Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
3. szám - Péter László: Árvízi emlékek Szegeden
PÉTER L.: Árvízi emlékek Szegeden 5 kadt. A városba is betört a Tisza, a Maros pedig ismét elöntötte Észak-Torontált. 6 1 Erről is részletesebben írt Kováts István: „Ez már még egy lábbal magasabb volt az előbbinél, s a Király utcába 6 2 tört be Újszegeden. Ennél több és nagyobb vizet Szegeden még nem láttam: 22 láb [695, 2 cm] magas volt a víz. Az új szegedi százlábú hidat felemelték két méterrel, hogy a víz el ne vigye." Másutt azt is megírta, hogy a szakadás a királicai töltésen 400 öl, azaz kb. 750 m volt. 6 3 Érdekes fejtegetése a vizek összehasonlításáról: „Még ekkor a Tisza nem volt szabályozva, sem a vasúti nagy töltés nem volt kiépítve. Szabadon folyhatott a víz fél Torontál megyében. Még ekkor sem volt Szeged városa veszélyeztetve. Mindig meg győztük töltéseinket a víz ellen emelni. A víz ment a maga régi megszokott útján. Merem állítani, hogy nemcsak az 1855-iki árvíz sokkal több víz volt, mint az 1879-iki, de az átkos szabályozás annyira felemelte a folyó vizét, hogy nemcsak Szeged, de más több jelentékeny városok és községek is végpusztulásnak vannak kitéve." Nyilván túlzás, amit a Tisza-szabályozás addigi műveletei ellen érvként fölhozott, de a mostani folyószabályozási munkálatok, a Tisza mentén tározók létesítése azt bizonyítja, hogy igazság is volt Kováts István magyarázatában: „Nem csoda, mikor a 200 mérföldnyi folyásból csak 35 mérföldet hagytak ártér[nek] és medernek. Ha egyszer még az 1855-iki vízmennyiség eljön, legkevesebb 30 láb [948 cm] magosságig fog a Tisza emelkedni, s az lesz Szeged második végpusztulása! A Tisza-szabályozás ráért volna még vagy száz évig, akkor, mikor a föld értéke elérte volna a nyugati szomszédok földjeinek értékét. Ezáltal értékesíthettük volna homokföldeinket, és az ipar emelkedett volna, így mind a kettő hátramaradt." 6 4 1855 sem múlt el árvízveszedelem nélkül. Erről is Kováts István tudósít: „Az 1854-55-iki télen nagy hideg és sok hó volt. Tavaszra az eddigi legnagyobb árvíz következett. Ez az árvíz nem sokba került, mert még akkor nemcsak polgárok, de még a tisztviselők sem számítottak napidíjakat, az szégyen lett volna. Mindenki ment a maga akaratából. Húsvét napján [április 8-án] ott láttam Felsővároson az első polgárokat, akik töltöttek, furkóztak, talicskáztak, bámulatos volt tevékenységük. Felsővároson a Felmayer-gyárnál 6 5 a Tiszától föl, keresztül a Felmayer udvarán, Csöpörkéig, 6 6 egy téglából épített nagy csatorna volt. Itt a víz betört. Hat munkással egész napot igénybe vett, míg el tudtuk zárni." 6 7 Szintén Kováts Istvánnak köszönhetjük a következő rendkívül érdekes és értékes várostörténeti adatot: „1855 -ben zártuk el Felsővároson a Sziliért, amely a [Felmayer-féle kékfestő] gyártelep alól folyt a Tiszába, és Mindszentnél kezdődött. Az ányási nagy magtár déli oldalánál folyt Szegednek. Még gyerekkoromban hajózták 6 1 Uo. 212-213. 6 2 Ez népetimológiás torzulása az eredeti Kiskirálica alaknak. Újszeged északi része, a Tisza-part a Maros-torokig. (Péter László: Szeged utcanevei. 1974. 232.) 6 3 Kováts: i. m. 416. 6 4 Uo.337-338. 