Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

2. szám - Muszkalay László: Kutatási tapasztalatok összefoglalása

MUSZKALAY L.: Kutatási tapasztalatok összefoglalása 33 tában meghatározott értéke jelentősen eltért (2,7 cm 30 cm helyett). A VIZITERV szerint nem tudunk mérni, szerintünk ők nem jól számolták a vízhozam-vízállás összefüggést, mivel a mért vízhozam és keresztszelvény­terület alapján 2,7 cm-nél nagyobb önduzzasztás nem is állhat elő. A tervezéshez képest változott a lefolyási vi­szony (ezzel együtt az alvízi vízhozam-görbe is). A víz­hozam-görbe nagyvízi szakasza jelentősen változott ténylegesen, kérdés hogy változott-e a vízjárás, vagy e­gyéb változás következett be. A későbbiekben kidolgo­zott részletes matematikai-statisztikai vizsgálat egyértel­műen bizonyította, hogy a Tisza nagyvizeinek idősorá­ban jellegzetes változások vannak, elsősorban a különbö­ző emberi beavatkozások következtében. (73) (80) (82) 124. Folyók vízjárásának statisztikai jellemzése Bevezetés A folyók vízjárása az emberi beavatkozás következté­ben, főleg a sűrűn lakott területeken, így Európában is, az idő függvényében jelentősen változik. Ez a változás, ami lehet egyirányú tendenciózus változás, vagy ellenté­tes irányú változások sorozata, vagy esetleg periodikus változás, megjelenik hatásában a vízállás-idősorokban, azok egyöntetűségét és egyéb matematikai - statisztikai jellemző paramétereit befolyásolva. A statisztikai paraméterek módosulása azonban általá­ban nem éri el a szignifikáns változásra utaló határérté­ket, főleg hosszú adatsorok értékelése esetében, amikor az adatok időjárástól függő, nagy méretű véletlen inga­dozása elfedheti, kiegyenlítheti a rövidebb idejű tenden­ciózus változások szignifikáns hatását is. A most kezdő­dő változások hatása pedig csak hosszú évek múlva fog szignifikánsan jelentkezni a statisztikai paraméterek érté­kében. A hidrológiai adatokat alkalmazóknak - a terve­zőknek, építőknek, üzemelőknek és a vízi létesítmények rendszeres ellenőrzésével foglalkozóknak - viszont minél hamarabb értesülni kell arról, hogy olyan változás kez­dődött el, ami esetleg megfelelő ellenintézkedés megté­telét teszi szükségessé, még mielőtt a változás hatására a statisztikai paraméterek elérnék a szignifikáns szintet. Az időben visszafelé pedig célszerű megvizsgálni, hogy milyen beavatkozások, milyen változásokat okoztak a statisztikai paraméterekben, mivel ezek ismeretében le­het a következő beavatkozások hatását megbízhatóan mi­nősíteni. Az előzőekben vázolt szempontok jelentőségére a Ti­sza folyón létesített két, magyarországi vízlépcső (Tisza­lök 519 fkm és Kisköre 402 fkm) rendszeres ellenőrzésé­nek keretében szerzett tapasztalataink hívták fel a figyel­met. így például a vízlépcsők önduzzasztása nem éri el a számított és kismintával igazolt érték tizedét, a magas vízállások gyakorisága lényegesen nagyobb a korábbi a­datsorból számítható értékeknél, a duzzasztás nélküli szakaszok vízhozam-görbéinek felső szakasza változott, a túlfolyó bukó vízszállítása lényegesen kevesebb a szá­mított értéknél stb. Ugyanakkor a meteorológiai és hidrológiai jellemzők 100 éves adatsorai (1876-1975) az elvégzett statisztikai vizsgálatok szerint nem mutatnak inhomogenitást. Az u­tolsó 10 év adatai azonban már