Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.
186 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. Adatok a vidra (Lutra lutra Linnaeus, 1758) Borsod-Abaúj-Zemplén megyei elterjedéséhez Juhász Krisztina 1, Gera Pál 2 'Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 2„Alapítvány a Vidrákért" szervezet, 1156. Budapest, Nyírpalota út 60. Kivonat: Az eurázsiai vidra (Lutra lutra) hazánkban 1974 óta védelem alatt áll. Mivel elteijedését számos tényező kedvezőtlenül befolyásolhatja, a faj állandó kutatása mindenképpen indokoltnak tekintendő. A vidra elteijedésére leginkább a vizes élőhelyek környezeti paraméterei gyakorolnak hatást. Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén 2005. december és 2006. február között, "minimum-standard" módszerrel közvetett módon, a nyomjelek alapján kerültek felmérése a vidra-élöhelyek. A vizsgált 214 terület között szerepel a megye számos vizes-élöhelye. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a mintavételi területek mintegy 52 %-án a vidra jelenléte bizonyított, míg 10 %-a a nyomjelek alapján bizonytalannak tekintendő. Az időszakosan kiszáradó patakoknál, illetve azon vízfolyások mentén, amelyek szegényes part menti vegetációval rendelkeznek, illetve erősen szennyezettek, a vidra nem marad meg tartósan. A csatornák, holtágak kiváló búvó- és táplálkozó helyekkel bírnak. Ahogy az ország egész területére jellemző, Borsod-Abaúj-Zemplén megye vidraállományának legnagyobb részét is a halas- és horgásztavak tartják el. Kulcsszavak: állományfelmérés, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Lutra lutra, minimum-standard módszer. Bevezetés 1995-96-ban és 1998-99-ben a Környezetvédelmi Minisztérium megbízásából, majd 2003-2004-ben - megismételve a korábbi vizsgálatokat - az "Alapítvány a Vidrákért" szervezet elvégezte az eurázsiai vidra magyarországi elterjedésének felmérését, amely egy állománybecslés alapját is hivatott volt képezni (Gera 2003). A hazánkban 1974 óta védelem alatt álló vidra elterjedését számos tényező kedvezőtlenül befolyásolhatja: az élőhelyek degradációja, a zavarás növekvő mértéke, szennyezések, az orvvadászat ténye mind a faj állandó kutatását szorgalmazzák. Bár a közelmúlt felmérései fejlődő populációkról számoltak be (Szemethy 1990, Kemenesné-Demeter 1994, Gera 1996), érdemes minél változatosabb élő helyeket ti felkutatni, és felderíteni azokat a tényezőket, amelyek változásokat idézhetnek elő az állományok elterjedésében. Anyag és módszer Az állományfelmérés során arra törekedtünk, hogy a megye területén található vizes élőhelyeket lefedjük, azokon megbizonyosodhassunk a vidra jelenlétéről, vagy hiányáról. Ezen élőhelyek nagy változatosságot mutatnak, eltérő vegetációval, táplálékforrással, vízmélységgel rendelkeznek, emellett zavartságuk mértékében is jelentős különbségeket tapasztaltunk. A vidrák elterjedésénél mindenképpen figyelembe kell venni a vízfolyások szennyezettségének mértékét, továbbá a hallal telepített vizeken folytatott gazdálkodási módok különbözőségét is. A megyében található folyók mindegyikét vizsgáltuk, beleértve a különböző ökológiai állapotú (Dévai és mtsai. 