6 5 Kékfestő manifaktúra volt a Maros utcában, a szalámigyár régi épületének helyén. (Péter László: i. m. 174.) 6 6 Ez a Csöpörke nem azonos az azonos nevü alsóvárosival. Több ilyen volt Szegeden; ennek pontos helyét nem ismeijük. (Uo. 148.) 6 7 Kováts: i. m. 347. és halászták, s egy nagy ágát képezte a Tiszának. 1855ben húsvét napján voltunk legnagyobb mértékben elfoglalva a védelemmel, s a Szillér torkolatát is ezen a napon töltöttük el." Megismételte: „Nem tekintve a nagy ünnepet, a legöregebb emberek a fiatalokkal együtt ott dolgoztak, szegények, gazdagok egyaránt, önként ment mindenki. Kényszer nem volt." 6 8 Az 1857. és 1858. évi árvizek a korábbiak magasságát nem érték ugyan el, de a Felső Tisza-parton partomlást idéztek elő. 1860. május 6-án a megáradt Tisza 110 méter hosszan átszakította a tápé-sártói töltést, és elöntött 80 000 holdat. Másnap pedig átszakította a ballagitói töltést. A kiáramló vizet az időközben épült vasúti töltéssel, a röszkei országút megmagasításával és Makkos-erdőnél nyúlgát zárták körül. 6 9 1867. tavaszán lépte túl a Tisza az eladdig nem tapasztalt 7 méter árszintet. Május 9-én 722 cm-rel tetőzött. 7 0 Az 1876. évi árvíz már a három évvel későbbi Víz főpróbájának bizonyult. Február végén kezdődött. Az eső állandóan esett; a vízszint naponta 11-12 centit emelkedett. Március 19-én csökkent az áradás, de mire a város megnyugodhatott volna, jött a Maros megáradt vize. 23-án statáriumot hirdettek. 25-én éjfélkor a Boszorkányszigetnél átszakadt a hattyasi töltés, és a víz elárasztotta a Ballagitó környékét. 26-án Csongrádnál átszakadt a gát, elöntötte a város jó részét. Erre Szegeden megállt az áradás, de egy nap után folytatódott. 30-án reggel Gyálarétnél szakadt át a töltés: 500 hold került víz alá. Április l-jén Lukács György miniszteri tanácsos és helyettes államtitkár elrendelte „a közerőnek a legnagyobb mérvű alkalmazása mellett" a vasúti töltés megerősítését. 7 1 „Az adófőkönyvek alapján való kirendelések által a következő napon ötezren, az utána való nap pedig kilencezren nyüzsögtek a töltésépítésen. Akik elmaradtak, bírságoltattak; de a megváltásnak helyt adtak. A legtekintélyesebb polgárok példaadáskép[p] személyesen szolgálták le köztartozásaikat, mégpedig cselédeik és fogataik közreműködésével. Tűzzel, versengés közt, éledve és verejtékezve dolgozott mindenki, s néhány nap alatt bámulatos volt az eredmény. Előkelő úrnők kötényeikben és szakajtókkal hordták a földet, s ahol ők dolgoztak, a töltésnek azt a részét »tunikás« töltésnek nevezték el. Szeged népe a lelkesedésnek utolsó aduját ekkor adta ki." 7 2 A töltés nyolc nap alatt elkészült. A közerő fölöslegét a tápai vonalhoz irányították át. Április 6-án a folyó alsó szakaszán, Horgos, Martonos, majd Törökbecse táján, 15-én Csongrád alatt átszakadt a töltés. Ez mentette meg Szegedet: 17-én megindult az apadás. 18-án újból megkezdődött az iskolákban a tanítás. Május 7-én hálaadó istentiszteleteket tartottak a szegedi templomokban. 7 3 Az 1876. évről szóló polgármesteri jelentésben Pálfy Ferenc podeszta a város nagy fiát, Osztróvszky Józsefet idézte. A szabadságharc szegedi hősének Kasszandra6 8 Uo. 417. 6 9 Kardos: 79-80. 7 0 Uo. 80-81. — Reizner: i. m. 2: 223. 7 1 Reizner: i . m. 2: 285. 7 2 Uo. 7 3 Uo. 286-287.
