Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

3. szám - Deák Antal András: Az esztergomi reneszánsz vízgép históriája

13 Az esztergomi reneszánsz vízgép históriája Deák Antal András Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum, 2500. Esztergom, Kölcsey u. 2. Kivonat: Esztergom várának északi bástyája alatt, a Duna partján, egykor bővizű forrás tört a felszínre. A reneszánsz korban a forrás egy olyan titokzatos mechanizmust hajtott, amely a vizet a várba nyomta. Mindazok, akik látták vagy hallottak róla, "csodálatos", bámulatos" jelzőkkel illették. Szerkezetére és működési elvére vonatkozó megbízható leírás azonban nem maradt fenn az utókor számára. Evlia Cselebi, török utazó leírása alapján a közelmúltban négy feltaláló kísérelte meg a gépet rekonstruálni. Kulcsszavak: vízügyi történelem, vizemelő gép. Az esztergomi vár északi bástyája alatt, a Duna-parton, hajdan egy bővizű karsztforrás tört a felszínre. A középkortól több történelmi adat szól arról, hogy ennek a forrásnak akkor még malomkerekek hajtására is elég ereje volt. A forrás a reneszánsz korban egy rejtélyes gépezetet hajtott, amely a vizet felnyomta a várba. Azok, akik látták vagy hallomásból ismerték, mind „csodálatos", „bámulatos" jelzőkkel illették. Olyan leírás azonban, amely szerkezetét és működési elvét megnyugtató módon az utókor embere számára elárulná, nem maradt fenn. /. kép: Esztergom az 1683. évi ostrom alkalmával. Ekkor pusztult el a vízgép I. Evlia Cselebi leírása, és az annak nyomán született vízgép-rekonstrukciók 1. Vízgépünkről a legrészletesebb leírást a XVII. századi török utazó, Evlia Cselebi adta (1663,): „Lenn a nagy külváros nyugati részének végén, a Kis kapun belül egy vízi gépezet van. [...] A Dunából jövő egészséges víz számára kerek vízmedence található. Ebben a medencében különféle hengerkerekek vannak... Eme hengerkerekeknél magasabban, egy tölgyfából készült, kocsikerék nagyságú hengerkerék van', amelynek kerete körös-körül a szélén lyukas és így a vizet beeresztő ötven kis láda van rajta

2, ez a hengerkerék azonban nincs a vízben úgy, mint az alsó hengerkerekek... Lenn, a Dunában levő fahengereknek kerekei és kötelei emberi ágyék vastagságú vaskerekek és kötelek. Némelyik kerék emberi kar vastagságú, s teve nyaka módjára girbegörbe, mesterséges kerék... E vaskerekek szélein ágyúgolyó formájú, negyven-ötven darab kerek vasgolyó van, ezen eszközökkel és kerekekkel a különféle hengereket a víz erővel mozgásba hozza és a keréken levő golyók

3 a Dunára csapódván a Duna vizét erővel a vas csö[vekjbe hajtják, és míg a kerekek forognak ezen golyók folyton egymást követik. A Duna vize ily módon fenn a belső várban levő csorgókút víztartójába ömlik."

4 A gépet kezelő idős gépész Cselebi kérésére működésbe hozta a szerkezetet: ... "-A gépházban levő magas keréknek

? vizet befogadó kis ládái vízzel teltek meg, amire a hengerkerekek azonnalforogni kezdettek. Nagy Isten! Olyan zörgés keletkezett, mintha az utolsó ítéletnek hirdetője volna. Némely kerekek jobbra, némelyek balra forogtak s valamennyi kerék, egyik a másikba kapcsolódván, óra módjára mind forogni kezdett." 2. Kísérletek a gép rekonstrukciójára Cselebi leírása a ma emberéhez Karácsony Imre meglehetősen zavaros - fordításában jutott el. Erre támaszkodva a közelmúltban négy feltaláló is megkísérelte a gépezetet rekonstruálni. Az egyik szerkezet konstruktőrét, Kolumbán Györgyöt a vízbe hulló ágyúgolyók ihlették meg. így a vízütés elvére alapozva igyekezett elérni azt a nyomást, amely a víznek a Várhegyre, azaz 60 m magasra való juttatásához szükséges lehetett.

6 A gép szép, látványos, de nem produkálja a kívánt nyomást. (2. kép). A másik gép megalkotóját, Szepesi Zoltán kollégánkat Cselebi által ecsetelt hatalmas zaj vezette meg, és a hanghullámok lökési energiáját használta ki7. Nála a lehulló ágyúgolyók nem a vízre, hanem egy harangra zuhannak. Gépe jó zajos, de működik. Gyengéje, hogy az alkalmazott technikának semmilyen nyomát ebben a korban nem találni. (3. kép). ' Lentebb „magas kerék"-nek nevezi a meghajtó kereket, és nem 'magas hengerkeréknek'!. Következőleg - amennyiben helyesnek vesszük a „hengerkerék" fordítást, itt csak a labdás vízemelő hengerkerekére gondolhatunk, míg lentebb, amikor csak kerékről, azaz „magas kerékről" szól, a malom, illetve vízi kerékre. Abszurdnak tűnik ugyanis, hogy egy közönséges kocsikereket magasnak nevezzen. Feltételezhetően itt is fordítói pontatlanságok köszönnek vissza. Továbbá „hengerkerekek"-ről szól, ami a mellékletben hozott labdás vízemelő meghajtó hengereit idézi. Egyébként ez az egész Cselebi-szöveg nagyon zűrzavaros, összefüggéstelen, ellentmondásos, így biztosra vehető, hogy a fordítás rossz. Nem lehet és nem is szabad szó szerint hagyatkozni rá. 2 Lentebb a vasgolyók száma is negyven-ötven, ami felveti annak gyanúját, hogy egy és ugyanazon kerékről van szó. 3 A vasgolyók tehát nem szabadon röpködnek, hanem a keréken „vannak" - magyarul: lógnak. Ezt a szemléletet erősíti meg a mondat további része: míg a kerekek forognak, ezen golyók folyton egymást követik. 4 Fordítását ellenőrizni kellene, mert szerintünk nem várat, hanem „tornyot" kellett volna fordítani. Hiszen a rá következő sorok szólnak arról, hogy a csövek a vizet föl, az igazi esztergomi várba viszik. A leírás logikája alapján tehát a szövegrész az alábbi módon értelmezhető: a vasgolyók a Duna szintjéről a vizet felhozzák egy, a Verpec-toronyban lévő ciszternába, innét pedig azt a vascsöveken a „háromszáz röf magasságban lévő csorgókútba" továbbítják. 5 A szerkezetet meghajtó kerék tehát „magas", azaz hatalmas volt. A kocsikerék méretű kerék elképzelésünk szerint a labdás vízemelő kereke lehetett. 6 Dr. Kolumbán György, jogász, helytörténész 7 Megalkotója: Szepesi Zoltán, mérnök tanár