Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
3. szám - Péter László: Árvízi emlékek Szegeden
PÉTER L.: Árvízi emlékek Szegeden 3 1770 nyarán Reizner szerint a Város majdnem 1712 sorsára jutott. „A tavaszi ár minden rendkívüliség nélkül érkezett le; de ez még el sem takarodott, midőn megérkezett az úgynevezett »zöldár«. Ami talán századonként szokott előfordulni, bekövetkezett ekkor. Az erdélyi esőzések a Maros vizét is felduzzasztották, s az áradat oly tömegekben zúdult, hogy a szerencsétlenség kikerülhetetlennek látszott." 3 3 A 3000 ölnyi (kb. 5, 6 km) szillér-baktói töltést az 1765. évi árvíz után Dugonics András (1715-1780) tanácsnok — az író apja — építtette, vagy emeltette magasabbra és erősíttette. 3 4 Jórészt ennek volt köszönhető, hogy az 1770-i árvízzel már némi sikerrel vehette föl a város a harcot. 3 5 De ekkor már csúszások, szakadások keletkeztek rajta. „Felsővároson Cseh András háza előtt az áradat iszonyú erővel tört be, s a szakadás mind nagyobb rést vájt ki. A lakosság kétségbe esve, óriási erőfeszítések közt hozzáfogott a rés betöméséhez. Hajókat sülylyesztettek, cölöpöket vertek le, melyeket sövényfonattal kötöttek össze, s azután földdel telt zsákokat raktak le, mely úton a vízömlés meggátolva lett. Éjjel-nappal, váltott erőkkel folyt munkával erősítették az elázott töltéseket. Alsóvároson is több helyen mutatkozott a csurgás, de itt szakadás mégsem történt." 3 6 A pusztulástól megszabadult ugyan a Város, de a tetemes károktól nem. Fölsővároson 207 ház és telke jutott víz alá; 40 ház, köztük a város kocsmája és mészárszéke összeomlott; a kertekben a gyümölcsfák kipusztultak. Alsóvároson 22 ház állt vízben, kettő közülük összeomlott. A bánomkerti házak nádkerítései sem látszottak ki. A ballagitói szőlőföldeknek csak a szélei kerültek víz alá. A szilléri töltésről Algyőig csak vizet lehetett látni. Az áradat elsodorta a szilléri hidat is. 3 7 Két év múlva, 1772-ben az ár 19' 11" 4"' magasságot ért el. A régi hídbiztosi hivatal följegyzését Reizner ezzel a magyarázattal egészítette ki: „A magasság tulajdonképp] 24' 13" volt, de a mércének 1858. évben történt megigazításánál fogva ez a fentebbi mérvre szállítandó." 3 8 1783-ban ismét sáskajárás keserítette meg a nép életét. „Az árvizek sem maradtak el. 1782. év 1784. évben nagyobb kiöntések voltak. Ez időben a város töltései már egy mérföld [kb. 8 km] hosszúságra terjedtek. Az utóbbi alkalommal, április 13-án, a bal parti, valamint a külterületet védő jobb parti töltések is átszakadtak, úgyhogy a város egész környéke víz alá került. 3 9 1789. február havában újabb, mégpedig egészen szokatlan körülményből származó árvíz fenyegette a várost. A Tisza jégpáncélja ugyanis még el nem takarodott, midőn február elején a marosi zajlás megindult, s a város alatt a jég annyira feltorlódott, hogy a legnagyobb veszedelem bekövetkezésétől lehetett tartani. A víz azonban a bal parton kitört, s az áradat Torontál megye felső részét [Újszegedet, Szőreget stb.] teljesen elborította, úgy, hogy 3 3 Uo. 3 4 Uo. 366. 3 5 Kardos: i. m. 72. 3 6 Reizner: i. m. 366. 3 7 Uo. 3 8 Uo. 367. 3 9 Uo. 383. a közlekedés csak [Magyar]Kanizsa felé volt lehetséges. Vásárhelyre is két tenger között, a »Hámszárító« csárda felé vezető feltöltött útvonalon lehetett eljutni. Ily helyzetben Szeged egy időre a világtól úgyszólván teljesen el volt zárva, és kedvező földirati helyzetének előnyeitől elesett." 4 0 Érdekes és megmagyarázhatatlan következménye is lett az árvíznek: évekre eltűnt a Tisza korábban emlegetett halbősége. Csak 1801-ben tért vissza. Akkor meg alig győzték a halászást, a szárítást, fúvarozást. A Fehér-tó annyira megtelt hallal, hogy a tanyák népe kocsikon hordta szerteszét a páratlan mennyiségű kedvelt táplálékot. Ez utóbbi árvizek újabb gáterősítési munkálatokat tettek szükségessé. A Vedres István irányította töltéskarbantartás és a szakszerűbbé vált védekezési munkák jelentősen csökkentették az 1799-i és az utáni évek árvizeinek pusztítását. 4 1 Most térek vissza 1813-hoz. Reizner a fölsővárosi tűzvész leírása után így folytatta: „Még ugyanezen évben árvízveszedelem is volt, s kevés híja, hogy a legszomorúbb következmények be nem állottak. A nagy havazások és esőzések következtében a tavasszal felduzzadt Tisza vize vissza sem tért ez évben a mederbe. Az áradat elterülve maradt a várost védő szilléri töltések előtt, amelyeknek még őrizetéről sem gondoskodtak. December 11-én az erős északi széltől felkorbácsolt hullámok a gyenge töltést elszakították, s a víz a városba tolult, hol egyelőre az árkokat és a mélyebb fekvésű kerteket borította el. Harangkongatással adták tudtul a veszedelmet, s a még jókor kiérkezett közerővel a szakadást betömni s a további vízömlést meggátolni sikerült." 4 2 Három év múlva, 1816-ban, ismét rettenetes napokat élt át Szeged népe. „A tél rendkívüli zord és kivételes volt. Január 28-án oly hóvihar támadt, hogy a künn tartott jószág mind elpusztult. Vásárhely vidékén a hófúvás egy lovas csapatot temetett el. Szegeden is az utcákat a hó annyira betemette, hogy a közlekedés több napon át teljesen szünetelt." 4 3 Már kora tavasszal kiáradt a Tisza. Ez el sem apadt, amikor megérkezett a zöldár. A védelemnek most Vedres István lett a krónikása. A túl a tiszai nagyobb árvizek eltérítése (Pest, 1830) című füzetében így számolt be a történtekről: „Éjjel is, nappal is gyakran félreverik a harangot, s ezerként szaladnak az emberek a városbul a töltések veszedelme meggátlására. Az otthon maradottak a nagy rémüléstől fölállott hajszálakkal és meredt szemekkel fürkészik az utat, merre fussanak, és kiragadhassák magzataikat a halált okozó nagy veszélyből, megfelejtkezvén minden vagyonkáikról; csak életük szabadítása csillámlik előttük, és az út, de amelyre nem találnak." 4 4 A víz Rókuson, Felső- és Alsóvároson 1495 házat tett tönkre; megroskadtak, sokuk összeomlott. 4 5 Ekkor hordták szét a Palánkot övező Eugénius-árok sáncainak nagy részét is, és anyagát a Tisza-partot védő töltésbe építették bele. (A maradékot az 1830. évi árvízvédelemkor 4 0 Uo. 383. 4 1 Kardos: i. h. 4 : Reizner: i. m. 2: 24. 4 3 Uo. 4 4 Uo. 25. 4 5 Kardos: i. m. 75.
