Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
1. szám - Bezdán Mária: A folyó-vízszin természetes duzzasztásának és süllyesztésének hatásai a Tisza középső és alsó szakaszán
BEZDÁ^^^^Mol^^ízszíi^er^ 13 görbe szerkesztéses megjelenítése, anélkül, hogy közvetlen vízhozam-mérést kellett volna a meghatározásához végeznünk (Vágás /., 1982, 1984.). Ezzel megteremthetjük a lehetőségét annak is, hogy az árvízi hurokgörbét bármely eddig megtörtént árhullám esetén, a közvetlen vízhozam-mérések eredményei nélkül is meghatározzuk, sőt azt a tényt, hogy az milyen - a "hagyományos", vagy a "fordított" - irányba kanyarodik, pusztán a mércekapcsolatok vízjárás-története alapján is el tudtuk dönteni. Németh E. (1963) vízszállítási viszonyokra meghatározott, összetartozó (Q, y 0, y„) értékek hármasain alapuló ábrázolásának a mércekapcsolat-történeti vonal ábrázolására alkalmas átalakítása utal a 2. tétel jogosultságára. Ez viszont módszert ad a kezünkbe a Tisza, vagy más folyó vízjárás-történetének számítógépi kezelésére, egyúttal az ehhez szükséges számítógépi vizsgálati követelmények megfogalmazására. Az árhullámok során létrejövő mércekapcsolat-történeti vonalakat forgási irányuk szerint három csoportba sorolhatjuk (Bezdán, M, 1999.): a.) Az 1. típusú árhullámok jellemzője, hogy a felső vízmércén áradó vízállások idején az alsó vízmércén alacsonyabb vízállások alakulnak ki, mint a felső vízmércén apadó vízállások idején. A két vízmérce között a vízszín esése tehát a mércekapcsolat-történeti vonal áradó ágán volt a nagyobb, mint az apadó ágán. Az áradó ág az apadóhoz képest emiatt süllyesztett, az apadó ág az áradóhoz képest duzzasztott állapotot jelentett. A mércekapcsolat-történeti vonal forgási iránya kongruens (9. ábra), mert szükségképpen: T n < T 0. 18. 900 , 800 700 'S 600 u :S % 500 400 300 400 500 600 700 800 900 Szolnok (cm) 9. ábra. Mércekapcsolat-türténeti vonal. Kisköre alsó Szolnok, 1998. november b.) A 2. típusú árhullámok jellemzője, hogy a felső vízmércén áradó vízállások idején az alsó vízmércén magasabb vízállások alakulnak ki, mint a felső vízmércén apadó vízállások idején. A két vízmérce között a vízszín esése tehát a mércekapcsolat-történeti vonal apadó ágán volt a nagyobb, mint az áradó ágán. Az áradó ág az apadóhoz képest emiatt duzzasztott, az apadó ág az áradóhoz képest süllyesztett állapotot jelentett. A mércekapcsolat-történeti vonal forgási iránya "fordított", "inkongruens" (10. ábra), mert szükségképpen: T n > T 0. c.) A 3. típusú árhullámok jellemzője, hogy a mércekapcsolat-történeti vonal áradó és apadó ágainak kapcsolati elemei elvileg pontosan, gyakorlatilag kis eltérésekkel a permanens vízmozgási viszonyokat mutató, a koordináta tengelyekhez kőpest 45° hajlású mércekapcsolati egyenest közelítik (11. ábra). 700 600 s N 500 400 400 500 600 700 Titel (cm) 10. ábra. Mércekapcsolat-történeti vonal. Zenta-Títel, 1998. november 24. 700 600 1 500 Z" N 00 400 300 300 400 600 700 500 Zeiita (cm) 11. ábra. Mércekapcsolat-történeti vonal, Szeged-Zenta, 1998. november Az 1. típus a tetőzéseikben felülről lefelé haladó árhullámokat, a 2. típus a tetőzéseikben alulról felfelé haladókat, a 3. típus az átmenet árhullámait jellemzi. A 2. típusú árhullámok áradó ágához szükséges a duzzasztottság állapotának kialakulása, amelyet időben az apadó ág süllyesztett állapota követ. Ezt a helyzetet a torkolatuk feletti Tisza szakaszon akár a mellékfolyók (Körös, Maros) árhulláma, majd annak befejeződése, akár a Duna árhulláma visszaduzzasztó, illetve vízszín-süllyesztő hatásával előidézheti. Viszont, mivel az Alsó-Tiszán az anyameder magasságán túl a vízállásokra befolyást gyakorló duzzasztómű nincsen, a mellékfolyók vagy a befogadó duzzasztó-süllyesztő hatásától eltérő további befolyásoló körülmények kizárhatók.
