Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
3. szám - Péter László: Árvízi emlékek Szegeden
6 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 3. SZ. jóslata így hangzott: „Örvendek szülővárosom szép fejlődésén, de szívem szorul, ha a jövőt tekintem; mert a szabályozások következtében a Tisza árja Szegedet megsemmisíti. A szerencsétlenség be fog következni, nem ugyan a Maros áradásától, mint azt a szakértők folyton emlegetik, hanem a Tiszáról. Melynek vízszíne a szabályozások óta immár 1 ölön [189 cm] fölül emelkedett. Talán vétkezem is, amidőn a város fejlődése szempontjából egyúttal azt is mondom, hogy Szegedből addig nem is lesz igazi rendezett és szép város, míg a víz tabula ra•íát nem csinál. Nem kicsinylem ugyan fejlődését, de a haladásnak ott annyi óriási akadálya van, hogy azokat csakis egy nagy katasztrófa háríthatja el, Bármily szépnek ígérkezik is azonban a jövő, az új Szeged képe, Isten óvja a várost, mert a katasztrófa nemcsak a város[nak], hanem egyúttal Szeged ősi népének és polgárságának is pusztulása lenne."' 4 Mielőtt e jövendölés 1879-ben valóra vált volna, 1877 tavaszán újabb árvíz jött. A Marosnak - ebben tévedett Osztróvszky - most is döntő szerepe volt a tiszai árszint gyors és egyre növekvő emelkedésében. A Tisza május 2-án tetőzött, és már apadni kezdett, amikor a Maros árhullámával egyesülve 24-én hajnalban elöntötte Újszegedet, és 111 házából csak hetet hagyott meg. 7 5 Ennek ellenére a Tisza 27-én elérte addigi legmagasabb szintjét, a 795 cm-t. A Víz így érkeztünk el Szeged történetének nagy fordulópontjához, az 1879. március 12-i nagy árvízhez. Ennek könyvtárnyi az irodalma, ismerete is föltételezhető a mai szegedi nemzedékek előtt. 7 6 Tanulmányunk főként ennek helyi emlékeit sorakoztatja föl. Kétségtelenül ez volt a legnagyobb befolyással a város történetére. Ám 1879 után is voltak emlékezetes és veszedelmes árvizek Szegeden, főként 1919-ben, 1924-ben, 1932-ben. Ezekről Vágás István idézett monográfiája részletesen beszámolt. A Roosevelt téren, a Tisza-partra levezető lépcső és a régi közúti híd között vízmérce tünteti föl az 1879., 1895., 1919., 1924., 1932., 1940., 1941., 1962. és 1970. évi legmagasabb vízállásokat. A legnagyobb veszélyt az 1970. évi tiszai árhullám jelentette. Június 2-án a minden addigit fölülmúló 961 7 4 Uo. 289. 7 5 Kardos: i. m. 86. — Reizner: i. ra. 2: 295-306. 7 6 Az események első történeti megörökítése: Reizner: i. m. 2: 309-358. — Kulinyi Zsigmond: Szeged új kora. Szeged, 1901. 1-124. — A legrészletesebb eseménytörténet: [Tápay-] Szabó László: Szeged halála és feltámadása. Az 1879. évi árvíz és a város újjáépítésének története. Szeged, 1929. 1-3. k. — Az 1969-ig megjelent főbb irodalmat Bezerédy István és Károlyi Zsigmond állította össze: A szegedi árvíz. 1879. Szerk. Károlyi Zsigmond. Bp., 1969. 59-69. /Vízügyi történeti füzetek 1./ Azóta — a lapalji jegyzetekben idézetteken kívül — néhány fontosabb mü: Botár Imre - Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője. /Adalékok a Tisza-szabályozás történetéhez./ Bp., 1970. /Vízügyi történeti füzetek 2.1 — Sz. Simon István: Nagy vizek krónikája. Szeged, 1979. — Tóth Béla: A szegedi nagyárvíz képeskönyve. Szeged, 1979. — A Hidrológiai Közlöny 1979. évi teljes 6. emlékszáma — Vágás István: A Tisza árvizei. Bp., 1982. [Szintén bő, újabb bibliográfiával: 227-229.] — A szegedi nagyárvíz és újjáépítés. Szerk. Kaján Imre, Zombori István. Szeged, 2004. — Apró Ferenc: írások a Nagyvízről. Szeged, 2004. cm-es tetőzés a töltéseket és az embereket egyaránt próbára tevő hosszú, május 15-től július 4-ig tartó védekezésnek csak utólag méltányolt csúcspontja volt. A város szívós védelmének történetét önálló monográfia örökíti meg. 7 7 Azóta a 2006. évi árvízszint 1009 cm-rel még ezt is meghaladta. 7 8 Bevezetőmben azért vázoltam föl a Szeged történetében annyiszor és olyan nagy mértékben szerepet játszó árvizek históriáját, mert azt szeretném sugallni a városát szerető, múltját becsülő szegedieknek, hogy a Szeged különféle helyein az idők folyamán elhelyezett árvízi emlékjelekre úgy tekintsenek, mint amelyek nem csupán a rajtuk föltüntetett időpont rekvizítumai, hanem egyszersmind jelképezik Szeged népének talán ezeréves küzdelmét a hol áldást hozó, hol átkozott folyóval - Tömörkény István kedveskedő szavával, a vizecskével -, Bálint Sándor szép kifejezésével pedig: őrzik a szegedi népnek a Tiszával kötött évszázados szövetségét. Emléktáblák, emlékhelyek 1855. Mérey u. 16. - Török u. 7. Az 1855. április 8-i árvízszintet mutatja. Erről a híreshírhedt húsvét vasárnapról idéztem már Kováts István emlékezéseit. A kiegészítő tábla szerint a régi tábla eredetileg fél méterrel a járdaszint alatt, a tengerszint fölött 81,25 m magasan volt. 1879. A Tisza Lajos körút végén A Tisza partján áll a 12 m magas, krómacélból készült centenáriumi emlékmű. A romboló hullámokat jelképező görbületek fölött az égbe meredő oszlopok az emberi akaraterő győzelmét hirdetik. Hat gránitoszlop veszi körül. Az elsőnek a négy lapján a következő föliratok: Vízügy - Szeged a város címerével - A várost 1879. március 12-én elpusztító ár\'íz, az újjáépítés és az ár\'ízvédelem emlékezetére. - Állította Szeged város és az Országos Vízügyi Hivatal 1979. március 11. Segesdi György alkotása. A második oszlop egyik oldalán: Az 1879-es Nagy Árvíz 186 napon átborította Szegedet, Házait romba döntötte, és mintegy 150 ember halálát okozta. A másik oldalán: 1880-1886 között fölépült az első szilárd anyagú árvízvédelmi töltés- és partfalrendszer. A harmadikon: A töltés védelmében, hazai és nemzetközi összefogással, európai fővárosok segítségével a romok helyén új és szebb város épült. A harmadik oszlop három lapján Berlin, Bécs, Briiszszel városi címere. A negyedik oszlop három lapján London, Párizs, Róma városi címere. Az ötödik oszlop két oldalát a későbbi legnagyobb árvíznek, az 1970. évi védekezésnek szentelték: 7 7 Az Alsó-Tisza vidéki nagy árvízvédekezés. 1970. Szerk. Vágás István. Bp., [1972.] n A Duna és a Tisza szorításában. A 2006. évi árvizek és belvizek krónikája. Szerk. Szlávik Lajos, Budapest, 2007