éghajlatváltozásra utaló statisztikai paramétereket mutatnak. Emiatt arra a követ­keztetésre jutottunk, hogy a Tisza vízgyűjtőjén létesített tározók (összes térfogatuk több mint egy nagy árhullám víztömegének harmada), és a megépült két magyar és egy jugoszláv vízlépcső (61 fkm) együttes hatására a víz­járás fizikailag jelentősen megváltozott, de a statisztikai paraméterek változása még nem érte el a szignifikáns szintet. Következtetésünk helyességének igazolására olyan matematikai - statisztikai módszert kerestünk, amelyik lehetővé teszi a statisztikai paraméterek időbeli változá­sainak minőségi és mennyiségi elemzését. Ilyen módszer a statisztikai paraméterek magatartás-vizsgálata, amelyik az adatszám növekedésének a függvényében (halmozás elve) vizsgálja a paraméterek változását (hogyan közelí­tenek az empirikus értékek az adatsor hosszának a növe­kedésével az elméleti, végtelen sok adathoz tartozó érté­kekhez). Ez a módszer célszerűen kiegészíthető az egy­mást követő, jellemző szakaszok vizsgálatával és a ten­denciózus változások (lineáris, exponenciális, periodikus stb.) keresésével. A továbbiakban négy tiszai vízmérce-állomás (Vásáros­namény, 684,4 fkm, Tokaj, 543,7 fkm, Szolnok, 334,4 fkm, Szeged, 173,5 fkm) évi kis- és nagyvizeinek, valamint kie­gészítésül a Duna paksi (1531,3 fkm) vízmércéjén észlelt é­vi kisvizeinek idősorait vizsgáljuk az 1876 és 1985 közötti időszakban, amit általában már konszolidáltnak tekintenek. 2000. év után a vizsgálatok 12 tiszai vízmérce-állomás kis­és nagyvízi, valamint 10 dunai vízmérce-állomás kisvízi adataira terjedtek ki. A vizsgált paraméterek Vizsgálataink során az adatsorokat jó közelítéssel egyen­közüeknek tekintettük, vagyis az egyes adatok közötti idő­közt 1 évnek tételeztük fel, bár adatsoronként 3-4 alkalom­mal ez a feltétel nem teljesült, mivel az évi jellemző vízállá­sok nem ugyanabban az évszakban jelentkeztek. Ez idősza­konként ronthatja az adatok függetlenségi jellemzőjét. A vizsgált vízállás adatok közti legkisebb kimutatható különbség 1 cm, vagyis szigorúan véve a véletlen válto­zó nem tekinthető folytonosnak. Részletes számításaink viszont azt mutatták, hogy az adott szórások és elem­szám esetében a folytonosság feltételezése az illeszkedés valószínűségének számításában 1 %-nál kisebb eltérést okoz. Ennek alapján a továbbiakban adatsorainkat foly­tonosnak tekintettük. Továbbiakban vizsgálatainkat három fázisban végez­tük el. Először meghatároztuk a teljes adatsorok jellemző paramétereit, majd a halmozás elve alapján a vizsgálatba bevonható paraméterek időbeli változásait vizsgáltuk és számítottuk, hogy az egyes paraméterek a teljes adatsor hány százalékában maradtak az előírt határok között, vagyis az adatsor hány százaléka felel meg az egyes sta­tisztikai hipotéziseknek, s végül ennek eredményei a-lap­ján az adatsorokat szükség szerint jellemző szakaszokra bontva, ismételt statisztikai vizsgálatokat végeztünk. A teljes adatsorra vonatkozó vizsgálatok A következőkben összefoglaljuk a vizsgált paraméte­rek elnevezését, jelölését, és ahol lehetséges, ott a meg­engedett tűrési tartományát is. - Független változó: az adatok n,, sorszáma az észlelési évek sorrendjében - Az adatsor hossza: az összes n száma, vagy befejező év - kezdő év + 1

Next

/
Thumbnails
Contents