Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
2. szám - Papp Ferenc: A Berettyó 1966. évi jeges árvizének története és tanulságai
13 tasztrofális helyzeteket is." (Hátrányos állapot volt ez 1996-ban is. S a következő tíz év óta kevéssé javult.) A két vélemény összevetése felértékeli a Berettyó árvízi biztonságát, amelyben a folyó jeges árvizének „mint erjesztőnek" ebben óriási szerepe volt. - Kedvezően hatott a fiatal mérnökökre a jeges árvíz elleni védekezési tapasztalat abban, hogy nincs olyan vesztésre álló „árvízi csata", amelyben ne lehetne mérsékelni az árvízi károkat, - amelyből akár kiút is vezet - ha van döntési határozottság, közös eltökéltség, gyors cselekvés. (Természetesen, további kisegítő szervezetekkel, a lakossággal együtt). - A védekezés tágabb értelmű hatása lett az is, hogy ezt követően a Berettyó vízrendszerén túl a tiszai védvonalaink mentén is terjedt az a szemléletváltás, hogy a vonalas létesítmények karbantartása és fejlesztése mellett a területi ármentesítési rendszerek megvalósítására törekedtünk. A fejlesztésnél fő feladat lett a töltések magassági és keresztmetszeti hiányosságainak a pótlása, a lokalizációs öblözetek és vésztározók építése. (Megjegyzésem, hogy a Tisza Rakamaz-Abádszalók közötti szakasza árvízi biztonsága sem hasonlítható össze pl. a folyó más szakaszainak biztonságával. (Ez témánkon túlmutató.) Kedvező változások a létesítményekben - A legkonkrétabb - a szakmai körökben is ismert - Kutas menti vésztározó, amelynek töltéseit a védekezés után a kívánt szintre és méretben megerősítettük. - A védekezés tapasztalataival a folyó bal partján három helyen 200 méteres surrantókat építettünk ki, feltételezve a vésztározó későbbi igénybevételét. - A Kutas menti vésztározó lett az a műszaki létesítmény, amelynek igénybevételével, amikor a Körös-völgy valamennyi folyóján egy időben alakult ki heves árhullám, és a Sebes-Körösön a Foki-hídi vízmércénél az LNV-t 240 cm-rel meghaladó vízállást jeleztek, 1970-ben elkerülhettük a töltésszakadást. - Eredményekre és tapasztalati adatokra alapozva fogadtuk el a műszaki következtetést, hogy a Berettyón levonuló árhullámok esetére a mással nem pótolható vésztározók biztonság-növelést adnak. így láttuk már a 60-as évek végén. A Berettyón azóta nem volt gátszakadás. Mindent egybevetve megnyugtató, hogy a Körös-Berettyó területén a jövőben a védelemvezetés megalapozottan és tervszerűen számíthat a vésztározókra is." Ezzel elhárítható a töltésmeghágás vagy töltésszakadás, és mintegy 35 ezer ember lehet biztonságban, menekül meg árvízi elöntéstől. (Ez történt pl. 1970. június 15-én). A fenti védekezési módot akadályozta, hogy az ágazat mostohagyermekeként kezelte. Talán azért is, mert a töltésátvágáshoz még végső esetben is nagyon óvatosan nyúl bármely védelemvezetés, hiszen felmérhetetlen következményei lehetnek, ha a kibocsátott vizet nem tudjuk megtartani a vésztározó töltésén belül. Mivel a tározó töltése nem kap rendszeresen vizet, fel kell készülni a meglepetésekre (féreglyuk, helyi magassági hiány, hullámverés, stb.) Ha csak egy tározó van, valóban nagy a kockázat. Itt viszont más a helyzet, mert a három tározó 83,7 millió m víz befogadására alkalmas. A Kutasi-tározó kiépítésekor még nem sejtettük, hogy nem is soká - négy év múlva - a vésztározó milyen nemes célt fog szolgálni egy nyári árvíznél 1970. június 15-én., Szeghalom, Körösladány, Dévaványa térségére kihatóan. Közvetve pedig még kedvezően befolyásolta a szegedi tetőző vízállást, s ezzel csökkentette Szeged árvízi veszélyeztetését, is (dr. Vágás Isft'án). Ennek történetét - részletes háttér-információval - a Hidrológiai Közlöny 1997. 