Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

3. szám - Nagy László: A Kárpát-medencei gátszakadások évenkénti megoszlása

^AG^^^^Íárgát-medenc^^átszakadásd 1

1 - A Kárpát medence a táblázatban a Dévény és Vaskapu közötti csaknem 1000 km-es Duna szakaszt és mellék folyóit tartalmazza esés irányban. - A táblázatban évenként elől a Duna-völgy gátszakadásai szerepelnek folyásirányban, ezt követi a Duna mellékfolyóinak gátszakadásai a Dunába történő beömlés sorrendjében. A Duna-völgy után a Tisza, majd a Tisza mellékfolyóinak adatai következnek a Dunánál leírt módszer alapján. - A gátrendszer vonalazása alapjaiban nem változott, azonban több helyen a gátak az átmetszésekkel az egyik partról a másik partra kerültek A régi felhagyott töltés lokalizációs töltéssé vagy alvó gáttá vált, több helyen bellebbezés és küllebbezés volt. - Az adatgyűjtés nem tartalmazza a keresztgátak (mint pl. a Kemence vagy Bárna patak gátjának szakadását) zagytározók, halastavak, nyárigátak, lokalizációs vonalak és nagy gátak szakadásait. Ugyancsak nem tartalmazza azt a több százra tehető gát átvágást, amit azért hoztak létre, hogy a kiömlött vizet viszszavezessék. - Ahhoz, hogy egy gátszakadás bekerüljön a regiszterbe, legalább két rendelkezésre álló adat szükségeltetett, amiből egyiknek az évszámnak kellett lennie. 3. A gátszakadások száma A gátszakadások statisztikai feldolgozására a gyűjtött adatok alapján viszonylag széles a lehetőség. Az értékelésben a táblázat rendszerét követve haladunk. Senki se lepődjön meg, ha az összegek és százalékok nem egyeznek korábbi publikációk (Nagy 200

