Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

1. szám - Scheuer Gyula: Az egyiptomi Nyugati-sivatag platókarsztos területei, depressziói, forrásai és nevezetes karsztformái

7 tének megismerése és mennyiségi megállapítása érdekében, mert a tájegység területén fekvő oázisokban-depressziókban feltörő források vízkészlete a növekvő igényeket már nem voltak képesek kielégíteni. E nagyszámú (1000 feletti) természetes felszíni vízkilépés egyértelműen jelzi azt, hogy a sivatagos területen a felszín alatt olyan víztartó kőzetek vannak, amelyek megfelelő víz-utánpótlódással rendelkeznek. így a források létezéséhez szükséges felszín alatti vízkörforgalom kialakult, függetlenül a jelenlegi hiperarid éghajlati viszonyok ellenére. Tehát a források olyan távoli csapadékos területekkel állnak kapcsolatban, ahol vízvezető kőzetek vannak a felszínen és ott a beszivárgás megtörténik és a tápterület és a források között pedig a felszín alatt a mélyben olyan vízvezető kőzetek vannak, amelyek a beszivárgott vizet képesek a forrásokig elvezetni és azoknak vízhozamát folyamatosan fenntartani. Vagyis kialakult egy olyan országokon átívelő hatalmas hidrodinamikai rendszer, amelynek a Nyugati-sivatag is részét képezi, mint annak megcsapolója a forrásokon keresztül. Tehát a tájegységen belül történő vízkutatási vízfeltárási vizsgálatok a hatalmas hidrodinamikai rendszernek csak a közvetítő Egyiptom területére eső vízvezető rétegeire terjedt ki, amelyek a vizet a tápterületről a forrásokig elvezetik. Ezért e vízadó rétegeknél az alapvető cél a vízkészletek meghatározása volt. A kutatások egyértelműen tisztázták azt, hogy ennek a rendszernek ilyen hatalmas óriási területekre kiterjedő vízvezető képződménye a núbiai homokkő, amely a Nyugati-sivatagban általános elterjedésü és túlterjed dél felé az országhatáron olyan területekig, ahol már a csapadékos éghajlatból eredő beszivárgás biztosítja a rendszer dinamikus vízkészletét. Miután egyedül csak a núbiai homokkő rendelkezik olyan adottságokkal, amely a rendszer működését fenntartja, illetve működteti, a vizsgált tájegység területén a homokköre települő egyéb víztartó kőzetek, így a különböző korokban keletkezett mészkövek az adott klíma mellett (nincs felszíni beszivárgás, illetve elenyésző) nem rendelkeznek önálló vízháztartással. Ezért a mészkövekhez kapcsolódó karsztforrások, amelyek esetenként jelentős hozammal (3-4 m'Vmin) rendelkeznek, a karsztok karsztvizeire vonatkozó törvényszerűségek nem érvényesülnek, mert vízkészletük nem felszíni beszivárgásból származik, hanem a feküben települő núbiai homokkőből és főleg alulról adódik át. így a platómészkövek csak közvetítői a núbiai homokkő vizének. Ezért a Nyugatisivatag mészköveinek karsztvíz készlete nem önálló karsztvíz-rendszer és a leírtakból eredően a karsztoknál általánosságban érvényesülő vízföldtani viszonyoktól alapvetően különbözik. így a Nyugati-sivatag platókarsztja karsztvíz vonatkozásában egyedi, nem szokványos adottságokkal rendelkezik, mert nincs a karsztos felszíneken beszivárgás, és a karsztvíz készlete alulról, más víztartókból adódik át. Viszont a rendszeren belül a mészkő területek és ezekhez kapcsolódó felszíni mély beszakadások-oázisok és ezek forrásai teszik lehetővé a rendszer megcsapolását. Az előzőekben felvázolt hidrodinamikai rendszer törvényszerűségeit - a vízáramlás irányát, nyomásviszonyait és egyéb jellemzőit - a tápterület és a megcsapoló vízkilépések magassági adottságai alapvetően meghatározzák. A mély depressziók, oázisok azok, amelyek a rendszer megcsapolói, mert meghatározzák a víz áramlási irányát és az egyéb adottságokat. Miután ezek a depressziók a tápterülettől északra vannak a rendszerben, a felszín alatt délről - észak, északkeleti áramlási irányok alakultak ki és a nyomás viszonyokat ezeknek szintjei befolyásolják. Összefoglalóan a fentiek alapján rögzíthető, hogy a Nyugati-sivatag depressziói a tájegység felszín alatti vízrendszerében meghatározó szerepet játszanak, mert itt alakultak ki olyan adottságok, amelyből adódóan a rendszer természetes vízfeltörések helyeivé váltak és így ezek révén megteremtődött, hogy a Nyugati-sivatag hiperarid éghajlati viszonyai mellett foltszerűen mezőgazdasági termelés alakuljon ki. A Nyugati-sivatagban nyolc ilyen fő oázis keletkezett, ezekhez kapcsolódó forrásokkal. Ezekről az alábbi fő adottságaikat összefoglaló táblázatot készítettem B. M. Sampsell adatainak felhasználásával (1. táblázat). 1. táblázat. A Nyugati-sivatag depressziói, oázisai és fő jellemzői Megnevezés Terület km

2 Legalacsonyabb térszínt agasság Baharija 1.800 + 113 mtszf. Dakhla 410 + 100 mtszf. Farafra 10.000 + 100 mtszf. Fajúm 1.700 - 53 mtszf. Kharga 3.000 - 18 mtszf. Qattara 19.500 - 133 mtszf. Szíva 750 - 17 mtszf. Wádi Nátron 100 + 23 mtszf. Természetesen ezeken kívül még több kisebb oázis is van a vizsgált területen és szükség szerint ezekre is hivatkozom. A Nyugati-sivatag hatalmas elterjedésü mészkő fennsíkjaiban helyenként kialakult depressziók, amelyeknek fő jellegzetességei közé tartozik, hogy rendszerint több száz méter magas éles peremmel-tereplépcsővel jól körülhatárolhatóan jelentkező mélyfekvésű területek - egyes szerzők szerint beszakadások - besüllyedések mint a tájegység legérdekesebb megnyilvánulás formái a kutatások és vizsgálatok meghatározó feladatai közé tartozott. Alapvető kérdésként vetődött fel, hogy mikor és hogyan keletkeztek. Kezdetben kialakulásukat csak szélerózióval magyarázták, majd később megjelentek olyan magyarázatok, amelyek a felszín alatti karsztosodással, barlangok keletkezésével és ezeknek beszakadásával hozták kapcsolatba. Ezt a folyamatot olyan időszakba helyezték, amikor az éghajlat meleg - csapadékos volt és a karsztba beszivárgó vizek karsztos üregeket, járatokat oldottak ki, és a későbbi időszakok csak tovább formálták - alakították az adott éghajlatokra jellemző lepusztulásai és kémiai mállási folyamatokkal. A mai felfogás szerint a depressziók kialakulásában, mind a tektonikának, mind a felszíni és felszín alatti vizeknek (oldás), mind pedig a többször megismétlődő sivatagi éghajlatra jellemző szél eróziónak nem elhanyagolható szerepe volt (B. M. Sampsell 2004). Tehát a de-