Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

1. szám - Bezdán Mária: A folyó-vízszin természetes duzzasztásának és süllyesztésének hatásai a Tisza középső és alsó szakaszán

11 azok időpontját is fel kell tűntetni, hogy a mérési pontokat a történések sorrendjében lehessen összekötni. Legyen egy árhullám vízjárás-történetét ábrázoló árvízi hurokgörbén a vízhozamok maximumának - a vízhozamok tetőzésének - időpontja TQ, a vízállások maximumának tetőzésének időpontja T

y. Az árvízi hurokgörbe "hagyományos" (kongruens) forgásirányú, ha TQ < T

Y,' fordított" forgásirányú (inkongruens), ha TQ > T

Y. (2. és 3. ábra). 1000 vetkező előfordulási pontokat sorrendjükben egyenes darabokkal kötjük össze. H [CM] 900 800 700 5173 1500 2000 Q(T)-Q(t::^ y(T)-y(ti) 2500 3000 Q [m

3/s] 3. ábra. Egyidejű vízállásokból származtatott árvízi hurokgörbe (Tisza, Mindszent, 1970). A TQ = T

Y eset önmagában eldönthetetlen, így annál még további feltétel előírása is szükséges. Legyen a vízhozam és vízállás ebben az esetben azonos idejű tetőzésének időpontja T, az azt időben közvetlenül megelőző mérési pont meghatározásának időpontja t,, az azt időben közvetlenül követő mérési pont meghatározásának időpontja t

2 (t, < T < t

2). Ha a t| mérési pontot a T mérési ponttal összekötő egyenes darab alatta marad a T mérési pontot a t

2 mérési ponttal összekötő egyenes darabnak, vagyis annak minden y értéke kisebb amazénál, úgy az árvízi hurokgörbe "hagyományos" (kongruens), ellenkező esetben "fordított" (inkongruens). Fedés esetén a vízmozgás permanens állandó sebességű, vagyis a mérési pontok a szelvényt jellemző vízhozamgörbén vannak. A megfogalmazott kritérium T mérési pontban egymást metsző két egyenes darab meredekségével is kifejezhető. Inkongruens az árvízi hurokgörbe, ha y(T)-y(t

x) < y(T)-y(t

2) és kongruens, ha Q(T)-Q{t

x) Q(T)-Q(t

2) a < jel helyén > jel áll (4. ábra). A mederbeli vízszállítási viszonyokról Németh Endre Hidromechanika c. könyvének (761. oldal, 452. ábra) útmutatása szerint úgy adhatunk teljes képet, ha különböző folyószakaszokra meghatározzuk az árvízi hurokgörbe megszerkesztésénél szereplő mérési pontok összetartozó (0, yo, y

n) értékek hármasait, és ezeket a Q = const, görbéket tartalmazó (y

0, y„) koordinátarendszerben mércekapcsolat-történeti vonalként úgy ábrázoljuk, hogy a folyószakasz kezdő- és végszelvényében egyidejűleg mért vízállásokat ábrázoló pontok mellett az előfordulásuk időadatait is feltűntetjük, ennek nyomán az egymásra köQ(b) Q(ti) Q(T) Q 4. ábra. Döntési vázlat a TQ — T

Y= T hurokgörbemaximum esetéhez Mivel a most adott ábrázolásmód az azonos időpontokban előforduló (y

0, y

n) számpárokhoz a koordinátarendszer Q paramétereinek előzetes meghatározása alapján a Q értékét is egyértelműen hozzárendelte, az árvízi hurokgörbe kongruens vagy inkongruens volta külön vízhozam-mérések nélkül is eldönthető. (5. ábra) Ez a további vizsgálatok számára azért fontos, mert az eddigi árhullámok esetében olyan vízhozam sorozatmérésekre csak ritkán adódott lehetőség, amelyek alapján árvízi hurokgörbét közvetlenül meg lehetett volna határozni. A folyószakaszok kezdeti és végszelvényének egyidejű vízállásaira értelmezett mércekapcsolat-történeti vonal haladási iránya viszont éppen annyira jellemzi az árvízi hurokgörbe haladásának irányát is, mintha az közvetlen vízhozam-mérésekből adódnék Az egyidejű vízállások előfordulásának pontjait ábrázolásunk koordináta rendszerének alaptulajdonságai szerint a következők jellemzik: 900 800 700 600 500 400 5. ábra - A koordinátarendszer abszcissza tengelyén megegyezés szerint a vizsgált szakasz alsó szelvényének vízállás adatait (y

0) tüntetjük föl, ordináta tengelyén pedig a felső szelvényének vízállás adatait (y

n).