lab, 2002ab, 2003ab, 2004, 2006, Tóth-Nagy 2006) adataival, mert más a vetítési alap. A legtöbb korábbi publikáció a 2000 évi összesítésen alapul, amikor az ismert gátszakadások száma 1816 volt. Az adatgyűjtés jelen fázisa a 2007. november 15-tel zárult Ma 2422 Kárpát-medencei gátszakadásról van információ. Ez a szám elég nagy ahhoz képest, hogy minden általam korábban megkérdezett szakember lényegesen kevesebbre becsülte a gátszakadások számát. 4. Évszám szerinti megoszlás Az első, történelmileg legrégebbi adat, ami a gyűjtött adatok között szerepel 1662-ből való, az első töltésekkel kapcsolatos információ 1674 évből származik. Ezekből az időkből még nagyon hiányos információkkal rendelkezünk, az is eredmény, ha az évszakot vagy az árvíz eredetét megemlítik a források. Az 1800 előtti árvizekről és azok következményeiről is nagyon kevés információval rendelkezünk. Ekkor még a gátak mennyisége is kevés volt, többnyire csak a nagyobb települések védelmére szorítkozott az árvízvédelem. Az árvizek közül többnyire csak azoknál maradtak fenn adatok, melyeknél a feljegyzések szerint valamilyen nagyobb településen történt elöntés. (/. táblázat) A nagy vizek csaknem kivétel nélkül jeges árvizek voltak a Duna-völgyben. A Tiszánál az árvizek szabadon szétterültek az ártéren, egy nagyobb árvíz még le sem folyt, amikor a következő már újra beborította az árteret. A XIX. század elejéig a Kárpát-medencében 76, a mai Magyarország területén 24 gátszakadásról van információnk. Erre az időre esik az összeírt gátszakadások mintegy 3,1 %-a. Az 1800 és 1850 közötti években jobbára még csak a Duna mellett voltak árvízvédelmi gátak, a Kárpát-medencei gátak hossza mintegy 1000 km-re volt tehető. A Duna mentén a jeges árvizek domináltak, voltak kitüntetett jégmegállási helyek, mint például a gutori szűkület, azonban a jég szeszélyességéből kifolyóan nem lehetett megmondani, hogy adott évben hol lesz jeges visszaduzzasztás miatt magas vízszint. Ezért volt az, hogy a nagyobb Duna menti városokban - Bécs, Pozsony, Komárom, Budapest, Kalocsa és Újvidék - eltérő években jelentkezett pusztító jeges ár. Kiemelkedően nagy árvíz volt gátszakadásokkal az 1830 és 1838 évek 28 illetve 15 ismertté vált gátszakadással. 1800 és 1850 közötti ötven évben 145 gátszakadásról (6,4 %) van információnk a Kárpát-medencében és 63 a mai Magyarország területén (kb. 2,6 %). 1. táblázat. Gátszakadások száma ötvenévenként Evek Gátszakadások száma 1800 előtt 76 1800-1849 145 1850-1899 1734 1900-1949 235 1950-1999 181 2000 után 51 Összesen 2422 A legtöbb gátszakadás a XIX. század második felében történt, amikor a töltésépítés magassága nem tudta követni az egyre magasabb árvizeket, az egyre emelkedő árvízszinteket. Szerencse, hogy az érdekeltek a sok gátszakadás és a magas kivetési százalék ellenére sem kedvetlenedtek el, és a XX. századra konszolidált állapot alakult ki. Különösen a Tisza-völgy folyóinak gátjai szakadtak sokat. A XIX. század második felében volt néhány nagyon súlyos év, amikor több mint 100 gátszakadás történt: 1876, 1879, 1881, 1888. Ezek nemcsak Tisza-völgyi árvizek voltak. A Tisza völgy folyóinál a következő időszakokban volt jelentős számú gátszakadás: 1874-1881 között Kettős-Körös jobb part mentén 6, 1871-1888 között Kettős-Körös bal parton 8, 1868-1887 között Fehér-Körös jobb part mentén 40, A 1868-1887 közötti 11 évben Fekete-Körös mentén 150 szakadás, ezen belül, 1869-ben 48, 1879-ben 38, 1881-ben 1 1, 1887-ben 11 gátszakadás a Fekete-Körös mellett. Az 1864-1896 közötti 32 évben a Szamos jobb partján 214 gátszakadás, s különösen sok volt 1881 és 1888-ban, 1881 -ben 49, 1888-ban 30 a Szamos jobb parton, 1871-1896 között a Szamos bal partján 68 szakadást szenvedtek el, pl. 1881-ben 18-at, 1888-ban 9-et, 1850-ig 36 szakadás volt a Tisza völgyében, 1879-ben a Körös és Berettyónál 82 gátszakadás, 18511900 között 247 tiszai szakadás, minimálisan 71 átömlés. A XIX. század második felének árvizes viharában csak négy olyan esztendő volt, amikor gátszakadást összeírni még nem sikerült, 1852, 1857, 1863 és 1898 rendkívül aszályos év volt, különösen az 1863 esztendő. A Tisza-völgyben az 1888. évi árvíz után megindult újabb nagyléptékű töltéserősítési munka már az 1895 évi árvíznél is megmutatta előnyét. A történelmi események azt mutatják, hogy a XX. század első felében mint egy varázsütésre, visszaesett a gátszakadások száma. Az 1900-1939 évek közötti 40 évben a Kárpát-medencében csak 79, a mai Magyarország területén 38 gátszakadást sikerült összeírni. A XX. század elején tehát csendes évek voltak gátszakadás szempontjából. Kétségtelenül igaz, hogy ez elsősorban a XIX. század végének nagy gátépítési erőfeszítésével magyarázható. A Béga és Temes folyóknál például a gátszakadások számának csökkenése az első világháború előtt közvetlenül nagy állami költséggel befejezett folyószabályozás és gátépítés eredménye volt. A második világégés alatt a háború zaja elnyomta a vízcsobogást: az 1940. év 62 Kárpát-medencei gátszakadással