Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

1. szám - Bezdán Mária: A folyó-vízszin természetes duzzasztásának és süllyesztésének hatásai a Tisza középső és alsó szakaszán

12 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 1. SZ. Ha y

n = const, és y

0

2 > yoi akkor Q

0

2 < Qoi (6. ábra), ha y. = const, és yoj > ym akkor Qo: < Qoi Alsó vízmérce y

0, y

0

: y

0 6. ábra - Ha y

0 = const, és y„2 > y„i, akkor Q„2 > Q„i (7. ábra). Legyen egy árhullám egyidejű vízállásait tartalmazó mércekapcsolat-történeti vonalon az y

0 vízállások maximumának - azok tetőzésének - időpontja T

0, az y

n vízállások maximumának - tetőzésének - időpontja T

n. Az előbbiekből következik, hogy a felső szelvényben a vízállások szükségképpen nagyobb vízhozammal tetőznek, mint az alsó szelvényben: Q(T

n) > Q(T

0). Ugyanis y

0(T„) < y

0(T

0) és y

n(T

n) > y„(T

0), és ez az adott feltételek szerint igazolja a vízhozamokra vonatkozó egyenlőtlenséget (8. ábra). ha yo = const. és y«j > y.i akkor Q»; > Q„ yo(T.) yo(To) "Fordított" irányú niéi cekapcsolat-töiténeti vonal ha T» > To és lia y»(T.O < y»(T«) és y„(T„) > y»(To) akkor Q<T„)>Q(T.) H K 1997.4 202 o. 8. ábra Ha T

n < T

0 volt, vagyis a felső szelvényben az árhullám vízállásának tetőzési időpontja megelőzte az alsó szelvény vízállásának tetőzési időpontját, akkor a hozzájuk tartozó vízhozam az árhullám lefelé haladásával csökkent. Az alsó szelvény tetőzési időpontjában a vízhozam tetőzése megelőzte a vízállás tetőzését. Ha viszont T„ > To volt, vagyis az alsó szelvény vízállásának tetőzési időpontja előzte meg a felső szelvény vízállásának tetőzési időpontját, akkor a hozzájuk tartozó vízhozam az árhullám visszafelé haladása mellett növekedett. Az alsó szelvény tetőzési időpontjában a vízállás tetőzése megelőzte a vízhozam tetőzését. Ezek szerint a mércekapcsolat-történeti vonal a hozzá tartozó árvízi hurokgörbe "hagyományos" jellegének megfelelően kongruens, ha T„ < T

0 , "fordított" jellegének megfelelően inkongruens, ha T

0 > T„. Az adott kritérium segítségével az árvízi hurokgörbe "hagyományos", vagy "fordított" jellege az egymásra következő folyószelvények mércekapcsolat-történeti vonalon ábrázolt vízállás-tetőzéseinek egymásra következési sorrendjéből dönthető el. Megjegyezhető, hogy az előzőkből következően a megegyezésünk szerinti koordinátarendszerek használata esetén az egyidejű vízállásokra értelmezett kongruens mércekapcsolat-történeti vonal az ugyanazt a folyami eseménysorozatot értelmezően hozzá tartozó "hagyományos" (kongruens) árvízi hurokgörbével ellentétes forgási irányú. Nyilvánvalóan ugyanez az ellentétes forgási irány jellemzi az összetartozó inkongruens mércekapcsolat-történeti vonalat és "fordított" árvízi hurokgörbét is. Az 1. tétel indokolása: Az 1. tétel a tanulmány állítás-rendszerét részletező fő tételek megalapozására szolgál. Jelen összeállítás száz év észlelési adattömegéből igyekszik általánosítani egyes Tiszára érvényes törvényszerűségeket. A vízállást a vízhozam függvényében kifejező vízjárás-történeti vonalnak, vagyis az árvízi hurokgörbének közvetlen meghatározására - műszaki feltételek hiánya miatt - ritkán, és nem minden szükséges folyószelvényben kerülhetett sor. Olyan hidrológiai összefüggés-rendszert kellett találni, jogosultságát igazolva, amely a statisztikai értékelést elegendő számú, közvetett adathoz képes juttatni. 2. Az árvízi hurokgörbe forgási irányának összefüggése a Tisza mellékfolyóinak vagy befogadójának duzzasztási és süllyesztési hatásával 2. tétel: Bizonyítom, hogy a hagyományoshoz képest fordított irányú mércekapcsolat-történeti vonalak és a hozzájuk tartozó árvízi hurokgörbék annak következtében válnak fordítottá, ha a mellékfolyók, vagy a Tisza befogadójának árhullámai korábban duzzasztási, ezt követően pedig ehhez képest süllyesztési vízszín állapotot hoznak létre a Tiszában. A 2. tétel bizonyítása: Az árvízi hurokgörbének mint vízjárás-történeti vonalnak forgási irányát az egykori Vízrajzi Intézet 1895-1898 évi sorozatméréséből (Péch, J. - Hajós, S., 1898.) ismerte a szakirodalom. Vágás I. 1984-ben közölt tanulmánya bemutatta, hogy fordított haladási irányú árvízi hurokgörbék is léteznek. Ebből következik, hogy az árvízi hurokgörbéket helyettesítő mércekapcsolat-történeti vonalak mindenkori haladási és forgási irányából a hozzájuk tartozó árvízi hurokgörbék haladási és forgási irányára is egyértelműen következtetni lehet. A yo-y„ koordináta-rendszerben Q = const. Paraméterek mellett ábrázolt, egyidejűségük által összetartozóvá tett vízállás értékeket (6-5. ábrák) további feldolgozásban is ábrázolhatjuk. Ábrázolható így bármely árhullám vízjárás-története is. Az egymást követő napok egyidejű (rendszerint reggeli) vízmérce leolvasásaihoz rendelhető Q értékek a koordináta-rendszer tengelyein értelmezett változó-cserével úgy vihetők egy másik koordináta-rendszer vízszintes tengelyére, hogy a függőleges tengelyre kerülnek az yo értékek, míg az y„ értékeiből lehetnek a paraméter-vonalak. Ez az ábrázolás már az árvízi hurok-