3. számában „Emlékeim, tapasztalataim az 1970. évi Tisza-völgyi árvédekezésről" címmel írtam meg. Ismét hangsúlyozom: mindaz, amit az 1970. június 15-én a Kutasi vésztározó jelentett az árvízkárok mérséklésében, az annak a következménye, hogy az 1966. évi jeges árvíz kikényszerítette a vésztározást, kijelölte annak helyét, és védekezési tapasztalattal szolgált. 1970. június 15-én egy más jellegű árhullám ismét rákényszerítette a védelemvezetést a vésztározó igénybe vételére. A helyi védelemvezetés (amely ismerte a jeges vízzel történt vésztározást) az utolsó pillanatban felismerte, hogy az árhullám jellegéből adódóan más helyen - mint az előre kiépített hely - gyors töltésátvágással van reménye a nagyobb tragédia elkerülésére, gyorsan meghozta döntését és cselekedett. Annak felidézése így kapcsolható a jeges árvízhez. A kitört víz lokalizálása Nagy súllyal és felelősséggel nehezedett ránk a kitört jeges víz tovább terjedésének korlátozása, megakadályozása. Lokalizálásra adott esetben a Kutas-főcsatorna jobb oldali depóniáját használtuk fel. Számolni kellett azzal, hogy a lokalizációs töltést két víz közé szorítva kell kiépíteni csak kézi munkával a kiömlött víz és a Kutas-csatorna vize között. A Kutas-csatorna medrét egyben ellennyomó medenceként is tudtuk felhasználni. A munka végzésére nagyszámú kézi munkaerőt irányítottunk a helyszínre. 10-én hajnali 4 órakor már 800 ember dolgozott a lokalizációs vonalon, s aznap a déli órákig ezt a számot kb. 5000 főre növeltük. A 15 km-es lokalizációs vonal legmélyebb pontjain ember embert ért, egyes helyeken mégis csak néhány cm-rel előzte meg a lokalizációs töltés emelése a kitört vízszint emelkedését. A lokalizálás akkor még nem volt természetes az árvédekezésben, bár igazgatóságunk az 1964. évi tiszai árvíz alatt már épített lokalizációs töltést. TiszafüredTiszacsege között, 70 ezer m 3 föld beépítésével. A küzdelmesen megépített kutasi lokalizációs vonal jól vizsgázása elindított, illetve felgyorsított egy szemléletet, amelynek lényege, hogy a lokalizációs vonalakkal - mint második védvonallal - kerestük az árvízi biztonság növelését, egyben az árvédekezés kedvezőbb költségkihatású változatát. Amint az árvíz levonult, még abban az évben az árvédelmi müveknek megfelelő igényességgel megépítettük a Kutas menti vésztározót és a BerettyószentmártonCsökmő közötti (14 sz.) lokalizációs vonalat. Biztonsági célból a fővédvonalon 3 helyen 200-200 méteres surrantókat is kiképeztünk, hogy adott esetben ezzel befolyásoljuk a jeges víz kitörését. A surrantó lényege, hogy a 200 m hosszban a töltés magassága 1,0 m-rel alacsonyabb a korona szintnél, külső rézsűje 1:10 és mindössze nyúlgát van építve a töltéskoronára. Kerültük a költséges betonépítményeket és műtárgyakat. A Kutas menti építmények műszaki adatai: a vésztározónál; hossza 15,6 km, koronaszélesség 4,0 m, rézsűhajtás hullámtér felől 1:3, mentett oldalon 1:2. Beépítettünk 156 ezer m 3 földet.