1999) holt- és mellékágaikat is: a Tiszát, a Bodrogot, a Hernádot, a Sajót és a Hortobágyot. Patakok közül - a teljesség igénye nélkül - az alábbiakat kutattuk: Bán, Bódva, Csermely, Csincse, Csörgő, Garadna, Hejő, Jósva, Kácsi, Szinva, Szerencs, Szuha, Tolcsva, Vasonca. Csatornák közül a Bodrogköziek, a Szivárgó-, a Kesznyéteni-, a Király-ér-, a Takta- és a Karcsa-csatoma, míg a főcsatornák közül a Keleti- és a Tiszavalki- főcsatorna mentén kerestünk vidrára utaló jeleket. Számtalan természetes és mesterséges állóvíz, ér, halas- és horgásztó, illetve víztározó felmérését végeztük el, de nem maradtak ki a megye területén található kavicsbánya-tavak sem. A vidra éjszakai, rejtett életmódja következtében az egyedek közvetlen megfigyelésére csak nagyon ritkán adódik lehetőség, az ilyen észlelésekből származó adatsorok gyakran nem nyújtanak valós képet egy-egy terület vidrák általi lakottságáról. Ezért a felmérés közvetett módon történt, amellyel a faj legcsekélyebb zavarása mellett biztos eredményekhez jutottunk. Maga a módszer a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) által ajánlott, Nyugat- Európában elteijedt ún. "minimum-standard" módszer, amelynek alapján hazánkban először Nechay Gábor dolgozott ki állományfelmérő programot. Ehhez a kiválasztott terület mintegy 600 m-es, reprezentatív szakaszát szükséges alaposan átvizsgálni, vidrára utaló nyomok után kutatva. A több kmen át húzódó vízfolyások esetében 5 kilométerenként érdemes megismételni a kutatást. Külön figyelmet kell szentelni a hidak, befolyók és egyéb műtárgyak behatóbb tanulmányozására, ezeket ugyanis a vidra előszeretettel jelöli. Jóllehet, a felmérés az év bármely szakában elvégezhető, legalkalmasabbnak a vegetációban szegény, téli időszak bizonyult 2005. december és 2006. február között. A felmérés során figyelembe vett, vidrára utaló jelek: - Hullaték: semmilyen más faj ürülékével össze nem téveszthető, a benne található halmaradványok: csontok, kiálló szálkák és pikkelyek alapján. Színe zöldes-barnás, amely idővel kiszürkül, erősen halszagú. Általában a terepből kiemelkedő kőre, fadarabra, vakondtúrásra helyezi a vidra az ürülékét, ezek hiányában előszeretettel gyúr magának fíí(esetleg kavics-, vagy hó-) kupacot. - Csapás: gyakran használja ugyanazokat a váltókat. - Csúszkálás-nyomok: télen különösen csatornák, vagy folyók partján látható, nagyon jellegzetes nyomok, amelyek a vidrák játékos hason csúszása következtében keletkeznek. - Lábnyom: leginkább friss porhóban és iszapban észlelhető. A menyétfélékre jellemzően öt lábujj rajzolódik ki, szerencsés esetben még az úszóhártya lenyomata is kivehető. A hímek lábnyoma átlagosan 82-87 mm hosszú és 57-71 mm széles, a nőstényeké 76-79 mm hosszú, 56-66 mm széles. Farkukat gyakran maguk után húzzák, ez is jellegzetes barázdát hagy a lábnyomsor közepén. - Kotorék: mivel bejárata általában a víz alatt helyezkedik el, megtalálása nehézségekbe ütközik. Halastavaknál leginkább -lecsapolást követően kerülnek elő, de ekkor általában már elhagyottnak tekinthetők. - Táplálékmaradvány: a vízparton hagyott pikkelyek, vérfoltok árulkodhatnak a vidra jelenlétéről. Általában ezek közvetlen közelében megtalálható a hullaték is (Lanszki 2002). Eredmények és értékelésük A 2005. december és 2006. február közötti időszakban lezajlott vidra állomány-felmérés eredményeit az 1. ábra szemlélteti. Itt kerültek ábrázolásra azok a nyomjelek, amelyek alapján megállapíthatóvá vált a vidrák jelenléte egy adott területen, illetve a faunisztikai adatközlés pontossága érdekében feltüntetésre kerültek a területek UTM- kódjai is (Dévai és mtsai. 1987).
