Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

1. szám - Könyvismertetés - Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora

62 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 1. SZ. Könyvismerteté

s A Arpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora Kossuth Kiadó, Budapest, 2006. A kiadást támogatta: Körös-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Békés megyei Mérnöki Kamara, Észak-Magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Mérnöki Kamara. Szaklektor: dr. Goda Péter. (13x20 cm formátum, 316 old.) A 2006. júniusi könyvnapok alkalmával jelent meg Árpási Zoltánnak Mosonyi Emil professzorral készített interjú-kötete. A kötet 12 beszélgetést tartalmaz. Kiegészítésként közli Mosonyi Emil életrajzát, nemzetközi elismeréseinek, díszdoktori címeinek, külföldi és nemzetközi szervezetekben betöltött tisztségeinek jegyzékét. Felsorolja szakértői tevékenységének helyszíneit, legfontosabb szakirodalmi műveinek címeit, majd bemutat néhány működésével kapcsolatos dokumentum-másolatot. A könyv kiadását és gyors megjelenését Mosonyi Emil professzornak Széchenyi-díj'yA történt 2006. március 15-i kitüntetése körül szított sajtó-vita tette elsősorban időszerűvé és szükségessé. Éppen ezért indokolt itt Holló Csabának, a Magyar Mérnöki Kamara alelnökének - a Mérnök Újság júniusi számában „Rendhagyó ajánlás" címmel is megjelent, - 2006. április 24-i keltezésű előszavából idéznünk egyes, a könyv tartalmára vonatkozó megjegyzéseit: „Mosonyi Emil 96. életévében is aktív mérnöki, tudományos kutatói, szakirodalmi, tanácsadói tevékenységet folytat, a világ minden táján szakmai körökön túlmenően is nagy tiszteletnek, megbecsülésnek örvend. 1952-ben a Duna-Tisza szabályozásával kapcsolatban végzett hidrológiai kutatásaiért kapott Kossuth-díjat. 1991-ben a Magyar Köztársaság Zászlórendje, 2002-ben Cannesban a Nemzetközi Vízügyi Nagydíj kitüntetésben részesült. Számos nemzetközi elismerés és négy díszdoktori cím mellett 1951 -tői a Magyar Tudományos Akadémiának levelező-, 1991 -tői rendes tagja. Nemzedékek megbecsült és szeretett tanítómestere volt Magyarországon, Németországban. Könyvein keresztül a világ legtöbb országában, az USA-tól Kínáig, öregbítve a magyar mérnökök és professzorok hírnevét a világban. Ezért is okozott meglepetéssel egyidejű mélységes felháborodást az életét, életművét ismerők körében, hogy 2006ban nemzeti ünnepünk előtti napokban tájékozatlan hangadók személyét az 1989. előtti társadalmi rend emblematikus figurájának próbálták beállítani. Azt az embert, akit éppen az a rendszer fosztott meg a katedrától, az alkotó munka lehetőségétől, akit annak a rendszemek lelket ellehetetlenítő gonoszsága üldözött el szeretett hazájából. A Mosonyi Emil munkásságát, életútját ténylegesen ismerők egyhangúlag álltak ki mellette, és nem csak a vízügyi és a mérnöki körökben. Az álinformációk kiagyalói és tenyésztői számára pedig csattanós válasz lehet ez a könyv, amelyből igen sok más tanulság mellett feltárul egy XX. századot átívelő életpálya és emberi sors". Holló Csaba a továbbiakban a következő gondolatait rögzíti ajánló előszavában: „Talán ez a kis könyv is segít annak megválaszolásában, mit kellene tenni, hogy a vízügy ismét fontosságának megfelelő helyen legyen a társadalomban. Hogy ne a pusztuló műtárgyakat, a betemetődött vízvezető árkokat, a felhagyott egykori vízügyi ingatlanokat láthassuk, a belvíz-mentesítő csatornák, szivattyúházak építése előtti időben, a