Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

2. szám - Korompai Gábor: Gazdasági és vízföldrajzi emlékezés és töprengések (2005-ben)

23 Gazdasági és vízföldrajzi emlékezés és töprengések (2005-ben) Korompai Gábor 4026. Debrecen, Hatvan u. 1. Kivonat: „Hiszem és vallom, hogy olvasás, szaklapok nélkül nem lehet igazi tudományt művelni. Nekünk egymást kell kiszolgálnunk, és ez 40 évvel ezelőtt már elindult, mert valamennyien figyeltünk (és figyelünk) néhány folyóiratot, ha abban nemcsak saját, hanem kollégáink számára érdekes cikket fedeztünk fel, akkor azt átadtuk nekik, mivel az ö kutatási területükről ugyancsak tudnunk kellett. Most egy sor külföldi folyóiratot lemondtunk, mert nincs rá pénz. Lassan bekövetkezik az a lehetetlenség, amikor megtörnek évtizedes sorozatok a folyóirattárunkban, aminek egyszerűségében szép, hasznos famunkáit még Borsy Zoltán professzor úr édesapja készítette, és ahol már 1965-ben sok ezer bekötött évfolyamot őriztünk." Kulcsszavak: hidrogeográfia, oktatás, kutatás. Május végéhez közeledünk. Néhány hónap múlva 40 éve lesz tanszékre kerülésemnek. 10 éve vagyok nyugdíjas, óraadó. Ezen roppant nagy idő alatt három tanszékvezető igazgatta állományunkat, s megváltozott minden, még a nevünk is: a Gazdaságföldrajzot felváltotta a Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék megnevezés. Megjelent a sok számítógép és, látom azok hasznosságát, hiszen agyuk felfoghatatlan mennyiségű információt képes rögzíteni. Magam is tapasztaltam segítségüket Debrecen átmenő forgalmának vizsgálatakor. Nekem már ilyen masina nem kell. Hű maradtam öreg Optima írógépemhez. Hiszem és vallom, hogy olvasás, szaklapok nélkül nem lehet igazi tudományt művelni. Nekünk egymást kell kiszolgálnunk, és ez 40 évvel ezelőtt már elindult, mert valamenynyien figyeltünk (és figyelünk) néhány folyóiratot, ha abban nemcsak saját, hanem kollégáink számára érdekes cikket fedeztünk fel, akkor azt átadtuk nekik, mivel az ő kutatási területükről ugyancsak tudnunk kellett. Most egy sor külföldi folyóiratot lemondtunk, mert nincs rá pénz. Lassan bekövetkezik az a lehetetlenség, amikor megtörnek évtizedes sorozatok a folyóirattárunkban, aminek egyszerűségében szép, hasznos famunkáit még Borsy Zoltán professzor úr édesapja készítette, és ahol már 1965-ben sok ezer bekötött évfolyamot őriztünk. Egyetemi oktatásról akkor beszélhetünk, ha a tanárok megkapják oktató munkájukhoz az európai színvonalnak megfelelő juttatást, nemcsak fizetésben, de krétában, papírban, fóliában, diában, könyvekben, folyóiratokban, térképekben, vetítő szerkezetekben is. Ha tehát ez nincs hiánytalanul jelen valamennyi félévben, akadozik az irodalmi ellátottság, akkor csak egy dolog marad: begubózni kicsiny hazai területekre, s azokat vizsgálgatni, róluk legalább képzeletben nagyokat alkotni. Ez kötelességünk is, csak a szabad, feldolgozandó térségek száma csökkent erőteljesen. Hosszú ideig volt évente legalább kétszer-háromszor módom a legsürgősebb, legjobb képes anyagokról diákat csináltatni. A még Balogh Béla tanár úr által korszerűsített diatár nagyszerű lehetőségeket kínált. Valamennyi ország megjelent ott, és hét egységre bontva igyekezett annak gazdaságáról megfelelő, tipikus képekkel szolgálni a tanuló ifjúságot (szép természetfotók, népesség, ipar, mezőgazdaság, közlekedés, városok és rajzos ábrázolások mindezekhez). Most gépekkel lehetne reprodukciókat készíteni, azonban ezek a képek nem érik el a kívánt szintet. Érdemes lenne valahogyan a diatár ügyét megoldani, mert a benne lévő érték, a sok ezer kép pusztán pedagógiai értéke - túlzás nélkül állítom - immáron felbecsülhetetlen. Természetesen ott sem lehetett következetes fejlesztést végezni, de a rendszer értékét senki sem vonta kétségbe. Számtalan előadást tudtunk sok vetítéssel végezni, élvezetessé tenni. Nem szabad egyetemi szinten elhanyagolni olyan segédanyagot sem, amelyik átvezethet képeivel a múltból a jelenbe, sőt sokszor a jövőbe is, mert „O" is a híres paradigmaváltás részese, elősegítője, támasza volt. Kellő, az egész Földre kitekintő, rendszeres figyelő szolgálat nélkül nem beszélhetünk egyetemi földrajzi oktatásról. Magyarul szólva: tudnunk kell egymásról. Ez is az „Egyetem" egyik sarkalatos feladata. Ehhez a mi szakmánkban nem elég az internet, hanem szakkönyvek, szaktérképek, míves statisztikák és az aktuális eredmények iránt mindig érzékeny folyóiratok sora szükséges. Kellenének azok Kanadából, a Dél-Afrikai Köztársaságból, sőt Japánból is. Van ilyenre példa? Van! Az EU-ban a K+F terén az elsők között áll Finnország. Csak a II. világháború óta egy sor krízisen ment át ez az ország, de bölcs vezetői révén mindig talpon tudott maradni, mert tudta, hogy csak egyre számíthat: saját hibátlan munkájára! Betartotta a mindenkor érvényes íratlan szabályt, miszerint a helyi földrajzi adottságok szabják meg helyes cselekedeteink sorrendjét, és népünk hagyományai, eddigi eredményei szerint haladjon eredményesen az ország építése minden gazdasági ágazatban, így az oktatás területén is. Kapkodni nem szabad. Vagyis Bologna, vagy Brüsszel elhatározásai országon belül akkor érvényesíthetők, ha azok feltételei adottak. Előbb nem, mert abból csak káosz születik. Északi rokonunknál tudják az egyetemi tanszékek igényeit, vagyis nem fognak még a szükséges anyagi kiadások során a krétáért is pályázni. Nekünk hasonló úton kellene az előrelépés ezernyi változatossága mellett haladnunk, és nem szabad olyan témákban elveszni, amit már számtalan évszázada vagy rövidebb idő óta, de ismernek. Példát is mondok! Hazánk közút-hálózata - az autópályák és a városi hálózatok egy részének kivételével — egyszerű, bitumennel lehengerelt, beton alap nélküli volt „makadám" út. Ezek fejlesztését a kezdetektől fogva fordítva végeztük, vagyis előbb hoztunk be egy sor személy- és teherautót, helyközi járatban dolgozó autóbuszok tömegét, s csak azután eszméltünk, hogy ezt hálózatunk nem fogja bírni. Jelenleg ismét katasztrofális állapotban van a Kárpát-medence közepét elfoglaló, tehát nagy tranzitforgalomra számító országunk, hiszen fejlesztésre alig van pénz, a kötelező, évente fontos javításokat sem tudják sok helyen elvégezni. Közben egyre nő és nő a nagy súlyú tehergépjárművek száma, kamionok tömege menne át országunkon. Ezzel párhuzamosan a Ro/La-rendszer csak néhány relációban működtethető gazdaságosan. A finnek a masszívumon nagyszerű úthálózatot tudtak létrehozni, nálunk háromszor na-