Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

2. szám - Muszkalay László: Kutatási tapasztalatok összefoglalása

40 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 2. SZ. Volt olyan, amelyiknél igen nagy volt a fogyasztás ingado­zása (a nap 23 órájában az indulási érték alatt, 1 órájában viszont a megengedett maximum felett). Emiatt 23 órán ke­resztül nem mért s 1 órán keresztül a ténylegesnél keveseb­bet mért, bár a névleges teljesítménynek megfelelt a napi át­lagos fogyasztás. Vízórák méretezésénél nem elég a napi át­lagos fogyasztást figyelembe venni, hanem a napi ingado­zást is számításba kell venni. A többi vízóra vagy a megen­gedett időt, vagy a megengedett fordulatszámot lépte túl, mivel általában a fogyasztás a megengedett maximális ter­helés közelében volt. A vízdíjat perelő felek előzetes, írásos véleményükkel el­lentétben azt közölték, hogy a vizsgált órák nem azonosak a perelt időszakban használtakkal, és megfelezték a vitatott költségeket, holott a fővízóra (az elszámolás alapja), a ked­vező mérési körülmények miatt, a kérdéses időszakban is minden valószínűség szerint a megengedett hibahatáron be­lül működött. (30) 64. Kis sebességeket (0,5-300 mm/s) mérő termisztoros sebességmérő kialakítása. A kialakított műszer az adott mé­rési pontban ugyanazon termisztorral méri álló vízben a hő­mérsékletet (kalibrálás), majd az áramlás sebességét (mé­rés). A műszer hibája, hogy a sebesség abszolút értékét méri (nulla közepű ide-oda mozgást nem nullának mér, pl. méri a kéz remegését a tartórúdon keresztül). Emiatt csak egyértel­mű áramlás mérésére alkalmazható és a tartó-rudat rögzíteni kell. Ez persze kis sebességek méréséhez más műszerek e­setében is nélkülözhetetlen. A műszer az ismertektől abban tér el, hogy nem állandó futóteljesítménnyel (állandó hőfo­kú műszer, változó hőmérséklet-különbség), hanem állandó hőmérséklet-különbségre való fűtéssel működik. így min­den vízhőmérsékleten azonos a hitelesítése, és elmarad a hőmérséklet-mérés és a több hitelesítési grafikon használa­ta. [56] [66] [76] 67. A Dunai Vasmű szennyvíz-bevezetésénél (befogadó: Duna) alkalmazott pneumatikus távjelző vízmérce üzemi ta­pasztalatai igen kedvezőtlenek. A holttérbe elhelyezett érzé­kelő (buborékoltató) igen gyorsan változó nyomást jelez (a regisztráló 1-2 cm-es sávot rajzol), mivel a fenékküszöb fö­lé épített szűkítő elem függőleges falán ütközik a nagy se­bességgel érkező víz. A buborékoltató nyílása a szennyezett víz tömítő hatására változik. Ez hamisítja a mérési ered­ményt az időben lassan változva és periodikusan az időn­kénti öntisztulás miatt. Szerkezetileg sok a beállítási lehető­ség a nyomás-távadóban és a regisztrálóban. Ezek időnként elmozdulhatnak, és lehetőséget adnak a mérések meghami­sítására (időnként éltek is ezzel a lehetőséggel). (45) (53) 69. Örvényleválás alapján működő, nyílt folyami csator­nában alkalmazható vízhozam-mérőt ellenőrizve megálla­píthattuk, hogy az alapjául szolgáló Kármán-féle öszszefüg­gés igen szoros kapcsolatot jelent. A berendezés a lassú in­gadozás lengésszámának összegezésével alkalmas a vízho­zam összegezésére. Uszadéktól és emberi beavatkozástól védeni kell. A vizsgálatok rámutattak arra, hogy a kisvízfo­lyás parti egyenetlenségének mértéke, az áramlás sebessége és a vízmozgásban mért periodikus sebességváltozás jellem­zői között a Kármán-féle összefüggésnek megfelelő kapcso­lat fennáll és szoros. (46) 70. Az eddigi műszer-összehasonlító vizsgálatok ered­ményei alapján kidolgoztam a vízállás-regisztrálókra és se­bességmérő műszerekre vonatkozó vizsgálati metodikát a WMO nemzetközi kutatása számára (10 ország, 45 rajzoló vízmérce és 26 sebességmérő). Kiemelkedő