Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
3. szám - Nagy László: A Kárpát-medencei gátszakadások évenkénti megoszlása
12 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 3. SZ. múlt el, 1941 pedig 21-gyei. Sokan úgy tudják, hogy a XX. században a Tisza mellett nem is volt gátszakadás. 19011950 között 17 tiszai szakadásról vannak adatok, amiből 6 volt a mai Magyarország területén. 1. ábra. Kárpát medencei gátszakadások száma tízévente Az 1950 és 1999 közötti években első sorban a kisebb folyóknál (112), és a Magyarország területén kívül kialakult gátszakadások (72) domináltak, az 1956 évi jeges árvizet (58 gátszakadás) nem számítva. A XX. század második felében a gátszakadások száma átlagosan egy elviselhető küszöbre csökkent, különösen a károkat tekintve. Az 1956 évi árvízen kívül a gátszakadások zöme még négy évre korlátozódott, 1947, 1963, 1965 és 1970-re, amikor rendre 29, 25, 26 és 22 gátszakadás volt. Ezek a nagyvizek jelentették a legnagyobb veszélyt a Tisza, a Rába, a Tarna és a Duna mellett. Az 1900 és 1950 közötti 50 évben 181 gátszakadásról (7,5 %) van információnk a Kárpát-medencében. Külön figyelmet érdemelnek napjaink gátszakadásai. A XXI. században már bekövetkezett 51 Kárpát-medencei gátszakadásából 49 esik a 2001 évi Felső-Tisza árvízre, amiből 45 a Tisza ukrajnai területén volt. A gátszakadások tízévenkénti összesítése újbóli növekedést mutat, ami pedig azért aggasztó, hogy még véget sem ért a XXI. század első évtizede. (/. ábra) 4. Összefoglalás Az előző évszázadokban a Kárpát-medencében a gátszakadások földi viszonylatban is egyedül álló mennyiségben fordultak elő. Kötelességünk ezen adatokat feldolgozni, és az eredményeket a hazai és külföldi szakemberekkel megismertetni. Ez a nemzetközi méretekben is kivételes adatmennyiség a gátszakadásokkal kapcsolatban sok értékes gyakorlati tapasztalat, nagy mennyiségű adat tudományos elemzése fontos következtetéseket eredményezhet a következő években. Ennek egyik eleme a gátszakadások évenkénti megoszlása. A legtöbb gátszakadás az 1876, 1879, 1881, 1888 években volt, melyek első sorban Tisza-völgyi árvizek voltak. A gátszakadások évenkénti elemzése alapján az NAGY LÁSZLÓ mondható, hogy a Kárpát-medence árvízvédekezése konszolidált szintre jutott, de nem kerülhető el az, hogy gátszakadások ne alakuljanak ki. Ennek oka első sorban a következőkre vezethető vissza: - Fenntartási tevékenység (A gátak és a fű jó állapota jelentős szerepet játszhat a gátszakadás kialakulásában. A jó minőségű gát erős és ápolt fű borítással csökkenti a meghágás miatti gátszakadások kialakulásának lehetőségét is.) - Emberi beavatkozások (Az utóbbi tiz-tizenöt évben jelentős gátépítés volt a Felső-Tisza ukrajnai területén, valószínűleg az erdőirtás miatt is jelentősen változtak a lefolyási viszonyok.) - Emberi be nem avatkozások (A hullámtéren bekövetkezett változások, mint pl. a növényzet túlzott elburjánzása a nagyvízi levonulás akadályává vált). (Nagy 2007) - Globális felmelegedés (Amelynek átfogó hatásai is csak valószínűsíthetők még a Kárpát-medencére, közelítő számítások még nem állnak rendelkezésre.) - Hibás védelmi stratégia (A védelmi stratégia legfontosabb összetevői a biztonság hibás megfogalmazása az árvízvédelmi gát geotechnikai állékonyságával, és a biztonságnál figyelembe veendő vízszintekkel kapcsolatban.) A mai felfogásunk szerint nem volt szerencsés az árvízi biztonságot a korábbi legnagyobb vízhez kapcsolni, vagy a gát állékonyságát a töltés szabvány keresztszelvényével megadni. De vajon unokáink hogyan látják majd a mostani biztonsági stratégiánkat? Biztos, hogy a hetvenes években megfogalmazott elvek ma is a legmodernebb alapokon állnak? Irodalom Nagy I. A Tisza-vízgyűjtő fenntartható ármentesítési és kockázatkezelő programjáról, Mérnök Újság, 2007 július. Nagy L.: Az árvízvédelmi gátak geotechnikai problémái. Vízügyi Közlemények, LXXXfl. évf„ 1. füzet. pp. 121-146, 2000. Nagy L.: 200 év gátszakadásai a Kárpát medencében. 5 t h Water Management Congr. in the Carpathian Basin, pp. 453^162, Debrecen, 2001a. Nagy L.: 200 Years Dike Failures in Hungary. 36 DEFRA Congress, Keele, pp. 3.12-3.18, 2001b. Nagy L.: Geotechnical Aspects of 200 Years Dike Failures in the Carpathian Basin. 12 I h Danube-European Soil Mechanic and Geotechnical Conference, Passau, pp. 189-192, 2002a. Nagy L.: 200 Years Dike Failures in the Carpathian Basin. Proceedings of the 2 n d International Symposium on Flood Defence (ISFD'2002), Beijing, Balkema Publishers, pp. 786-793, 2002b. Nagy L.: Árvízvédelmi gátak szakadásai. MHT Vándorgyűlés kiadványa, Szolnok, 2003a. Nagy L.: Geotechnical Aspects of Dike Failures in the Carpathian Basin. Proceeding of the 13 t h European Conference on Soil Mechanic and Geotechnical Engineering, pp. 167-172. Prag, 2003b. Nagy L.: Differenciált védelmi szintek az árvízvédelemben. Vízügyi Közlemények, LXXXV. évf., 3. füzet, pp. 433-454, 2003c. Nagy L.: Dike breaches in the Carpathian Basin, Periodica Polytechnica, Vol. 50, No. 2, pp. 115-124, 2004. Tóth S., Nagy L.: Dyke failure in Hungary of the past 220 years, J. Marsalek at al.(ed), Transboundary floods: Reducing risk trough flood management, Nato science series Vol. 72., ISBN 1-40204901-3, pp. 247-258. Springer, 2006. Nagy L.: Estimating Dike Breach Length from Historical Data, Periodica Polytechnica, Vol. 50. No. 2, pp. 125-139, 2006. A kézirat beérkezett: 2007, november 21-én.. dr. (PhD), oki. mérnök, oki. szakmérnök, az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak éveken át tanácsosa, jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Geotechnikai Tanszékének főmunkatársa. A Hidrológiai Közlönyben megjelent eddigi cikkei mellett 2007-ben jelent meg a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium kiadásában „Az 1876. évi árvizek" c., és a „Védekezés az árvízvédelmi gátak suvadása ellen" c. könyve. Annual distribution of levee failures in the Carpathian Basin Nagy, L.