XIX. század közepén készített képeken tanulmányozható, belvizekkel elöntött tájakról, hirtelen záportól megduzzadt hegyi patakok által elöntött falvakról, megrepedt árvízi töltésekről kapjunk ijesztő híreket. Hogy ne lehessen egy éven belül akár ugyanott kártétele az árvíznek, belvíznek, aszálynak. Valami nincs rendben a szemlélettel. Minden falunak van főépítésze, de nem tudtuk elérni, hogy a régióknak, megyéknek, városoknak (néhány kivételtől eltekintve) főmérnöke legyen, aki a vonalas létesítményekre is ügyel, és felelősségre vonható az állapotok miatt. Csak 1988-2001 között 1,5 millió embert érintett, és 120 milliárd forintot fordított az ország kártérítésre és újjáépítésre, s csak a Tisza mellett és csak az árvizek után - olvasható egy 2005. év végi miniszteri nyilatkozatban a Mérnök Újságban. Nem valószínű, hogy ez kevesebb, mint a megelőzés költsége lenne". „A könyvből megtudhatjuk, hogy mennyi olyan nagyszerű magyar alkotás született, melyről csak a legszűkebb szakma értesült. Megtudhatjuk azt is, hogy a tiszalöki vízlépcső is csak akkor vált Magyarország számára politikailag is elfogadható műszaki alkotássá, amikor egy szovjet tudós kinyilatkoztatta, hogy az megfelelt a Szovjetunió legmagasabb szintű műszaki és tudományos követelményeinek. Mosonyi Emil professzor úr naprakész tájékozottsága révén tudhatjuk meg azt is a könyvből, hogy Vásárhelyi Pált egy tájékozatlan, de kellőképpen öntelt újságíró 2005. őszén a legnagyobb példányszámú napilapban megjelent cikkében ki kívánja penderíteni a nemzeti panteonból". „Tizenkét beszélgetés, mely átfog több mint tizenkét évtizedet. A reneszánszban népszerűvé vált, archaikus filozófus művek formája köszön itt vissza, amikor párbeszédes formában mesélik el a történelmet, mondják el a tanokat. Igen, ebből a könyvből nagyon sokat lehet tanulni, és nemcsak a vízügyről, a Műegyetemről, hanem a világtörténelemről, a nagyvilágról, az emberiségről és emberségről" „Mennyire egyetértünk a professzor úrral, amikor a szabadságot igyekszik megkülönböztetni és megvédeni a szabadosságtól, és a demokráciákban is maradandó értéknek tekinti a figyelmességet, a tiszteletet, az önzetlenséget, az emberséget, a segíteni akarást a modortalan pénzhajhászással szemben". „Megtudhatjuk, hogy a század eleji előkészítő munkák után a bős-nagymarosi vízerőmű-rendszer elkészítésére először a közlekedési miniszter 1937-ben tett javaslatot, és még a Horthy-korszakban - melyért kijelentése szerint a professzor egyáltalán nem lelkesedett - jelölték ki a három dunai vízlépcső helyét. A Visó-völgyi tározó terve Erdély ismételt elvesztése után doktori disszertációjának lett része. Olvashatjuk, hogy a bős-nagymarosi vízerőmű-rendszer terveivel az előtanulmányokat és az 1957-64 közt készült előterveket követően Mosonyi professzor először 1987-ben találkozott egy budapesti magánlátogatás során. Maróthy miniszter kért tőle először tanácsokat a témában 1988-ban. Olvashatunk a nem túl sikeres hágai perről és a Nemzetközi Duna Bizottság nálunk kevéssé publikált álláspontjáról. Vélhetően egyetért az olvasó a professzorral abban (is), hogy a valóságos környezetvédő az, aki számára a környezethez az ember is hozzátartozik szociális és kulturális igényeivel együtt". Ezt a könyvet nemcsak szakembereknek ajánlhatom mondja az előszó szerzője - hanem mindenkinek, akit a fentebb említett témák érdekelnek, akikben intellektuális kíváncsiság van, aki gondolkodó, aki magyar, vagy akit érdekelnek a magyarok". V.l.