eredmények: a tartórúd berezgésének hatása (anglia), a forgótömeg hatása (magyar), indulási nyomaték és kifutási idő (szovjet és ma­gyar) és a pneumatikus mércék hiszterézise (angol és fran­cia). Vita a vízhozammérés pontosságának meghatározásá­nál, az volt, hogy azt a függélyek, vagy a mérési pontok számától kell függővé tenni. Külföldi vélemények szerint legalább 20-25 függélyben (függélyenként 3 pontban) kell mérni ahhoz, hogy az alaptűrés jobb legyen, mint 3 %. Sze­rintünk legalább 40 pontban kell mérni és a függélyek szá­ma a keresztszelvény alakjától függ. Az öntözőcsatornák­ban (és a hasonlóan „zömök" szelvényekben) végzett több ezer mérésünk egyértelmű, szoros összefüggést adott a mé­rési pontok száma és az elért mérési bizonytalanság között. (5 függélyes méréssorozattal is elértünk 3 %-os mérési bi­zonytalanságot, holott a függélyek száma szerint az ISO szabványban megadott táblázat alapján 25 %-nak kellene lennie). Az ISO szerint a mi méréseink alaptürése 15 % fe­lett lenne. A valóságban azonban 2-25 % között változnak, mint a másutt (sekély, széles medrekben) végzett mérések eredményei. Eredményeinket elfogadták, de változtatás nem történt. Úgy látszik, ahány ország, annyi szokás és annyi mederalak. Egyébként én is találtam olyan szelvényt (Keleti főcsatorna, Balmazújvárosi-bukó alatt), ahol a megbízható méréshez 25-30 függély kellett. Az ok az volt, hogy a szel­vény fölött 6, víz alatt levágott cölöpsor volt, és a mérési szelvény ezeknek az örvénysorában helyezkedett el. Ilyen helyen azonban nem szabad mérni, mihelyt kiderül, hogy a sebességeloszlás ilyen egyenetlen. 100 m-rel lentebb már 7 függélyben is igen megbízható méréseket lehetett végezni. [78] [81] [90] (47) (48) (56) 77. Mérőgyakorlat tematikája: szabatos vízhozam-mérés (rögzített irányú, komponensmérő műszerrel, nagy vízfolyá­son (Tisza), iránymérés (komponensek számításával össze­hasonlítás az előzővel), szivattyú jelleggörbe meghatározás mérőperemmel, vízhozam-adagoló és Parshall-csatorna hi­telesítése kis vízfolyásban való rövidített vízhozam-mérés­sel (szelvényen belüli egyenletes pontkiosztás), árhullám-le­vonulás csatornában, meteorológiai és hidrometriai műsze­rek gyakorlati bemutatása, műszerkarbantartás. A Bajai Fő­iskola gyakorlata 1964-ben Tiszalökön. [42] 78. Műtárgy ellenőrzési és helyszíni mérésekkel foglal­kozó kutató részleg (Algéria) működési tematikája. 81. Vízügyi Műszaki Segédletben (VMS) a figyelem fel­hívása a vízhozam-idősorral kapcsolatban az észlelések sű­rűségének fontosságára, mivel főleg műtárgyak esetében a napi egy-kétszeri észlelés jelentős hibát okozhat. Pl. a mű­tárgy átfolyásának változtatása idején észlelt adatok lehet­nek félrevezetők. Ezért ebben az időszakban sűríteni kell az észleléseket. [79] [83] 88. Inotán a pernyét szállító vizet az iszaptó feletti vályú­ban kellett mérni kb. 3 m/s-os sebességben. A víz a rúdon kb. 0,5 m-t emelkedett (mélység 0,4 m), a vitorla a centrifu­gális erőtől szétnyílt, minket a bejáratul szolgáló cső tetejé­ről majdnem lesodort az iszaptóba. Az alumínium-kohó el­folyó vizén folyamatos vízhozam-mérés nem volt megold­ható, mivel minden rövid idő alatt elkövesedik. (Szilágyi Jó­zsefig közös mérés) 90. Típus-hitelesítésű műanyag vitorla a KGST számára. A szóba jöhető műanyagok közül a polipropilén volt egye­dül megfelelő, mivel ennek az egynek volt a vízfelvétele a megengedett szint alatt (gyakorlatilag nulla). Méretváltozá­sa nem jelentős az öntőformához képest. Az egyes darabok méreteinek szórása igen kicsi (sajnos a műszerek fém-alkat­részeinek a gyártási tűrése sokkal nagyobb). Emiatt egyes daraboknál (gyári műszereknél) az illesztés utómegmunká-

Next

/
Thumbnails
Contents