Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

2. szám - Muszkalay László: Kutatási tapasztalatok összefoglalása

32 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 2. SZ. vek felett. Permanens állapotban mérsékelt hígítással folyik le a holtág vize. Aradásnál a szennyezett víz halmozódik a holtágban, a csövek fölött tiszta Duna-víz folyik. Ezek alapján lehetséges, hogy a csöveket a víz savassága gyengítette és a meggyöngült csövet valamilyen mechanikus hatás már könnyen eltörhette. Véleményünk szerint a Kenyérmezői-patak vizét át kellene vezetni közvetlenül a nagy Duna-ágba, ahol biztosítható lenne az állandó elkeveredés. (109c) 125. Szennyvízbevezetések hígulási és elkeveredési viszonyai a Dunában Rajkától Budapestig Tökéletesítettük az elektromos vezetőképesség gyors regisztrálására fejlesztett müszerünket. Hitelesítettük a Duna, Mosoni-Duna, Vág-Duna, Dráva, budapesti és dorogi szennyvizekre vonatkozóan. Azt állapíthattuk meg, hogy a vezetőképesség és az összes oldott anyagtartalom között elég szoros összefüggés van a származási helytől függetlenül. Kivételt képeznek az erősen olajos szennyvizek, ahol a vezetőképesség a várható érték 60-80 %-ára csökken (a mintegy 1 000 mintából 15-20 budapesti szennyvízminta mutatott ilyen eltérést). A keresztszelvénybeli eloszlásokat minden fkm-bcn regisztráltuk és csaknem még ugyanannyi szelvényben a bevezetések környezetében, vagyis átlagosan 500 m-enként regisztráltunk koncentráció-eloszlásokat mélység és sebességmérésekkel egyidejűleg. Ugyanakkor meghatározott helyeken vízmintákat is vettünk elemzésre. A sokat vitatott vezetőképesség - összes oldott anyag koncentráció összefüggés alkalmazása végül is azt mutatta, hogy a Dunának ezen a hosszú szakaszán az így meghatározott koncentrációk igen jól alkalmazhatók anyagmérlegek és az elkeveredés számítására annak ellenére, hogy ezek az értékek valóban csak relatív értékeknek tekinthetők (lehet, hogy eltérnek a mért értékek a ténylegestől, de mindenkor arányosan és így a számításokat nem zavarják). A mérések alapján négy nagy szennyező bevezetés volt kimutatható és 40 kisebb bevezetés. A négy nagy a következő: Morava, Mosoni-Duna, Vág-Duna és Budapest. Ezek közül a Mosoni-Dunában Győrtől 17, Budapesten pedig 20 bevezetés volt kimérhető. A Morava szennyvízcsóvája az országhatárnál a középvonal és a bal part között helyezkedik el. Ennek következtében a jobb part közelében, a belépő vízre vonatkozóan végzett minőségi vizsgálatok nem tartalmazzák a Morava igen jelentős mennyiségű szennyező anyagát, mivel az itt még szlovák part mellett folyik le. Ez a csóva a Mosoni-Duna betorkollása felett néhány km-re viszont már teljesen elkeveredik. Ezen a szakaszon az elkeveredési tényező viszonylag igen magas. A Mosoni-Duna és a Vág-Duna, betorkollásuknál már egyenletesnek tekinthető koncentrációval lépnek be a Duna viszonylag jóval alacsonyabb koncentrációjú vizébe, és így elkeveredésük, illetve egymásra halmozódásuk jól követhető hosszú távon. A kisebb hozamú, bár nagy koncentrációjú bevezetések anyaga néhány km után anynyira elkeveredik, hogy a mérésekkel már nem különíthető el. Ennek a két csóvának az elkeveredése úgy alakul, hogy Nagymarosig a szuperponálódás miatt csaknem egyenletes lesz a koncentráció-eloszlás a keresztszelvényben, bár a bal parton zömmel a Vág-Duna vize, a jobb parton a Mosoni-Duna vize folyik, természetesen a magukkal hozott szennyező anyagokkal együtt. Időnként a Vág-Duna oldott anyag hozama jelentősen megnő és ilyenkor jól kimutatható a bal parton a többlet-terhelés még közvetlenül Budapest felett is. Budapesten az Észak-pesti és a Soroksári úti átemelő bevezetése igen jelentős, és mindkettő az áramlási viszonyok miatt inkább a bal oldalt terhelik, bár nem parti bevezetések, és ezzel a Ráckevei-ág bevezetését hozzák kedvezőtlen helyzetbe. Az elvégzett mérések alapján megszerkesztettük az egész szakaszra a koncentráció maximumok és átlagos koncentráció hossz-szelvényét a vízhozamok változásával együtt. Megadtuk a jellemző szelvényekben a mért és a számított koncentráció eloszlásokat. Táblázatosan öszszefoglaltuk a mérési szelvényekben a helyi vízszintet, vízhozamot, átlagos koncentrációt, szállított anyaghozamot, és a két parton, illetve a középvonalban érvényes elkeveredési tényezőket. Minden kimutatható bevezetésre vonatkozóan számítottuk az irodalomban 1986-ban közölt módon a hígulási számot. Ezek szerint a nemzetközi követelményeknek megfelelő hígulási számot csak a Mosoni-Duna és a Soroksári úti átemelő bevezetése mutatott. A Mosoni-Duna utáni terelőmű a bevezetés vizét a Duna sodorvonalába vezeti, és így igen jó hígulást biztosít szemben a Vág-Duna torkolatával, ahol a betorkollás feletti, a Duna belseje felé való beszögellés a Siótorkolathoz hasonlóan a Vág vizét hígulás nélkül, a bal parthoz szorítja. Ennek megfelelően a csóvában hosszú km-eken keresztül alig csökken a koncentráció, és a csóva nem szélesedik. A koncentráció-eloszlással arányos elektromos vezetőképesség gyors regisztrálására alkalmas mérési módszerről és a szennyvízbevezetések tervezésére és minősítésére alkalmas számítási eljárásról műszaki irányelveket állítottam össze, amit a Főhatóság rövid úton átadott a Duna menti VIZIG-eknek alkalmazásra. Ennek megfelelően az új győri szennyvízbevezetést, ami kivitelezés előtt állott, a javasolt módszer szerint ellenőriznie kellett a Mélyépterv-nek, és a velünk való konzultáció alapján módosítania kellett a bevezetés kialakításán. (Ilyen gyors bevezetésre, (1-2 hónap), nem igen volt példa ismereteim szerint.) A jelentés kitért a várható duzzasztások elkeveredésre és kiülepedésre gyakorolt hatásaira is. Aztán a vízlépcsők építésének leállítása következtében az egész vizsgálat jelentősége elsikkadt, pedig a vízlépcsőktől függetlenül érvényes, széles körű számszerű adatok a Duna hoszszú szakaszára vonatkozóan értékes alapadathalmaz a különböző tervezések számára és a vízminőség, környezetvédelem adatainak rendszeres ellenőrzésére. [101] [104] (113) (115) 5.5. Vízjárás 95. A kiskörei méréseket megelőző statisztikai vizsgálat azt mutatta, hogy a táblák hitelesítéséhez szükséges vízállások a mérésekhez szükséges legalább egyhetes időtartammal mintegy 30 évenként fordul elő. Az 1980-as évek eleje viszont azt mutatta, hogy három egymás utáni évben előfordult a kívánatos tartósságú és nagyságú vízállás (vízhozam). (73) 96. A Kiskörei duzzasztónak a szabad nyíláshoz tartozó árvízi önduzzasztás mért és számított, illetve kismin-