs kád 0,75 0,76 0,82 0,81 0,85 0,86 0,97 0,83 20 m

2 -es kád szórása +0.11 10.11 10,05 ±0.05 ±0,08 ±0,11 ±0,19 ±0,06 U-kád 0,85 0,87 0,87 0,87 0,87 0,84 0,91 0,87 U-kád szórása ±0.09 10.09 ± 0,07 ±0.05 ±0,07 ±0,09 + 0,16 + 0,05 GGI-3000 1,05 1,04 1,06 1,10 1,09 1,11 1,19 1,09 GGI-3000 kád szórása ±0.12 10.13 t0,17 ±0,18 ±0,1 ±0,20 ±0,20 ±0,11 INEP-kád 0,99 0,99 1,01 1,02 1,10 1,07 1,12 1,05 INEP-kád szórása ±0.12 10,12 ±0,16 ±0,12 ±0,19 ±0,15 ±0,22 ±0,12 A kádakban a vízszint regisztrálása naponta egy alkalommal, reggel 7 órakor történt, a kádak vizének hőmérsékletét naponta két alkalommal, reggel 7.00-kor és 13.00 órakor mérték. Az egyes kádtípusok párolgásbeli különbségeit, valamint a korrigált értékek összehasonlítását párosított tpróbával végeztük a STATA 5.0 (1996) statisztikai programcsomag alkalmazásával. Eredmények Vizsgálataink elsődleges célja a különböző típusú evaporációs kádak párolgásában jelentkező különbségek meghatározása volt. Az evaporációs kádak elhelyezésükből és méretükből adódóan eltérően reagálnak a párolgást alapvetően meghatározó meteorológiai elemek változásaira. Az elemzés kapcsán olyan korrekciós tényezőket kerestünk, melyek segítségével lehetőség nyílik az egyes kádak párolgásadatainak összehasonlítására, s ha szükséges egymásba való átszámítására. Az 1982 és 2000 közötti időszakban napi párolgásértékek alapján a korrekciós tényezők havi átlagos értékeit határoztuk meg (5. táblázat), s ahol a párolgás eltérések ezt igazolták, ott a konstansok egyszerű statisztikai tesztelését is elvégeztük. Az összehasonlítások során minden esetben az A-kád adatait kezeltük etalonként. 3. táblázat. Az A-kád és a hazánkban gyakrabban alkalmazott 20 m

2-es, U-, GGI-3000 és INEP kád párolgási arányszámainak havi átlagai 1982-2000 között Keszthelyen Hónap IV. V. VI, VII. VIII. IX. X. Évi átl. 20m

2-es 0,79 0,90 0,85 0,83 0,91 1,00 0,93 0,89 U-kád 0,83 0,88 0,85 0,88 0,90 0,92 0,89 0,88 GGI3000 0,94 0,92 0,85 0,86 0,97 1,03 1,05 0,95 INEPkád 0,99 1,01 0,98 0,97 0,98 0,98 0,87 0,97 A kádak közül az INEP kád párolgása volt a legközelebb az A-kád párolgásához. A földbe süllyesztett és szigeteléssel ellátott kettős falú kád esetén viszonylag nagyobb eltéréssel és szórással a nyár végén augusztusban és az őszi hónapokban találkoztunk, amikor a párolgás abszolút értéke már jelentősen csökken. Tavasztól augusztusig az A és az INEP kád evaporációja gyakorlatilag azonosnak tekinthető. Az arányra vonatkozó eredményünk az INEP kádra korábban Szarvason végzett méréssel (4. táblázat) jól egyezett (Tóth 1981). A GGI kád méretét és elhelyezését tekintve teljesen megegyezik az INEP káddal, csupán a kettős fal hiánya miatt ez a kád nem szigetelt, így a talajhatás közvetlenül befolyásolja a párolgás mértékét. Az INEP kádhoz hasonlóan a GGI kád párolgása sem tért el lényegesen az A-kádétól, bár a differencia az INEP-A-kád összehasonlítási értékéhez képest egy kissé megemelkedett. A GGI kádnál is az őszi hónapokban jelentkeztek magasabb eltérések és szórások. Tavasztól őszig az A és a GGI káddal mért evaporáció eltérése nem haladja meg a 10%-ot, így szükség esetén - hasonlóan az INEP kádhoz - akár egymással helyettesíthetők is. A két talajba süllyesztett kád közül a GGI vízhőmérséklete gyorsabban követte a léghőmérséklet változásait. Az elpárolgott víz mennyisége alapján áprilistól júniusig mérsékelten, júliustól októberig jelentősebben meghaladta a GGI kád evaporációja az A-kád párolgását. Tóth (1981) Szarvason végzett korábbi, mindössze két tenyészidőszakra vonatkozó megfigyelése némiképp eltért a keszthelyi 19 éves adatsorra meghatározottól (4. táblázat). A fenti szerző esetében kapott arány előjele sem egyezett mindenhol a keszthelyi aránnyal, mivel Szarvason a GGI kád párolgása csak ősszel maradt el az A-kádétól, s tavasztól szeptemberig esetenként több mint 15 %-kal meghaladta azt. Az arány teljes tenyészidőszakra meghatározott változásának iránya azonban mindkét mérőhelyen megegyezett; s egyezett a GGI/A konstans értékeinek őszre csökkenő tendenciája is. Itt jegyezzük meg, hogy az okok között az évjárat-hatás is szerepet játszhat, mivel Keszthelyen a 19 évből 7 esetén volt rá példa, hogy az arány értéke átmenetileg egy-egy rövidebb időszakra 1 alá csökkent. A 12 évben tapasztalt változás túlsúlya miatt a teljes vizsgálati időszak átlagában a GGI-kád tenyészidőszakbeli párolgása 9 %-kal meghaladta az A-kád evaporációját. A kádak párolgását a vízhőmérséklet döntően befolyásolja. A reggel 7 órakor mért vízfelszín hőmérsékletekben közel állandó különbség volt tapasztalható a különböző kádak között, mely eltérés az év folyamán gyakorlatilag alig változott. Az év szakától függetlenül a 40 m'-es víztömegü, lehűléséhez hosszú időt igénylő 20 irres kád vizének hőmérséklete reggel a legmagasabb. Az U-kád hőmérsékletére ennél mintegy l-l,5°C-al alacsonyabb. A másik két talajba helyezett, de jóval csekélyebb víztömegű GGI-3000 és INEP-kád vízhőmérséklete a reggeli mérések során hasonlóan alakult, s értéke jelentősen meghaladta a rácson elhelyezett „szigetelés" nélküli A-kád vizének hőmérsékletét. A különböző kádtípusok reggeli vízhőmérsékletének eltéréseit az 1996-os évből meghatározott havi átlagokkal szemléltetjük (7. ábra). A változás tendenciája évjárattól függően nem változott, csupán az eltérés mértékében volt tapasztalható némi különbség.