Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

1. szám - Vona Márton: A galgahévízi láprét vízháztartásának jellemzése

VONA M.: A galgahévízi láprél vízháztartása 49 rületen folyó „Ös-Galga" rakhatta le, amely kavicsrétegben a víz a völgy esésével megegyezően mozog. A lápréten végzett sekély fúrások során talált agyagos, valamint tőzeges összletek hatására a víz mozgása lelassul, azonban nem pang, a Galga felé késleltetve tovább áramlik. A másik igen jelentős talajvíz áramlási irány a Galga-patak völgyének esési irányával párhuzamos. A vízmegtartó lencsékben időszakosan tározott víz állandó összeköttetésben áll a 3,00 mélységben található nagyobb vízhozamokat szállító „Ös-Galga" által lerakott kavicsos-homokos összelettel. Valószínűsíthető, hogy a láprét vízellátásában elsősorban a részvízgyüjtőre hulló csapadékból^ beszivárgó vizek játsszák a meghatározó szerepet, amelyet a Galgapatak vize gyakran vissza is duzzaszt. A visszaduzzasztás hatására alakulhatott ki a völgyfenéki területen ez az üde láprét időszakos felszíni vízborítással, valamint egész évben magas talajvízszinttel. A láprét közvetlen környezetében a Galga-patakból nem áramlik víz a láprétre. Azonban a Galga kavicsos összletben (-3,00)- mBf, amely a deráziós völgyet feltöltötte állandó és közel azonos mennyiségű víz áramlik, amely az alaphozamnak tekinthető. Ez a felszín alatti víz a Galga-patak vízgyűjtőjének felsőbb szakaszán hullott csapadékból származik. A Galga vízszintjeinek és a láprét vízszintjeinek összehasonlítása, valamint a meglévő és a vizsgálat idején létesített kutak adatai alapján megállapítottuk, hogy a láprét vízbevételét a csapadék illetve a csapadék beszivárgó hányada, és a háttérből a deráziós völgy lejtőjéről szivárgó talajvíz adja, amely a Sósi-patak vízgyűjtőjéből származik, kiadását láprét vizes és növényzettel fedett területeinek párolgása jelenti. A létesített víztelenítést szolgáló csatornák feliszapolódtak, a láprétről jelentős mennyiségű vizet terepi megfigyeléseink alapján nem vezetnek el. Vízháztartási mérleg A vízforgalom alapvető vonásainak tisztázása érdekében végzett talajvízszint észlelő kutak adatsorainak értékelése, a lápréten történt szintezési munkálatok, valamint a fúrások tapasztalatai alapján lehetőség nyílott a láprét vízháztartási mérlegének felírására. A teljes körű területi vízháztartási mérleg (Simonffy 2003) elemei közül a láprét természeti adottságaiból adódóan az alábbi elemek elhagyhatók: - a felszíni hozzáfolyás és elöntés a patakszabályozási munkák miatt, - a feltételezhetően igen kismértékű leszivárgás és interflow a tőzegrétegek, és agyagosabb összletek miatt, - az alapvízhozam, mivel a láprét agyagosabb összletei a Galga-patakból származó alaphozamtól a láprét közvetlen környezetében részlegesen elválasztják a területen tározott vizeket. Az alaphozam a láprét egykori kialakulásában igen jelentős szerepet játszott, - jelentős felszíni és felszín alatti vízkivétel nem történik a területen és környezetében, mesterséges víz betáplálás nincs a láprét környezetében. Számolni kell viszont a felszíni elfolyással, ami a lápréten létesített csatornákon keresztül történik. Ez az elfolyás terepi tapasztalataink alapján nem jelentős, csak a vegetációs időszakon kívül (február-március) áramlik víz a csatornákban. Még 2005. augusztus-szeptemberében az igen jelentős csapadékok után sem volt elfolyás megfigyelhető. A felszíni elfolyás a lápréten létesített csatornákban a vegetációs időszakon kívül figyelhető meg (1998-2005). Mértékét vízháztartási számítás során a vízbevétel november-márciusig eső csapadékmennyiség 10 %-ára becsültük, a számításokat ennek megfelelően korrigáltuk. Mivel a teljesebb vízháztartási mérleg több eleme kizárható vagy értéke nem számottevő, a láprét egyszerűsített vízháztartása, hosszabb időszakra, a következő mérlegegyenlettel írható le: Csapadék + talajvíz hozzáfolyás = Párolgás (evapotranszspiráció). Rövidebb időszakokra a láprét vízháztartási egyenletét feltételezhetően nagyban befolyásolják az eltemetett tőzeg rétegek tározóképessége, mivel a tőzegek csapadékos időben nagy mennyiségű vizet képesek visszatartani. Ennek a tározótérnek köszönhetően terepi tapasztalataink alapján a láprét vegetációja folyamatosan, az egész év során jellemzően megfelelő mennyiségű vízutánpótlással rendelkezik. A vízháztartási egyenletben a nyári időszakban fellépő párolgásból eredő relatív vízhiányt a tőzegrétegekben tározott víz, valamint a hozzáfolyás nagy mértékben kompenzálni képes. A vizsgált időszak (1995, 2002-2005), láprét párolgási és csapadék adatsoraiból kitűnik, hogy a csapadék mennyisége október közepétől március közepéig a transzspiráció mértékénél nagyobb, az evapotranszspiráció ezen időszakban kisebb a csapadék mennyiségénél. A növényzet fejlődésével párhuzamosan a párolgás is nagy mértékben nő egészen március közepétől július elejéig, amikor eléri a párolgási maximumot. A párolgási maximum a vizsgált időintervallumban 190 mm körül volt (1997, 1998, 2000, 2003, 2004, 2005-ben), míg 240 mm körül (1995, 2002-ben). Július végétől október elejéig a párolgási értékek folyamatosan csökkennek. A párolgási és csapadék adatok havi bontásban történő összevetéséből kitűnik, hogy áprilisban a párolgás 6080 mm-rel meghaladja csapadék értékét. Májustól a párolgás mértéke nagyobb a csapadéknál, július során eléri el a maximumát, a párolgás és a csapadék különbsége 150-200 mm-re nő. Augusztustól a különbség csökken, azonban igen jelentős különbségek adódtak 2003-ban 200 mm-es különbség adódott, míg 2005-ben 60 mm csapadék-többlet mutatkozott. Október közepére a párolgási veszteség a csapadék mennyiségével kiegyenlítődik, majd a párolgás tovább csökken, 2003-, 2004, 2005-ben az októberi párolgási értékek egyöntetűen 40 mm-es értékben állandósultak. Terepi tapasztalataink alapján 2000-2005 a téli csapadék, és elsősorban a február-márciusi csapadék igen nagy mértékben meghatározza a lápréten az április végéig jellemző elöntés mértékét. Ez a felszíni elöntés a láp vegetációja szempontjából alapvető fontosságú a láprét növényzete igényli ezen felszíni elöntést (Vona és Falusi 2005). A felszíni vízborítás időtartamában a vegetációs időszakon kívül felhalmozott csapadék elraktározásában a talajnak nagy szerep van, a párolgási veszteséget képes fedezni csapadék hiányában is. Altalánosságban elmondható, hogy ez a felszíni elöntés május közepére megszűnik. Csupán 2005 igen csapadékos időjárásának köszönhetően fordult elő, hogy az igen csapa-