Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

2. szám - Papp Ferenc: A Berettyó 1966. évi jeges árvizének története és tanulságai

12 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 2. SZ. talmi Egység robbantó alakulata az esti órákban a szeghalmi Szabadság híd felett (a torlaszképződés kezdetétől) robbantással megkísérelte a jégtömeg megindítását, de a robbantások -eredménytelenül végződtek." Ugyanakkor a jobb oldali védtöltésen a 13-15 km közti szakaszon 8 helyen 1700 fm hosszban töltésmeghágás ellen megpróbáltak védekezni. Naplóbejegyzésükből az is kiderül, hogy „Az e feletti meghágott szakaszon az átbukó víz a jégtáblákat sodorta magával, így a védelmi munkákat meg sem lehetett kísérelni." Február 10-én a Főhatóság engedélyével a társ-igazgatóság megkezdte még Szeghalom körtöltésének építését is. Breinich Miklós főigazgató-helyettes utasítására már a Tiszántúli VÍZIG látta el a védelmi munkák irányítását a folyó teljes szakaszán. Ugyanis ekkorra kritikus helyzet alakult ki a Körösök mentén. Mit tehettek volna többet az adott körülmények között? Még ma is kérdezem, hogy milyen „bürokratikus és presztízs-elv" működhetett a védekezés során, amikor időben kellett védekezni: - négy jégtorlasz jeges vízzel párosult átbukás ellen, - három gátszakadáson (jeges vízzel), amelyek következtében mindig más-más települések kiürítéséről kellett döntést hozni, - a háromból egy 60-70 méteres gátszakadás, amelynek következtében a 3900 hektáros Kutas térség tanyavilágát egyetlen éjszaka kellett kitelepíteni (27 család), - ugyanakkor a folyón még robbantással kellett bontani a jégtorlaszt a Szabadság híd és torkolati szakasz között, hiszen a jégmező és érkező jégtáblák különös veszélyt jelentettek Szeghalomra, - s mindemellett OVH elnökhelyettesi szóbeli utasításra át kellett venni a Gyulai VIZIG-től a Berettyó jobb parti töltés védelmét is a torkolatig. Ma is úgy vélem, ehhez a rendkívül súlyos helyzethez hasonló feladat elé ritkán állították az árvédekezőket a XX. század árvizei. S mindezt terhelte továbbá az a körülmény, hogy nem állt fel az országos hatáskörű kormánybizottság és maga Dégen Imre, mint kormánybiztos is csak a negyedik napon tudott eljönni a térségbe. Mindezt fagyott földben, olyan időjárási körülmények között, amikor még a katonai helikopter sem tudott leszállni a sűrű köd miatt. Elítélendő a Békés megyei T.B. munkájában az a ravasz politikai játszma, hogy a februári árvédekezést júliusban értékelték, s addig félelemben tartották a védekezés irányítóit és résztvevőit. Ez máig is elgondolkoztató és elítélendő emberi magatartás volt. Fél évvel az árvédekezés után gátlástalanul vádoltak azok, akik Dégen Imre kormánybiztos személyes megbízottját - finoman szólva: megalázva - Gyuláról hazarendeltették. S azok mondtak ítéletet ilyen embert próbáló árvédekezésről, akik az árvédekezés szakmai ismereteinek a minimumával sem rendelkeztek. (Tragédia volt ez, de korosztályom ilyen világban is élt!) Más értelmű értékelések Más volt a megítélése a Hajdú-Bihar megyei Területi Bizottságnak, elnökének, dr. Ambrus Istvánnak. A védekezés körülményeinek ismeretében - hivatali rangjától függetlenül - a nehéz napokban együtt élt az Igazgatósággal, munkatársaimmal. Pozitív volt Dégen Imre főigazgató megítélése is. Bölcsességének tartom, hogy nem vívott szélmalomharcot a „békésiekkel". Felismerte, hogy a Berettyó jeges árvize elleni védekezés elindította azt a térségi szemléletet, a lokalizáció és vésztározás rendszerének összehangolt előnyeit bemutató modellt, amely később árvízi biztonságban jelentkezett. Ezt 1973-ban így értékelte és fogadta el az OVH Elnöki Kollégiuma: „A területi ármentesítési rendszerek megvalósítására törekszünk. Ennek egyik eleme a Berettyó alsó szakaszán kiépült a 3920 hektáros 36,5 millió m

3 vízmennyiséget befogadó vésztározó, valamint a halaspusztai öblözet." Ebben az értékelésben benne volt az a szellemi érték és az a következetes töltésépítés (fenntartás, fejlesztés), amelyet a VÍZIG a teljes körű személyi állományával és a vésztározással szerzett árvízi tapasztalataival alapozott meg. Mottó:A védelemvezetőnek, az árvízvédekezőknek a fővédvonal átvágásának alternatívájára és a vésztározás eddig fel nem tárt lehetőségeire is fel kell készülnie. A jeges árvédekezés kedvezőnek mondható hatásai Ellentmondásosnak tűnhet, de drámaiságai ellenére (vagy talán ezért) a védekezésnek voltak máig ható tanulságai, kedvező hatásai. Ezek szellemiségben és árvízi biztonságot növelő létesítményekben jelentek meg. Pénzben ki nem fejezhető szellemi hasznosulások - Első helyre sorolom annak a felismerését, hogy a két folyó deltája alkalmas, még alkalmasabbá tehető vésztározásra. E felismerés szinte serkentette műszakiainkat a jó megoldásra, s ehhez a védekezés gyakorlati tapasztalata jó adatokat szolgáltatott. - Már a védekezés alatt kerestük a nagyobb biztonságot adó újabb vésztározás helyét. Naplóbejegyzés szerint 10-én 11,50-kor Varga Gyula mérnök már a tervezésre, Csepregi László mérnök pedig az építési feladatra kapott megbízást. Ezzel tulajdonképpen kezdetét vette a későbbi halaspusztai tározó töltésének lokalizációs vonalként való kiépítése. Korabeli helyszínrajz szemlélteti mint tározási lehetőséget a különböző jellegű árhullámok esetén való nyitási helyekkel. Igazi, térségben való gondolkodást és cselekvést tükröznek a további biztonságot növelő lokalizációs vonalak, és a Darvast, Csökmőt védő körgát. Ilyen időtávlatból is vállalható, hogy a jeges árvíz figyelmeztetése nélkül nem lett volna meg az az árvízi biztonság, melyet ma a Kutasi, Halaspusztai, Érmelléki vésztározók és a lokalizációs vonal mint védelmi rendszer biztosít. Nem kinyilatkoztatás az árvízvédelmi rendszerre és működésére alapozott azon véleményem, hogy a Berettyó hazai árvízvédelmi rendszerének biztonsága minden igényt kielégít a Tisza-völgyében. Különleges érték ez abban az időben, amikor a három országos szintű vezető: (dr. Szlávik Lajos, dr. Varga Miklós, dr. Váradi József) A vízkár-elhárítási védekezési munkák országos irányításának tapasztalatai c. írásukban (VK. 1996. évi 1. füzet) úgy összegezték (értékelték) az országos helyzetet: „Végeredményben azt kell megállapítani, hogy a védelmi létesítmények védőképessége ma már egyértelműen romlik, a védekezési eszközök, berendezések üzembiztonsága nem kielégítő. Emiatt a károk bekövetkezésének veszélye nő, a bekövetkezhető károk nagysága fokozódik, hiszen, ha alacsonyabb a védőképesség, akkor már a kisebb, de egyben gyakoribb árhullámok is okozhatnak károkat, sőt teremthetnek akár ka-