Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

1. szám - Scheuer Gyula: Az egyiptomi Nyugati-sivatag platókarsztos területei, depressziói, forrásai és nevezetes karsztformái

8 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007

. 87. ÉVF. 1. SZ. pressziókat komplex folyamatok együttesen alakították ki, amelyben a felszíni és felszín alatti karsztosodás is szerepet játszott. Kialakulásuk kezdete a pliocén elejére tehető és mai arculatukat - felszíni formáikat az azóta változó éghajlatok mellett a platókarszton lezajlott és befolyásolt felszínfejlődési folyamatok hozták létre természetesen a korábbi korok (oligocén, miocén) formáinak átöröklődésével. A szakirodalom és a helyszíni bejáráson szerzett tapasztalatok és megfigyelések alapján az egyes depreszsziókat a következőkben ismertetem. Ezen belül különösen támaszkodtam Ramly I. M. (1969), Korim K. (1992), Molnár B. (2004), Vivian C. (2003), megjelent közleményeikre. 3.1. Wádi Nátron Ez a depresszió az egyike a legkisebbeknek, mert csak 100 km

2 nagyságú és Kairótól északnyugatra fekszik kb. 70 km-re. Nevét az itt előforduló nátron tavakról kapta. A tavak oldott sótartalma meghaladja a 60.000 mg/dm

3 mennyiséget. A tavakat a mélyből felszálló kis oldott sótartalmú (600 mg/dm

3 felett) felszín alatti vizek táplálják. A náriumkarbonát, a szóda mellett a vizek egy része nátrium kloridos típusba sorolhatók, de vannak ebből eredően a kettő keveredéséből kialakult összetételű (mixed types) vizek is. Környezetében jelentős elterjedésben futóhomok takaró borítja az idősebb kőzeteket. A feltörő alacsony oldott sótartalmú források vizét főleg öntözési célokra hasznosítják. Ez az oázis az északi miocén mészkő fennsík keleti oldalán található és annak egy érdekes karsztos süllyedék területét képviseli, amely egyben a térség erózió bázisa is. Ez a karsztos depresszió teszi lehetővé a miocén mészkövön feláramló mélységi víz megjelenését források formájában a karszt keleti oldalán. 3.2. Qattara depresszió Ez a Nyugati-sivatag legnagyobb és legmélyebben fekvő depressziója, mert talpszintje a tengerszint alatt fekszik 133 m-el. Nagysága 19.500 km

2 és egy nagy és több kisebb részdepresszióra tagolódik, amelyek külön megnevezést is kaptak. Keleti oldalán helyezkedik el az Maghra oázis, míg a nyugati részen a Qara oázis terül el. A depresszióban holocén sós mocsári agyagok keletkeztek, míg a depresszió északi peremi részein oligocén és alsó - miocén kavicsos, homokos rétegek vannak és a fedőben pedig, megjelenik a középső - miocén mészkő is. Az idősebb képződményekre nagy területeken futóhomok települ. A depresszióban kisebb nagyobb sós tavak vannak, amelyek egy része időszakos. A sós tavak oldott sótartalma meghaladja a 200.000 mg/dm

3 értéket. Pl. a Sitra Lake sótartalma 204.295 mg/dm

3 és a víz nátriumkloridos típusú, jelentős magnézium és szulfát tartalommal. A Bahrein Lake sótartalma 256.000 mg/ dm

3 és ez is nátriumkloridos, meglepően magas magnézium tartalommal (8138 mg/dm

3). A depresszióban számos forrás fakad, amelyeknek rendszerint relatíve magas a sótartalmuk, mert a rendelkezésre álló vegyészeti vizsgálatok szerint 1500 - 7000 mg/dm

3 értékek között ingadozik, típusukat tekintve nátriumkloridos, esetenként jelentős kalcium és szulfát tartalommal. Ez a depresszió a Nyugati-sivatag két tájegységének az északi miocén mészkő fennsík és a központi eocén mészkőből álló fennsík érintkezése mentén alakult ki. Ivásra és öntözésre felhasználható források csak az előzőekben már említett két oázisnál törnek fel és csak ezek lakottak. 3.3 . Szíva depresszió és oázis Ez a depresszió a vizsgált tájegység nyugati részén, közel a líbiai határhoz fekszik az északi miocén plató kb. 200 m magas letörésénél, amelynek iránya közel nyugat - keleti és ez a kb. 80 km hosszúságú sziklafal képezi a depresszió északi határát. E depresszió 82 km hosszúságú, és szélessége 9-28 km között változik. így nagysága 750 km

2 és legmélyebb talpszintje a tengerszint alatt fekszik -17 m-rel. Tehát ez is a mélyebb depressziók sorába tartozik, továbbá dél felé nyitott, mert hiányzik az oázist határoló morfológiai perem. Az oázis felszíne tagolt, mert felszínéből több kisebb - nagyobb táblahegy és kónuszos domb emelkedik ki (2. ábra.). 2. ábra. A Szíva oázis áttekintő' helyszínrajza 1. Depresszió pereme, 2. Kónuszos dombok, 3. Tábla hegyek, 4. Források, 5. Sós tavak. Az oázis talpszintjén a sós mocsári lerakódások és a futóhomokos felszín alatt eocén mészkő fordul elő. E depresszió nyugati oldalán kezdődnek a Nagy homoktenger düne sorai. Az oázisban több kisebb-nagyobb sós tó található. A legnagyobb a Szíva tó (Birket Siva), amely 32 km

2. Nagysága miatt megemlíthető még a Raytun tó is (16 km

2). Ennek sótartalma 354.000 mg/ dm

3 és nátriumkloridos típusú 105.000 mg/dm

3 nátrium és 175.000 mg/dm

3 klorid tartalommal. Jelentős még a tó vízének a kalcium mennyisége (17.300 mg/ dm

3), továbbá a szulfátja is (42.000 mg/dm

3). A hidrogénkarbonát tartalom pedig jelentéktelen. A tavak vízháztartásában jelentős szerepet játszanak a tavat tápláló fenékforrások, amelyeket az irodalom több százra becsül. A tavak partja mentén megfigyelhetők a sókiválások. A tavaknál párologtató medencés só kitermelést folytatnak. Az oázisban annak talpszintjén számos édesvizű forrás tör a felszínre. Ilyeneket tapasztaltam a legnagyobb település, Shali-ban és környezetében. A település legjelentősebb forrása a Kleopátra fürdője, ahol 18 m 0-jű kör alakú betonmedencével foglalták a forrást. Eocén mészkőrepedésekből áramlik fel a 28°C-os víz, kb. 3.000 m

3/d hozammal. Kedvelt fürdő. Mészkicsapódást az elfolyó víz mentén nem tapasztaltam (3. ábra.).